Időutazás Mikházán

Aki szombaton betévedt a mikházi Csűrszínház udvarára, időutazást tehetett a múltba, pontosabban abba az időszakba, amikor még rómaiak állomásoztak a település határában levő castrumban.

Fotó: (erdélyi)

Aki szombaton betévedt a mikházi Csűrszínház udvarára, időutazást tehetett a múltba, pontosabban abba az időszakba, amikor még rómaiak állomásoztak a település határában levő castrumban. S ahogy rendjén is volt, akadt itt minden, mi szem-szájnak ingere – természetesen ókori római módra. A mikházi fórumot körbevevő sátrakban látni lehetett, amint korabeli eszközökkel dolgoztak a fazekasok, a kőfaragók, a mozaikozók, a viasztábla- és mécseskészítők.

A fórum ötletét az adta, hogy néhány hete a Maros Megyei Múzeum ókorral foglalkozó régészei hozzáfogtak a mikházi castrum feltárásához. A lelet a vár és a hozzá tartozó település épületeinek alapjából áll. Pánczél Szilamér ásatásvezető régész előállt azzal az ötlettel, hogy hasonlóan más településekhez, ahol valamikor rómaiak éltek, legyen Mikházán is egy fesztivál, amely lehetőséget teremt arra, hogy egy kicsit visszamenjünk az időben.

A rendezvény színes felvonulással kezdődött, amelyen részt vettek a gyulafehérvári Virtus Antiqua történelmi hagyományápoló csoport tagjai, a hajdani Apulumban állomásozó XIII. Gemina légió öltözékében. Ezenkívül egy kolozsvári csoport gladiátoriskolát vonultatott fel, a székelyudvarhelyiek pedig szarmatáknak öltözve álltak sorba. A plebejusok azok a régész diákok voltak, akik egy uniós csereprogram keretében Kölnből, Berlinből, Pécsről, Budapestről, Kolozsvárról és Marosvásárhelyről jöttek Mikházára, ezenkívül természetesen a szervezők, az árusok és mindenki, aki vállalta, hogy korhű ruhában lesz ezen a napon, beállhatott a menetbe. S a civilek sem maradtak ki, így a római fesztivál kezdetekor hosszú sor kanyargott a fórumtól – a Csűrszínház udvarától – a castrumig. A vár területén aztán egy „fegyvertisztító” szertartás volt, amellyel az istenek segítségét kérték ahhoz, hogy szerencsés és sikeres legyen a nap. Persze, hajdanában a hadba vonulókra kérték az áldást, hogy sikeresen hazatérjenek a csatából.

Miután a díszes sereg visszatért a fórumra, kezdetét vette egy korabeli római nap. A hivatalos megnyitó sem maradt el. A múzeum részéről Pánczél Szilamér, Nicoleta Man régészek, a Csűrszínházi Egyesület nevében Szélyes Ferenc, a társszervező Artecotur egyesület nevében Vajda György szólt az egybegyűltekhez, illetve a németországi projektvezető üdvözölte őket.

S míg az udvaron felállított sátraknál bárki betekinthetett az ősi mesterségekbe, addig a Csűrszínház nézőterén berendezett asztaloknál a gyerekek maszkot készítettek, római korról szóló könyvekbe lapoztak bele. Még egy római színház is összeállt, ahol a maszkos gyerekek korabeli szövegekből ihletődve improvizáltak. Aztán a tudománynak is helyet adtak a szervezők. Az érdeklődők román és magyar nyelven hallhatták, hogy mit tettek értünk a rómaiak, s mindezt illusztrálta az iskola egyik termében megnyílt régészeti kiállítás. A leletek nagy része Mikházán került elő a korábbi és a tavaly elkezdődött ásatások nyomán. A vetített képeken látható volt, hogy tulajdonképpen hogyan is nézett ki fénykorában a castrum. A művelődési otthonban felállított régészeti laboratóriumban élőben lehetett szemlélni, miként veszik számba a leleteket.

Közben „zajlott az élet” a fórumon: római kori frizurák készültek (Simon Ildi mesterfodrász), meg lehetett kóstolni a korabeli ételeket, édességeket és kenyeret, amelyek terrakottakályhán készültek. Volt borkóstoló is.

Az igazi látványosság azonban délután következett. Az arénában bemutatták egy dúsgazdag római polgár temetési szertartását. Az ima és az elhunyt méltatása latin, román és magyar nyelven zajlott eredeti szöveg alapján, és a hamvasztási rituálé is hűen követte a 2000 évvel ezelőtti ceremóniát. Aztán átvették a helyet a Ludus Memnii gladiátoriskola harcosai, akik – a „tulajdonos” szenátor szakkommentálásával bemutatták, miként zajlottak ezek az élet-halálra menő küzdelmek. S az összecsapások végén a gyerekek is kipróbálhatták a „gladiumot”, azaz a római fakardot. A gladiátorok és fúriák műsorát a XIII. Gemina Légió katonáinak bemutatói követték. A római harci alakulatokat, a harci módot ismertették, végül pedig hadgyakorlatot is láthattak a jelenlevők. A „barbárok” sem maradtak ki a műsorból, a szarmaták nyilazni tanítottak kicsiket és nagyokat egyaránt.

A nap fénypontja a rabszolgavásár volt, amelyet Fredericus Latus (Szélyes Ferenc) rabszolgakupec vezetett le. A rabszolgák vásárlóinak különböző szolgáltatásokat kellett végezniük: a szobrász (Pokorny Attila) egy mellszobrot alkotott, a konyhán tüsténkedők kenyeret sütöttek, a fazekasinas edényt készített stb. S bár egy sestertiusról (lejről) indult a vásár, a legdrágább rabszolgáért 125 lejt is fizettek. Igaz, ő római mozaikból új gazdája iniciáléit kellett kirakja.

A római fesztiválnak – a megnyitóhoz hasonlóan – különleges záróakkordja volt: a katonák, gladiátorok és a plebs fáklyás menetben a castrumhoz vonult, és a lemenő nap visszatekintő sugarai fényében megköszönték az isteneknek az áldásos napot. Természetesen a mához szóló köszönetek sem maradtak el, mert igazán sikeres rendezvényt szerveztek mindazok, akik szívüket-lelküket kitették ezért.