ifj. OSVÁTH CSABIKÁRA
„Hirtelen, de elmentél egy perc alatt,
számunkra csak a fájdalom és a gyász maradt.
Kicsordul a könnyünk a sírodnál,
mélységes a fájdalom, hogy távoztál.
A búcsúszó, mit nem mondtál el, elmaradt,
de szívünkben mindig velünk maradsz.
Álmok, emlékek, szép szavak,
és minden, ami a múltból megmaradt.
Ott vagy most már, ahol senki se lát,
ott vagy most már, ahol semmi se fáj.
Gondolatban sírodnál suttogjuk a neved,
gondolatban sírodnál megfogjuk a kezed.
„Ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni,
tekints fel az égre, ott fogok ragyogni.
Szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni.”
Tudjuk, hogy csodára hiába várunk,
nyugodjál békében, szívünkből kívánjuk.
Soha el nem múló szeretettel emlékezünk a harasztkeréki ifj. OSVÁTH CSABIKÁRA tragikus halálának 10. évfordulóján.
Pihenésed legyen áldott, amíg élünk, Te is élsz, emléked örökre megőrizzük.
Szerető szüleid, testvéred, Zoltán és családja. (9599-I)
