Ilyenkor szeptemberben…
Ahogy idősödik az ember, egyre inkább feltörnek a múlt emlékei. Ilyenkor szeptemberben, iskolakezdés idején főleg az iskolához kötődő emlékek kerülnek elő. Emlékezünk kedves tanárainkra, egykori osztálytársainkra, vidám vagy kellemetlen történések is eszünkbe jutnak. Most éppen két legendás tanár, a Farkas házaspár alakja bukkan fel a régmúltból, akik maradandó nyomot hagytak a székelykeresztúri oktatás történetében.
Farkas Jenőné szül. Péter Margit és Farkas Jenő 1948 őszén kerültek Marosvásárhelyről Székelykeresztúrra, amit az akkori hatalom büntetésnek szánt.
Farkas Jenő előbb teológiai tanulmányokat végzett, megszerezte Kolozsváron a református lelkészi és vallástanári diplomát, két évig a franciaországi Montpellier-ben, egyet pedig a svájci Bázelben tanult ösztöndíjjal. A felekezeti iskolák megszűnése előtt (1948) vallást és francia nyelvet oktatott, előbb Brassóban, majd Marosvásárhelyen. Az ifjúság keresztény értékrend szerinti nevelésében nagy szerepet játszott, amit az új hatalom nem nézett jó szemmel, ezért kellett eltávolítani Marosvásárhelyről.
Péter Margit kiváló gimnáziumi tanulmányi eredményei és érettségi vizsgája után Kolozsváron román-francia-latin szakos tanári diplomát szerzett. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári híres Regina Maria leánygimnáziumban végezte, román nyelven, legjobb tanulóként. Ez némi magyarázatra szorul. A trianoni diktátum után a köztisztviselőknek fel kellett esküdniük az új román alkotmányra. Péter Margit édesapja, aki vármegyei levéltáros volt, megtagadta az esküt, ezért kitették az állásából. Édesanyja postatisztviselő volt, és csak úgy maradhatott meg a munkahelyén, ha egyik gyermekük román nyelven folytatja tanulmányait. Így került Péter Margit Kolozsvárra. Habár román gimnáziumot végzett, tökéletesen beszélt és írt magyar nyelven, és jól ismerte a magyar irodalmat. Mivel francia nemzetiségű egyetemi tanároknál államvizsgáztak, nagyon jól kellett ismerniük a francia nyelvet, ezért egy évet Franciaországban töltött, mindenes volt egy hétgyermekes családnál, s közben bejárt a Sorbonne-ra előadásokat hallgatni.
Székelykeresztúron előbb a tanítóképzőben, majd annak megszűnése után az Orbán Balázs unitárius gimnáziumban tanított román és latin nyelvet. Farkas Jenő az Orbán Balázs gimnáziumban magyar és francia nyelvet oktatott, miután megszerezte egyetemi diplomáit.
Mindketten nagy műveltségű, kitűnő felkészültséggel rendelkező tanárok voltak, akiktől sokat lehetett tanulni.
Margit néni rengeteget dolgozott azért, hogy a „bükkfanyelvű” székely fiúk valamennyire beszéljék a román nyelvet. Diákjai nagyon szerették türelméért, nagy tudásáért.
Jenci bácsit imádták a diákjai, ideje nagy részét velük töltötte, szervezte a művelődési életet, színdarabokat rendezett, amelyekkel bejárták a környező falvakat. Vidéki látogatásai alkalmával, diákjaival együtt, egy rendkívül értékes folklórgyűjteményt állított össze, amelyet később két volt tanítványa könyv alakban is megjelentetett. Sokszor a vasárnapok is „rámentek” ezekre a foglalkozásokra. Jenci bácsi mesélte el, hogy egy alkalommal Margit néni fel is háborodott, és kijelentette, hogy férjénél csak a „diák-
őfelsége” számít, nem pedig a család.
Több lehetőségük lett volna visszatérni Marosvásárhelyre, de annyira megszerették Székelykeresztúrt, hogy életük végéig ott maradtak.
Az már csak természetes, hogy mindhárom gyermekük a pedagógusi pályát választotta, neves tanárok lettek Marosvásárhelyen, Segesváron, és a legkisebb elismert egyetemi oktató Budapesten. (L.M. és F.M.)
