Csütörtöki kimenő
Lassan megkezdődik az utazások szezonja. Az ember sohasem lehet elég fürge, amikor el akar csípni egy olcsó, kényelmes, tágas, tengerre néző csudavillát, bungalót, lakosztályt vagy nyaralót. Már vannak előtte, már csak a maradékból válogathat, csak a Földközi-tengertől kissé távolabb fekvő osztrák/predeáli alpesi üdülőből nézegetheti képeslapon a tengert. Vagy már beteltek a helyek 2029-ig, esetleg válasz nélkül fordul ki az utazási irodából, zárja le laptopját, vagy egyéb undok válaszokkal kell megelégednie, illetve duzzognia. Akkor gondol valami másra, jönnek a jobb híján típusú megoldások, amelyekről rendszerint kiderül, hogy pompásak, minden igényt kielégítenek a csökkentett kívánalmak kategóriában. Valamint minden túlzás nélkül testreszabottak, mint a kényszerzubbony.
Persze csak tréfált a bácsi. Szó sincs ekkora vetődésről február végén. Az emberek még csak gusztálják a lehetőségeket, haboznak. Felhívnak ismerősöket, akik már voltak ott, meséltetnek maguknak. Prospektusokat nézegetnek a világhálón (csupa dicshimnusz), meg a facebookon elolvassák ismeretlenek kommentjeit, véleményét a kiszemelt célországról, településről, szállodai viszonyokról. Aztán ilyenekbe botlik bele a szűkebb utazócsoportba beférkőzött kezdő és kocautazótól: „Apropó, nem tud valaki egy jó és ócsó magyaros éttermet Katmandu szigetén? Egyáltalán sziget az a Katmandú? Vagy Komandó lenne? Mondják, az Erdélyben van... A fene ismeri ki magát ennyi földrajzi izé között!! Kommandósok kíméljenek!”.
Az utazáshoz fel kell készülni, nem győzöm hangsúlyozni. Leginkább a ne szóval kezdődő tanácsok azok, amelyek a legtöbb praktikumot hordozzák magukban. Például öt napra ne induljunk el két bőrönddel, kistáskával és három nejloncekkerrel. Kaját keveset vigyél. Megromlik, nem is fog ízleni harmadnapra. A cuccokba rendszerint annyi holmit zsúfolunk, amennyi csak a negatív időjárási és földtani viszonyok kapcsán eszünkbe jut. Fölösleges. Ne vigyünk estélyit vagy frakkot, szügyig érő halászcsizmát Párizsba. Ha csak ide megyünk a Balatonra, akkor kevés is sok. Ma már a vacsorához sem kell átöltözni, inkább meg kell enni azt is, amit kifejezetten utálunk. Ne vigyünk a gyereknek házi olvasmányt, mert tapasztalatom szerint egy sort sem fog olvasni, rossz idő esetén is a telefonján fog csüngeni, órák hosszat játszik a barátaival. Sem háziállatot. Hagyjuk otthon a macskát, mert megriad a riksától vagy metrószerelvénytől, utcai jelmezbálozóktól, durrogtatástól, ijedtében felszalad a legmagasabb eukaliptuszfára, és akkor hogyan kérsz Honoluluban/Mahacskalában macskamászós tűzoltókat, hogy lehozzák kevenc kísérőállatodat? Mennyibe kerül? Ne vigyél magaddal kést, éles tárgyat, fél liter piát, robbanószert, fegyvert és túsztárgyalókat, mert elszedi a vám, rögtön kiszúrják az utasellenőrzésnél. Legyen nálad az úti okmány. Igazolás, igazolvány, biztosítás, priuszbizonyítvány. Ragtapasz, nem árt, ha ismered a francia/angol igeragozást. És az igeidőket. A helyi időt is.
Ezzel szemben vihetsz magaddal rövid- és uszónadrágot, egy- vagy két-, sőt többrészes vagy résztelen fürdőruhát, naptejet, fájdalomcsillapítót, lábápolási szereket, étrend-kiegészítőket tabletta formájában, hat pólót és két csomag papírzsebkendőt, három pár zoknit. Este legfennebb mosol. Nem árt egy kis házimunka idegenben. Otthon úgyis a mosógép zümmög a fürdőszobában.
Vidd magaddal kedvenc rögeszméidet, előítéleteidet, óvatosságodat, félelmeid válogatott darabjait, az álmokat és ábrándokat, a gyermekkori traumákat és a vénemberektől hallott hadifogolysztorikat arról a helyről, ahová éppen futsz, menekülsz, üdülsz. Nézd meg a térképet, a google earth-öt, jelölj ki magadnak kisebb utakat, és igyekezz online jegyet vásárolni a helyi járatokra. Van ilyen a kínálatban. Vidd magaddal, ha van, kabalanyuszidat, a csörögefánk titkos receptjét, amit megsüthetsz a szingaléz bennszülöttek ámulatára, és nem árt, ha magadhoz veszed az angol-magyar, magyar-angol, portugál-török, svéd-ivrit szótárat. Laptopon is beütheted. Hasznodra válik. És ne felejtsd, a magyar nyelvrégión kívül nem kötelező az ikes ige helyes használata. Kerüld a lövöldözős helyeket. Nem neked rendezték, úgysem rúgsz labdába. A maffia típusú leszámolásokat is hagyd ki a programból, inkább ússz nagyokat a bójáig és vissza. Vigyél szájmaszkot. Legtöbb helyen kívánatos. Ne bízz a nem hivatásos idegenvezetőkben a Közel-Keleten, útleveledet, pénztárcádat, hitelkártyáidat, öntudatodat tartsd biztonságos helyen. Lehetőleg ne hetvenkedj és ne szakadj el túlságosan a csoporttól, mert rosszul tájékozódsz. Nem vagy a Régi Baromvásár utcában. Egyébként az efféle kirándulásokon a legjobban a tudálékost utálják, aki az idegenvezetőt kijavítja, megalázza, semmibe veszi. Majd otthon megteheted négyszemközt a tükör előtt.
Leginkább rendezz próbacsomagolást hátizsákba vagy kerekes kisbőröndbe, mert a fapadosok bármelyik percben változtathatnak az utazási és kofferméretek feltételein. Légy türelmes: a gép mindig késik, a repülőtér zsúfolt, a várótermek unalmasak, a széksorokat mindig rázza egy belga vagy szír hülye, a gyermekek pedig hamar elvesztik a beléjük invesztált nevelői szigort és milliónyi figyelmeztetést, óva intést. Felcserélik természetes nyűgölődéssel, rohangálással. Figyelj reájuk. Ők a legidegesítőbbek, de sajnos a legőszintébb utazók.
Ha nem így van, írj nekem.
