Irodalmi est a Párizsi Magyar Intézetben
Zenés irodalmi esten emlékeztek meg Szent Márton születésének 1700. évfordulóról a Párizsi Magyar Intézetben.
Márton, a katonából lett remete, majd remetéből lett tours-i püspök a késő ókor és a középkor egyik legtiszteletreméltóbb szentje. A szülővárosától, Savariától a franciaországi Tours-ig tartó élettörténetének egyik legfontosabb forrása Sulpicius Severus életrajza, amely a közelmúltban jelent meg újabb francia nyelvű kiadásban. A kötetet Sághy Marianne történész, a budapesti Közép-európai Egyetem és az ELTE oktatója mutatta be, aki a Mobilitás, integráció és közösség a középkori Pannónia és Gallia területén címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést is vezette kedden este.
Bozóky Edina, a Poitiers-i Egyetem, Gilles Berceville, a Párizsi Katolikus Intézet kutatója és Raphaelle Ziadé történész, a párizsi Petit Palais kiállítóhely munkatársa Szent Márton európai kultuszáról és életének ma is jelentős vonatkozásairól beszélgetett, Rajk Judit énekművész pedig korabeli ambrozián és gregorián dallamokat adott elő.
Az esten megjelent Bernard-Nicolas Aubertin tours-i érsek is. A francia városban múlt héten négynapos nemzetközi tudományos konferenciát rendeztek Szent Márton életéről és munkásságáról. A 2016-os évet Szent Márton-emlékévnek nyilvánította a magyar kormány Szent Márton születésének 1700. évfordulója alkalmából.
A résztvevők külön köszöntötték a 95 éves Pierre Riché történészt, akinek a közelmúltban jelent meg magyarul Oktatás és művelődés a barbár Nyugaton (6–8. század) című kötete, amely 1962-es első kiadása óta megkerülhetetlen alapmű a nyugat-európai egyetemi oktatásban és kutatásban.
A modern történetírás páratlan kötete annak köszönheti népszerűségét, hogy a késő ókor időszaka feltűnően emlékeztet korunkra. A kötet azt mutatja be, hogyan őrizte meg és alakította át a katolikus egyház a klasszikus műveltséget a nagy népvándorlás századaiban.
A barbár hatalomátvétellel úgy látszott, hogy nemcsak a Római Birodalomnak, hanem a római magaskultúrának is befellegzett. A kor gondolkodóinak köszönhetően a késő antikvitásban mégsem a katasztrófa-forgatókönyv valósult meg, hanem a római birodalom drámai átalakulása, az általános kulturális és vallási értékválság idején egy új technológia – a kódex – népszerűsítésével korszerűsítették és demokratizálták a hagyományosan elitista oktatásügyet.
A klasszikus kultúra nem halt ki, az iskolák fennmaradtak és megszületett az az új műveltség, amelyre mai civilizációnk is épül. A germán barbárok és a katolikus rómaiak nem elpusztították, hanem újraértelmezték Róma örökségét, melynek eredményeképpen sokkal gazdagabb és izgalmasabb műveltség jött létre a késő antikvitás során, mint bármikor azelőtt – hangsúlyozta a szerző.
