Az önkormányzat román és magyar képviselői között tavaly létrejött megegyezést, miszerint Marosvásárhely főterén állítanák fel Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobrát, illetve a vár mellett a Şcoala Ardeleană (Erdélyi Iskola) román nemzeti kulturális mozgalom vezetőinek szoborcsoportját, már-már felrúgni látszott a jelenlegi testület.
Az önkormányzat román és magyar képviselői között tavaly létrejött megegyezést, miszerint Marosvásárhely főterén állítanák fel Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobrát, illetve a vár mellett a Şcoala Ardeleană (Erdélyi Iskola) román nemzeti kulturális mozgalom vezetőinek szoborcsoportját, már-már felrúgni látszott a jelenlegi testület. Azáltal, hogy napirendre tűzte kizárólag az utóbbi alkotás művészi kivitelezésére kiírandó versenytárgyalásról szóló határozattervezetet, mintegy szétválasztotta a két szobor ügyét. És ugye tudjuk, mi lett az utóbbi években a magyar személyiségeket megjelenítő szobrokról, műalkotásokról kidolgozott és jóvá is hagyott határozattervezetek sorsa… Például a Sütő-szobor. Vagy a Bodor-kút. A Sütő András író emlékének állítandó szobrot illetően mély hallgatásba burkolózik a tanács, azok a képviselők, akik megszavazták, a polgármesteri hivatal, minden illetékes. Ilyen-olyan viták a kivitelezővel, a helyszíncsere-javaslat (inkább a Színház téren álljon a szobor, méltóbb hely lévén az író emlékének) – mind elhúzták az időt. A Színház teret közben felújították, de a Sütő-szobornak nyoma sincs. A Bodor-kútnak sincs. Sőt, a nagyon lelkes polgármesteri nyilatkozatok ellenére a Bethlen-szobornak sem. Az erdélyi fejedelem egész alakos szobrát a főtérre képzelték, és annak idején Peti András, alpolgármesteri minőségében, a sajtónak nyilatkozva mondta: már az év végén (2016!) állhat a Bethlen-szobor. A kijelentést bizonyára annak tudatában tette, hogy időre van szükség a nyertes pályamunka kiválasztásához, az engedélyek beszerzéséhez. A volt alpolgármester akkor azt is mondta: nem tudja elképzelni, hogy hol lehet majd akadályoztatni a szoborállítást. Pedig jelzésértékű volt: az akkori tanácsi jegyző kedvezőtlenül véleményezte a tervezetet. Az „akadályoztatás” tehát már itt elkezdődött. Aztán azt vitatták, hogy zöldövezetre nem tehető a szobor, mert a város zöldövezetét a területrendezési terv értelmében nem lehet csökkenteni. Nevetséges érv, ha arra gondolunk, hogy egy szobor talapzata mekkora mértékű zöldövezet-csökkenéssel jár, miközben sűrűn betonozták a lakónegyedi zöldövezetekből kimetszett parkolóhelyeket. Nem mélygarázst és nem emeletes parkolóházat építettek, erre két évtized sem volt elég.
Visszatérve a múlt heti tanácsülésre, jogos volt Peti András képviselő javaslata: újabb szoborállításokról akkor nyissanak vitát, ha a régieket már megoldották.
Végül a képviselők döntöttek: az Erdélyi Iskola emlékmű nem rajtolhat egyedül. Ismét Bethlen Gábor szobrával együtt halad a maga – ki tudja, lassú vagy gyors – útján. Részben megalakult egy bizottság is, amelybe a képviselők mellett szobrászművészeket, urbanisztikai szakembereket is bevonnak. A terv a holtpontról, úgy tűnik, elmozdult…