Itt mind arany, ami fénylik

 Interjú a KOGART-palota anyagának negyvenöt éve szenvedélyes gyűjtőjével, dr. Zelnik Istvánnal.

Lombhullásos, melengető napfényes őszidőben, egy szombati napon, amikor az Aranymúzeum teaházában sok száz és sokszínű orchidea, pálma, aloékaktusz bűvöletében az illatos citromfűteát szürcsölgetem, hálás lehetek a sorsnak, hiszen néhány hónapja innen a szomszédságból, a KOGART-palota szépművészeti gyűjteményéről tudósíthattam, akkor még átépülőben, előkészületben volt ez a másik palota és múzeuma, most pedig teljes pompában, kincsek látványával fogadja látogatóit. Másnap pedig, vasárnap reggel, a korai tévéműsorból, az Opera Caféból megismerem a múzeum anyagának negyvenöt éve szenvedélyes gyűjtőjét, dr. Zelnik Istvánt. Érdekes volna bejárni kalandos utazásait, szenvedélyének kialakulását, erről is faggatják a műsorvezetők, sőt e rendkívüli és egyedülálló gyűjtemény nemzetközi elismeréséről, visszhangjáról, jövőbeni tudományos kutatásokat elősegítő jelentőségéről. Jó volt hallani a válaszokat, kiegészítve mindazt, amit a látogató a belső termekben megismerhet.

Szándékáról, további céljairól sok mindent megtudhatunk a múzeum első termében, az elinduláskor. Az első szöveges táblán Zelnik István üzenetet intéz a látogatóhoz, egyben bemutatkozik. Egyetemi tanulmányaival, nyelvtanulással felkészült, gyűjtőszenvedélyét is kamatoztatta, amikor diplomataként szolgált Vietnamban. „Terveimnek megfelelően – írja – 2005-ben hívtam életre a kutatóprogramot, melynek alapját gyűjteményem adja, megjelenési formája pedig egy publikációsorozat.” Ennek két kötetét már láthatjuk az ajándéktárgyak és képek, kiadványok kiállítási boltjában.

Hogy milyen szerencsecsillag és meggondolás vezérelte a helyszín meglelésében, a palota megvásárolásában, arra is választ ad.

„Rátalálni a múzeum helyére szintén fontos kihívást jelentett. Nyilvánvaló volt, hogy Magyarország fővárosában, Budapesten kell lennie, hiszen egy ősrégi kulturális és kereskedelmi, ipari központról van szó. Az első állomás az ideális »ékszerdoboz« fellelése volt, mely a budapesti forgatagban befogadná a múzeumot. A Rausch-villával egyedülálló lehetőség adódott. Ez a régi 19. századi polgári lakóház az Andrássy úton áll, a város egyik legelőkelőbb sugárútján, maga is egy történelmi emlékműveket és nemzeti múzeumokat felsorakoztató kulturális sugárút”.

A volt Rausch-villa az Andrássy út 110. alatt Rausch Ferenc, a híres Geitner és Rausch fecskendő- és szivattyúgyár tulajdonosa számára épült 1877-ben, Petsch Ede terve alapján. Korának neves építésze, Petsch Ede a nagy szegedi árvíz után számos középületet tervezett és épített a városban, többek közt a szegedi könyvtárat, iskolát és villaépületeket.

Így indul el a múzeum megtekintésére, üzenettel vezérelve a látogató, aki ugyancsak felfedezővé válik, hiszen aligha találkozott eddig hasonló gyűjteményekkel.

Kultúrák, civilizációk
és istenek

A tyam, a khmer, a jávai és a törzsi kultúrák tárgyai, a könyörületesség istenei az első teremben fogadnak. A főistenek, Síva, Brahma és a bódhiszattvák (spirituális segítők) több karjukkal a bőséget jelképezik. Egy arany diadémsorozat az ötvösművészet remeke, a királyi hatalom ősi kultuszát hozza elénk. Az ötvös remekművek alakjukat és díszítésüket tekintve is merőben különböznek az európaitól. Nemes egyszerűség jellemzi azt a művészetet a királyi hatalom jelképeiben is. Tulajdonképpen minden királyi dísz, a legapróbb mintázattal együtt, számos miniatűr alakzatával, tökéletesen érthető, felfogható.

Külön teremben vannak a selyemút kincsei. Hajóroncsok rakományaiból előkerült kaspók, drágakövek, az ún. tengeri régészet fellelt darabjai. A térség civilizációjára vall a közép-ázsiai selyemút, az a kereskedelmi útvonal, ahol átjutottak a legkülönbözőbb áruk, a drága porcelánok és nemesfém tárgyak.

A Dong-son kultúra megjelenítése az aranydob és a tanim bari melldíszsorozat.

Két szinten kilenc terem, újonnan épített üvegfalú átjárókkal és lifttel összekötve. Ékszerek, karkötők (ezeknek egyfajta hasonmásait kínai ékszerek utánozzák).

A hinduizmus a IX. századi khmer kultikus tárgyakban lelhető fel.

Zöld patinás arany Sívák, sőt, nem a három, hanem négy bölcs majom is megjelenik, amint a hallgatást, a szemhunyást, a némaságot és az érzéketlenséget is mímelik.

A „kincstár” terme a legdrágább, legértékesebb aranytárgyakat őrzi.

A gyűjtő legnemesebb szándéka, hogy a múzeum tárgyai és meglévő anyaga kutatható legyen európai és ázsiai kutatók számára, kutatási egyezmény alapján, az UNESCO-val együttműködve, magyar kutatókat támogat.

Élményt jelentett a szakszerű tárlatvezetés egy fiatal muzeológus, kutató személyében, aki mindent tudott vagy mindent elmondott, amit tudni kell az aranykincsekről, a hinduizmusról, a khmer kultúráról, a számunkra ismeretlen évezredes művészet megközelítéséhez elvezetett.

Ezután pedig megpihenni a gyönyörűséges, ezer színben pompázó orchideafalak termeibe megyünk le, a Sövény Aladár (Kelet-kutató, irodalmár) teaházba.

Kecses, áttetsző herendi vagy ónémet porcelán teáskannákban szolgálják fel az illatos, zamatos teakülönlegességeket, zöld teát, jázminteát, bármilyent, amit a tealap leírással is tartalmaz. Minden tájkép, asztali virágdísz abba a világba vezet, amelynek kincseivel, művészetével ismerkedtünk. Ezután sétálhatunk a kertben, hatalmas, tengeri kagylóhéjból (ezeréves kövek) készült székeken, brokátszövetű párnákon pihenhetünk, a vízesésben, az egzotikus növényzetben gyönyörködünk, kifelé pedig elkísérnek a kicsinyke kőelefántok.

Egy távoli világrész kincseivel, művészetével ismerkedtünk.

Enyhén csípős őszi illatok bujkálnak az Andrássy út levegőjében, amikor a kis földalatti felé közeledem. Valamiképpen itt minden összeillik. A sugárút, a múzeumok, a patinás Bajza utca, a fehér csempés, csilingelő földalatti, és amit láttam, az ősi civilizációk kincsei, a szoborként is bölcsességet árasztó Buddhák, a sok virág a teaházban, mindaz, amivel ez a város időről időre meglep.