Játék az időhúzással?

Sovány ígéret a magyar oktatóknak

Túlzás lenne azt állítani, hogy eredménnyes volt a pénteki találkozó a Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem vezetőségének tagjai, a magyar oktatók, valamint az RMDSZ felső, megyei és városi vezetőségének képviselői között. A vita, amelyen a kormányhatározattal szentesített önálló angol kar, az egyetem George Palade román tudósról való egyoldalú elnevezése és az egységesített vizsgáztatás volt a fő téma, azzal a halvány ígérettel ért véget, hogy az önálló magyar kar helyett létrehoznának egyetlen, preklinikai tantárgyakat képviselő magyar főtanszéket az általános orvosi karon, továbbá, hogy az elnevezés kibővítéséről az újonnan megválasztandó szenátus hozhat döntést. 

Azokat a tárgyaló feleket, akik a főlépcsőn mentek fel a megbeszélésre, több mint száz, csendesen tüntető diák sorfala fogadta, akik a magyar oktatók és diákok kéréseit tartalmazó feliratokat tartottak.

A megbeszélésen részt vett Leonard Azamfirei, az egyetem rektora, Cotoi Ovidiu professzor, az általános orvosi kar dékánja és Bălaşa Rodica professzor, a doktori iskola irányítója, rektorhelyettes, a vezetőtanács tagja. Magyar részről Szabó Béla professzor, a magyar oktatók közösségének vezetője, Nagy Előd rektorhelyettes, Benedek Imre professzor, Szilágyi Tibor professzor, Kelemen Hunor szövetségi elnök, Novák Zoltán szenátor, Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke, Vass Levente parlamenti képviselő volt jelen.

– Azért gyűltünk össze, mert az egyetem felvette a George Palade elismert román professzor nevét, de lévén magyar múltú egyetem, úgy illene, hogy a magyar oktatók által javasolt dr. Miskolczy Dezső professzor neve is szerepeljen az egyetem hivatalos megnevezésében. A diákszövetség felmérést készített, amit körülbelül 600 diák töltött ki, és több mint 90 százalékuk azon a véleményen volt, hogy nincsenek megelégedve a mostani vezetés döntéseivel, szeretnék az önálló magyar kar megalakítását. Mi, diákok kérjük ezt, akik nem vagyunk sem politikusok, sem tanárok, egyszerű román állampolgárok vagyunk, és magyarokként azt kérjük, hogy az anyanyelvünkön tanulhassunk. Szeretnénk, hogy ez a segélykiáltás mindenhova eljusson határon innen és túl, hogy támogatást kapjunk abban, hogy jogainkat biztosítsák. Bár szinte minden kollégánk azt írta, hogy eljönnének erre a csendes megmozdulásra, szesszióban vagyunk, és a részvétel hatalmas erőfeszítést feltételez a jelenlevőktől – mondta László Nimród ötödéves orvostanhallgató, diákszenátor és Mátyás Botond Barna diákszenátusi képviselő, V. éves orvostanhallgató. 

– Milyen eredményekkel ért véget a megbeszélés? – tettük fel a kérdést a tárgyalásról kilépő résztvevőknek. 

Szabó Béla professzor, a MOGYE magyar oktatói közösségének vezetője: 

 – A korábbi alkalmakhoz képest annyi az előrelépés, hogy a rektor azt ígérte, beszél román kollégáival. Korábbi találkozásunk alkalmával az volt a határozott véleményünk, hogy abban az esetben, ha angol kart kér az egyetem, az önálló magyar kar minket is megillet, lévén szó multikulturális egyetemről, amelyet a nemzetiségi oktatás érdekében hoztak létre. Jelenleg kényszerhelyzetben vagyunk, mert megjelent a kormányhatározat, és az elnevezés kibővítését csak a jövő évtől lehet kérni, amire a mi érdekünkben nem valószínű, hogy visszatérnek. Ezért a főtanszékeket kérjük, de a rektor továbbra is csak egyről hajlandó tárgyalni, ami távolról sem elégíti ki az igényeinket, mert abban távolról sem látjuk a magyar tagozat problémáinak a megoldását. Ha a preklinikai tantárgyakból alakulhat főtanszék, miért nem lehet a klinikai tantárgyakból is, vagy akár a gyógyszerészeten, ahol az akkreditációban is szerepel a két külön oktatási vonal, így a kart megilleti a két külön főtanszék is. Az elhangzottak ellenére a rektor továbbra is kitartott álláspontja mellett, ami annyiban módosult, hogy az egyetlen főtanszék már ősztől indulhatna. Abban maradtunk, hogy a szünidő előtt még leülünk tárgyalni. 

Ami a megnevezést illeti, a szenátusi határozatot követően mi, a magyar oktatók közössége a minisztériumnál iktattunk egy kérést arra vonatkozóan, hogy az egyetem vegye fel a Miskolczy Dezső professzor nevét, de ahogy korábban is történt, beadványaink ellenére a minisztérium „teszi a dolgát”. 

A rektor szerint ebben a mandátumban, ezzel a szenátussal már nem időszerű a kettős elnevezés, ezzel ellentétben mi azt állítottuk, hogy ezt még az idén ki lehetne eszközölni. 

 Az egységes vizsgáztatási rendszerrel kapcsolatosan is elhangzott, hogy fogunk még tárgyalni, de az egységes tételekkel nem érthetünk egyet. Inkább azt kellene kivizsgálni, amit a diákvezér is felvetett, hogy vannak olyan tanszékek, ahol évekig ugyanazokat a tételeket adják. A rendellenességeket kellene inkább kivizsgálni, mint a magyar tagozatot egy hátrányos intézkedéssel sújtani. 

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke:

 – Az első alkalomhoz képest sikerült konstruktívabb légkörben tárgyalni olyan kérdésekről, amelyekre korábban nem volt lehetőség. Ha elkezdődött egy építő szellemiségű tárgyalás, mindenkinek az kell legyen az érdeke, hogy folytatni lehessen. Amit a magyar oktatók fenntartottak, az helyénvaló, a rektor is meg kell beszélje a kollégáival, szóba került a főtanszékek ügye az ajánlott prekliniai tantárgyak mellett, a klinikai tantárgyakból is és a gyógyszerészeten, ahol a legkönnyebb volna létrehozni. Szóba került a névváltoztatás, névkiegészítés kérdése, amihez egy szenátusi határozat és egy újabb kormányhatározat szükséges. Beszéltünk a vizsgáztatással kapcsolatos kérdésekről, véleményem szerint azon lehet a legkönnyebben túllépni. 

 Azt a kérdést tettem fel, hogy marosvásárhelyi egyetem minősége romlik attól, ha olyan nevet választanak, amellyel a magyarok is 

egyetértenek? Ettől gyengébb lesz az orvosi képzés? Miért probléma, milyen érdekeket és értékeket sért, amire nem kaptam választ. Folytatni kell a tárgyalásokat, és meggyőzni a román felet arról, hogy amit a magyarok kérnek, az helyes, törvényes, morálisan, politikailag és mindenféle szempontból azt az elvet szolgálja, hogy magyarul akarnak tanulni a diákok, ami nem vesz el senkitől semmit. Még a tanévzárás előtt lesz egy újabb tárgyalás, abban egyeztünk meg.

Nagy Előd rektorhelyettes: 

 – A tárgyalások harmadik köre részben elvi és részben technikai részleteket tartalmazó megbeszélés volt. Az eredményt tekintve gyakorlatilag nem tudunk felmutatni semmit, de talán az óhajok, követelések pontosítása terén történt némi előrelépés. Megfogalmaztuk azt, hogy a főtanszékeket illetően mi az a minimális követelmény, amit elfogadhatónak tartunk. Pontosabban kellene tartalmazza a klinikai tantárgyak képviseletét, másrészt okvetlenül a gyógyszerészeti és a fogászati kar oktatói is belekerülnének egy-egy önálló főtanszékbe. Bár kezdettől nem volt témája a megbeszéléseknek, szóba került a névadás, ami fontos téma, ugyanis méltánytalannak érezzük, hogy egyoldalú névadás történt mindenfajta konzultáció nélkül. A rektor ígéretet tett arra, hogy még a szünidő előtt lesz egy újabb tárgyalás, és merem remélni, hogy a következő idő arra is megfelelő lesz, hogy tanácskozni tudjon a román tagozat képviseletével. 

Szilágyi Tibor professzor: 

– A rektor nem örvendett a tárgyalásoknak, minden ajánlat alól kibújt. Amikor konkrétan rákérdeztünk, hogy a Miskolczy névvel ő személyesen egyetértene-e, a válasz az volt, hogy meg kell beszélnie a kollégáival. Gyakorlatilag semmilyen előrelépés nem volt. Hacsak nem tartjuk előrelépésnek azt, hogy beszéltünk a dolgokról, de én, aki 2011 óta folyamatosan tárgyalok, úgy érzem, hogy az elmúlt nyolc évben nagyon sokszor nyíltan beszéltünk miniszterek jelenlétében, különböző bizottságokban. Lehet, hogy a jégkorszakhoz képest ez nyitás, ugyanakkor attól tartok, hogy a magabiztosság jegyében próbálnak eljárni velünk. A rektor tökéletesen tudja, hogy ez a pozíció neki kedvez, mert ha semmi sem változik, a magyar tagozat elsorvad. Nyugodtan játszhat az időhúzásra, hogy meg kell beszélnie a kollégákkal, és továbbra is marad a patthelyzet, mert nem éreztem a részéről, hogy bármit is meg akarna oldani. A magyar küldöttség előtt nem vállalt más ígéretet, csak azt, hogy a mi kompromisszumos javaslatunkat meg fogják beszélni a román kollégákkal. A kérdés az, hogy a román vezetőség miért nem vette figyelembe a magyar oktatóknak a szenátushoz és a minisztériumhoz intézett beadványát, amelyben az egyetem kettős elnevezését kértük. Nem kifogásoljuk, hogy egy nemzetközi hírű román tudós neve legyen az egyetem nevében, függetlenül attól, hogy Marosvásárhelyen nem tevékenykedett. Ha a román fél úgy érzi, hogy erre a névre büszkék lehetnek, ám legyen. A felvetődött magyar nevek közül – Szentgyörgyi Albert, Csőgör Lajos és Miskolczy Dezső – a többség azért döntött a Miskolczy professzor neve mellett, mert részt vett az egyetem alapításában, nemzetközi híre volt és van, és hidat képezett a magyar és a román közösség között. Magyar állampolgár létére megtanult románul, cikkeket közölt románul, magyarul, németül, tagja volt a román és a magyar tudományos akadémiának is, ezért megérdemelné, hogy egyetemünk viselje a nevét. Hogy ezt miért nem vették figyelembe, az fel sem merült. Az viszont, hogy az utóbbi nyolc évben egyetlen minisztériumi beadványra sem kaptunk választ, és mégis kitartunk, ez már csak hagyományőrzésnek tekinthető. 

Marton László, a diákszövetség elnöke:

– Diákrészről elmondtam, hogy a preklinikai főtanszék egymagában nem elég hatékony ahhoz, hogy a magyar diákok megfelelő körülmények között tudjanak tanulni, a vizsgáztatásról pedig azt, hogy túl nagy a diszkrepancia az egyes vonalak között, és nem szükséges a közös vizsgáztatás, a közös tételek, ezt meg lehet oldani párhuzamosan is. 

Kollégái a közös vizsgáztatásról elriasztó tesztlapot mutattak, amelyen a magyarul oktató román tanár keveréknyelven fogalmazta meg a tesztkérdéseket, más esetekben pontatlan volt a fordítás, és ezért nem volt helyes a válasz. Várakozás közben a diákok arról is beszámoltak, hogy nagy a különbség a román és magyar kurzusok között, míg magyarul a legutolsó és legteljesebb nemzetközi szerzőgárda által írt könyvből tanultak, és abból kellett vizsgázniuk, addig a román kérdéseket ugyanabból a tantárgyból egy rég elavult könyv alapján fogalmazták meg, amelyben mások voltak az értékek. Az is elhangzott, hogy van olyan román oktató, aki a rezidenseivel fogalmaztatja meg a kérdéseket, és olyan is, aki a saját diákjaival, ami könnyen ismertté válik a hallgatók körében. A hirtelen összecsapott egységesített vizsgáztatásról is lenne mit megvitatni, amivel kapcsolatosan félszájjal a román fél is elismerte, hogy nem mindenben szolgálja a minőséget.