Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
– bosszankodom magamban a horrormaszkokat látva, miközben a halottak napi gyertyákat nézegetem a polcokon, s a fenébe kívánom az ötletgazdát, aki idehonosította ezt az idegen szokást, az üzletest, aki jól él belőle, azt is, aki megveszi, azt is, aki élvezi… Nagy felháborodásomban egy csilingelő hangocska szólal meg a hátam mögött: Anyuuu, még mennyit kell aludni a hallovinig? Elállt a lélegzetem, úgy kérdezte, mint a Mikulást vagy az angyalt. Anyu pedig mosolyogva felelte, hogy már csak pár nap van hátra, aztán lehet, ami akar, boszi, vagy halálfejes szellem, vagy csontváz, vagy Drakula, bármi. Ezzel aztán megnyugodott a csilingelő hangú, de én szívdobogást kaptam az üzletben. Hát itt tartunk! – gondoltam szomorúan, s hazafele menet elhatároztam, hogy utánanézek a Halloweennek a Wikipédián.
Bármennyire is amerikás az ünnep (ha már annak kell nevezni), nem Amerikából ered, hanem az ősi kelták pogány szokása volt, elsősorban az angolszász országokban tartották október 31-én, Samhain estéjén, hitük szerint a boszorkányok, démonok, kísértetek ünnepe, de egyben a nyár végét és az új év kezdetét is ünnepelték vele, egyszerre hódolva a napisten és a holtak ura előtt. Hitük szerint ugyanis ezen a napon tért vissza a földre a bűnösök lelke, akik az elmúlt esztendőben haltak meg, és addig különböző állatok testében léteztek. Megfelelő áldozatok bemutatásával engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy átkerülhessenek a mennyországba. A kéregetést és az ijesztő jelmezeket az írek vitték Amerikába, akik szerint a szörnyek, halottak házról házra járnak ennivalóért, s ahol nem adnak enni, megátkozzák a ház lakóit. Régi források emberáldozatokról is írnak, de erre nem került bizonyíték. Az ünnephez kötődő babonák: a fekete macska, a boszorkány, mely öregasszonyként megjelenő télistennő formájában kötődik a Halloweenhez. A babonák erejét híven mutatja be a Yale egyetem egyik kutatócsoportja egy tanulmányban, mely szerint Amerikában az átlagosnál kevesebb baba születik ilyenkor. Sok anya inkább elhúzza a vajúdást, mint hogy a holtak szellemeinek napján hozza világra gyermekét.
De lássuk a legendát a legismertebb szimbólumról, a Jacknek nevezett töklámpásról, ami már Amerikában született, ugyanis a kelták retket vagy répát használtak mécsesnek, mert abból több volt nekik. A monda főhőse tehát részeges naplopó Jack, aki kibabrált az ördöggel, mikor versenyezni hívta, hogy melyikük mászik fel hamarabb a fára. Mikor az ördög felért, Jack a fa kérgére egy keresztet karcolt, és így az ördög, félve a kereszttől, nem tudott lejönni a fáról. Bosszúból aztán Jacket nem engedte be a pokolba, mikor meghalt, s mivel a mennyországba sem pályázhatott életvitele miatt, lelke örök bolyongásra ítéltetett, s azóta is lámpással a kezében keresi a nyugvóhelyét. A Wikipédia egyik cikkében – Ne tévesszük össze a fazont a szezonnal – a napok jelentését is tisztázza: október 31-én van a Halloween, az ártó gonosz szellemek és egyéb rémek otthonokból és az élők világából való elűzésének rituálés ünnepe. November 1. mindenszentek ünnepe, az üdvözült lelkekre való emlékezés. November 2. halottak napja, az elhunyt, de az üdvösséget még el nem ért, tisztítótűzben lévő halottakra való emlékezés.
Ami a részeges Jacket illeti, ez magában véve nem zavarna senkit, hiszen Magyarországon és Erdély különböző tájegységein is a faragott töklámpás, és az ezzel való ijesztgetés nem jelent újdonságot, de más hozadékaival bizony nem tudunk megbarátkozni. A fiatalok azonban nyitottak erre is, mint annyi egyéb divathóbortra. És ezért szomorú tapasztalat, hogy a Halloween egyre nagyobb népszerűségnek örvend nálunk is, sőt iskolai rendezvényként bulikat is szerveznek helyenként ebben az időszakban. Így a meghitt emlékezés, tiszteletadás hangulata eltűnik, helyét tomboló, vidám marháskodás veszi át. Az amerikai szokások utánzása újabban kemény „feelingnek” számít, amit nagyon kívánnak a fiatalok, és hozzátartozik ahhoz az érzéshez, hogy közelebb vagyunk a gonoszhoz, mint bármikor. Samhain estéjén elszabadul a pokol (akár a süketítő ordító rockkoncerteken). Ez is egyfajta cirkusz (ami a kenyér mellé kikövetelődik, mint az ókorban). Jó üzlet, kereskedelmi trükk, a szórakozási vágy kielégítésének egyik lehetősége, amikor minden megengedett, s a gyerekek szórakoztatásának is egy módja lett. Vonzóvá teszik a jelmezek, az árucikkek, a bulik, a helyzetet nehezíti a dömping, mely a Halloweenből divatos, eladható márkát készít, elsősorban gyerekek és fiatalok számára. Egy ismerősöm jegyezte meg, amikor a hangos zenét meghallotta az egyik iskola ablakából: Ezek el vannak tévedve! A halottak hetében tartják a farsangot!
Ám hiába minden akadékoskodás, ha nem teszünk lépéseket, ha nem tiszteljük eléggé azt, ami a miénk. A divat hoz be másokat, Halloweent, Valentint, irányítja a fiatalokat (mert egy kiadós buli után hogy menj másnap a temetőbe világítani?!), s rajtuk keresztül törli a szokásainkat, hagyományainkat, úgy, hogy a pénz is forogjon.