Jobbágytelke Balla Antal nyomdokain

• 2012-07-17 14:54:08

• Vajda György

Nemrég zárult a jobbágytelki tánctábor, amelynek az a célja, hogy tovább éltesse a marosszéki, ezen belül a nyárádmenti néptánc- és népzene-hagyományt. A marosvásárhelyi szervezők azért választották 14 évvel ezelőtt helyszínül a Székelyhodoshoz tartozó falut, mert itt őrizte meg leginkább eredetiségét a tánc, a népdal.

Fotó: Vajda György

Nemrég zárult a jobbágytelki tánctábor, amelynek az a célja, hogy tovább éltesse a marosszéki, ezen belül a nyárádmenti néptánc- és népzene-hagyományt. A marosvásárhelyi szervezők azért választották 14 évvel ezelőtt helyszínül a Székelyhodoshoz tartozó falut, mert itt őrizte meg leginkább eredetiségét a tánc, a népdal. Ebben nagy szerepe volt a néhai Balla Antalnak, mindenki Anti bácsijának, aki több évtizeddel ezelőtt tánccsoportot szervezett, turnékra jártak, elvitték a hírét a Nyárádmentének, Jobbágytelkének.

Amióta Balla Antal eltávozott közülünk, a helyi közösségnek sikerült emlékházat berendezni munkásságáról. Falumúzeum is nyílt, s jó látni, hogy majdnem minden házban fonják a szalmát, készítik a szalmakalapot. A tánccsoport irányítását ifj. Balla Antal és Erzsébet folytatta, a kisebbekkel Keresztes Margit tanítónő foglalkozott. Jelenleg ezt a munkát a marosvásárhelyi kántor-tanítóképző-ben végzett Orbán Kálmán vette át. Jó kezekbe került a csoport – mondhatnánk, mert Kálmán 10 éves korától táncol abban az együttesben, amelyben szülei is koptatták a csizmát.

– Belenőttünk ebbe a táncrendbe és énekbe, szinte természetes volt, hogy folytatni kell. Amikor elődeim nem akarták vezetni a tánccsoportot, szép jövőről álmodozó 18 éves fiatalként átvettem az irányítást – mondja a csoportvezető, akit Balla Anti bácsi is tanított a figurára.

A hajdani 80-as létszámú együttes ma már – kicsikkel és nagyokkal együtt – 40 fősre csökkent. A falu lakossága kiöregedett, megcsappant. Akik szüleiktől, nagyszüleiktől vették át a „stafétát”, azok beállnak a tánccsoportba. De csak családalapításig, mert akkor fontosabb dolgok kerülnek előtérbe, elmarad a tánc. A fiatalok nagy része máshol keres megélhetést, s aki egyszer eltávozik a faluból, nem igazán jön vissza. Az együttes kellene legyen a kovász, ami összefogásra, itthon maradásra, hagyományőrzésre ösztönzi az új nemzedéket. A lányok nemcsak a táncot, hanem a szalmakalapfonást is elsajátították, de csak jövedelemkiegészítőként foglalkozhatnak ezzel, mert nem biztosítja a megélhetést. S akkor más után néznek. Ördögi kör.

A táncon is változtatni kell – mondja Orbán Kálmán –, legalábbis ezt sugallta neki a Balla Antal- emlékház létrehozását kezdeményező Stoller Antal, a Vasas Obsitos együttes vezetője, mert szerinte lejárt az elkoreografált táncok ideje, mást kell színpadra vinni – véli a szakember. Ezen is gondolkodik a karvezető.

De jelenleg nem ez a legnagyobb gondja. Állást szeretne… Ha talál a községben, akkor marad, ha nem, akkor talán neki is mennie kell. Az örökség kötelez ugyan, de a lelkesedés nem elég. Ennél több kell az önkormányzat, a közösség részéről is.