Jópofa, szőrös figurák nyelvtanári szerepben

Bábok segítségével próbálja megszerettetni a román nyelvet az óvodásokkal

Panka, a kislány, Károly, a kandúr, Pedro, a pócegér, Csimpi, a csimpánz, Kokó, a kék dinószörnyike – mintha a közkedvelt Muppets-show elevedne meg Kali-Barabási Hajnalka óvónő, bábművész kollekciójában. Amikor minap a marosvásárhelyi vár udvarán beszélgettünk, és a nagy, fekete táskából sorra bújtak elő a szőrös „játszópajtások”, Panka, a copfos kislány, a fekete csimpánz, valamint a jópofa, barna kutyus, szinte nem akadt járókelő, aki ne csodálta volna meg őket. De bizonyára kevesen gondolják, hogy a több mint húszfős „bábcsalád” nemcsak az aprónép szórakoztatását szolgálja, hanem a kellemeset a hasznossal alapon Hajni a mókás, szerethető figurák segítségével a román nyelvet próbálja megismertetni és megszerettetni az óvodás korosztállyal. Erre egy sajátos, bábos foglalkozást is kidolgozott, ami októberben indul Marosvásárhelyen. 

– A gyerekeknek szóló rendezvények apró látogatói és szüleik közül sokan ismernek már, de azt kevesen tudjuk, hogy miként kerültél kapcsolatba a bábok világával. 

– Már a középiskolában amatőr szinten báboztam, közel három évig, a Habakuk Amatőr Bábjátszó Egyesület berkeiben, amit Bartha Julianna vezetett, majd felvételiztem a Színművészeti Egyetemre, színész szakra, ezt követően pedig az alkalmazott bábművészet szakon mesteriztem. Itt nőtte ki magát igazából a bábok iránti szeretetem.

– Hogyan jött az ötlet, hogy a románnyelv-oktatásban hívd segítségül a bábokat? 

– Az alkalmazott bábművészet mesteri szak elvégzése után egyik évfolyamtársammal elindítottuk a Játszótér Drámaműhelyt, amelynek keretében drámatevékenységek által próbáljuk oktatni az óvodás és kisiskolás korosztályt. Mára három ilyen produkciónk született, amelyek az infotainment kategóriába sorolhatók, és játszva tanítják a gyerekeket a hétköznapi problémák megoldására, leküzdésére. Ezekben a tevékenységekben bábokat használunk a dramatizáláshoz. Ezzel párhuzamosan óvónőként dolgozom, és a mindennapokban tapasztaltam, hogy elég sok nehézséget okoz a román nyelv tanítása a magyar kisgyerekeknek. Kezdetben nem volt konkrét elképzelésem erre, de úgy éreztem, hogy valamivel színesebbé, élvezhetőbbé kellene tenni a románnyelv-oktatást. Bevittem egy bábot, egy picike kandúrt, úgy hívták, hogy Domnul Motan, és nagyon szívesen fogadták a gyerekek, köszöntek neki, mondták, hogy Bună ziua, vagy válaszolgattak neki, ha kérdezett, de ennyiben kimerült a dolog. Majd megszületett a lányom, és baba–mama-tevékenységre jártunk, először személyes jelenléttel, aztán kitört a járvány, elmaradtak a személyes találkozók, és hiányzott a társaság, így elkezdtem az interneten online baba–mama-tevékenységek után nézni. Itt láttam egy Muppet-bábot, egy majmot, amelynek élethűen mozgott a szája nyelvtanítás közben. Tovább keresgéltem az interneten Muppet-bábokat, eleinte egyik sem tetszett, majd rátaláltam egy karakteres báb kisfiúra, amelyről kiderült, hogy van társa is, egy kislány, meg is vásároltam őket. Nem tudtam pontosan, mit szeretnék velük, csak annyit, hogy kellenek nekem. Annyira karakteresek voltak, hogy tudtam, valamit kell kezdeni velük, ötletszinten felmerült a gondolataimban az idegennyelv-oktatás, ellenben az angol nem áll annyira közel hozzám, hogy tanítsam, így a románban kezdtem gondolkodni. A bábokat a kislányomon próbáltam ki, nagyon szerette őket, utólag rendeltem egy állatbábot is, egy szőrös egérkét, amelytől eleinte eléggé félt, amikor leesett az ágyról a báb, nem merte felvenni. Aztán megbarátkozott vele, így arra gondoltam, ha nála sikere van a báboknak, bizonyára az ovisaim is szeretni fogják őket, és bevittem a román tevékenységekre.

– Hogy fogadták? 

– Nagy sikere volt, lelkesen válaszoltak a báboknak, ha azok valamit kérdeztek tőlük, beszélgettünk románul a bábok segítségével, majd a kezdeti sikeren felbuzdulva, arra gondoltam, hogy ki kellene találni egy programot, amely segít a gyerekeknek abban, hogy a hétköznapi kommunikációban használt kifejezésekkel megismerkedjenek, és barátkozzanak a román nyelv hangzásával. Olyan kicsi gyerek is próbált a legjobb tudása szerint kommunikálni a bábokkal, és mondogatni nekik a román szavakat, aki még magyarul sem tudott helyesen beszélni. 

Az elején csak a saját csoportomba vittem be a bábokat, és munka közben, tevékenységről tevékenységre csiszolódott a módszerem, nem is gondoltam arra, hogy kivigyem az óvoda falai közül. Aztán egy ismerős megkért, hogy menjek be a csoportjába, mivel látta, hogy a bábjaim szerethetőek, reménykedett, hogy a segítségükkel az ő gyerekei is pozitívabban állnak a román nyelvhez. Ugyanakkor édesanyák érdeklődtek, hogy hol tartok bábos románfoglalkozásokat, mert hoznák az óvodáskorú gyermekeiket. Ekkor kezdtem rádöbbenni, hogy van erre igény, és talán ki kellene lépni az óvoda falai közül. Ezért a nyáron összeállítottam egy programot, és tervben van, hogy októberben elkezdek egy tevékenységet külsős gyerekeknek. A 3-7 éves korosztályt céloztam meg, október 12-től hetente egyszer lenne foglalkozás, előzetes bejelentkezés alapján, hiszen tizenöt, legfennebb húsz gyerekkel lehet egyszerre hatékonyan dolgozni. Nemrég létrejött egy Facebook-oldal is, a Panka şi amicii mei, ahol majd elérhetőek lesznek a részletek, ismertetővideót is közzétennék, hogy az emberek képet kapjanak arról, hogyan zajlanak a játékos bábos tevékenységek. 

– Addig is elmesélnéd, hogy pontosan mi is történik egy ilyen foglalkozáson? 

– A cél az, hogy a gyerek jól érezze magát a bábok között, halljon román beszédet, ismerkedjen a nyelv hangzásával, szóljon egy-két szót, esetleg néhány tőmondatot, román dalocskákat énekeljen a bábokkal. Azt tapasztalom, hogy mintha lenne egy ösztönös ellenállás a románnyelv-tanulással szemben a magyar gyerekekben, ezért az elsődleges célom, hogy amikor a gyerek meghallja, hogy romántevékenység, akkor jókedvvel vegyen részt benne, és merjen megszólalni. A bábjaim magyarok, magyar nevük van, ezt szándékosan alakítottam így, ugyanakkor a 3-6 éves gyerekek még nem tudnak élvezni egy ötvenperces tevékenységet úgy, ha végig románul beszélünk a bábbal, ezért a román túlsúlyban van, de vegyes a nyelvhasználat. A tevékenység egy jelenettel kezdődik, ami köztem és a báb között zajlik, és ebbe bevonjuk a gyerekeket is. Vannak témák – például a házikedvencek –, és a kezdeti jelenetben valami történik, ami elindítja a beszélgetést, például eljátsszuk, hogy a báb szeretne egy kiskutyát. Utána drámajáték következik, ami az adott témához kapcsolódik, ezek mozgásos, képesség- és készségfejlesztő játékok, ezáltal megmozgatjuk a gyerekeket. A foglalkozás részeként egyik báb hangképzést tart, amit azért tartok fontosnak, mert vannak bizonyos hangok, amelyek a magyar nyelvben nem léteznek, a magyar gyerekeknek nehéz ezeket kiejteni, ezért játékosan gyakoroljuk, például elmeséli nekik a báb, hogy a kisbaba a szomszédban egész éjjel sírt, és ezáltal gyakoroljuk az „oa” kiejtését. A tevékenység végén felcsendül egy román dalocska, hogy ezáltal is barátkozzanak a román szavakkal. Bevallom, nem gondoltam, hogy ötven percig le tudom kötni a figyelmüket, de ilyen hosszasra sikeredtek a foglalkozások, ugyanis minden gyerek sorra akar kerülni, meg akar szólalni, várják az egyes bábos mozzanatokat. Egy szörnyike báb megmozgatja a gyerekeket – ebbe a programpontba próbáltam a mindennapokban használt kifejezéseket becsempészni, például ilyenkor mondogatjuk románul, hogy ülj le, állj fel, fordulj meg, hozd ide. Ezeket mondja és mutatja a báb, a gyerekek pedig csoportosan csinálják. De van amikor egyénileg is mondanak szavakat, tegyük fel, ha az élelmiszerek vagy a gyümölcsök a téma, akkor eljátsszuk, hogy az egyik báb éhes, és csak akkor tátja ki a száját, ha a gyerek elmondja románul, mit ad neki enni. Nyelvtanárokat kértem meg, hogy nézzék át az általam összeállított programot, hogy az a nyelvtanulás szempontjából hatékony legyen, hiszen amellett, hogy jól érezzük magunkat, az is cél, hogy a gyerekek ismeretei gyarapodjanak. 

– A Facebook-oldalad borítóképén valósággal elmerülsz a színes bábtengerben, állatok, aranyos szörnyikék vesznek körül, egyik figura jópofább, mint a másik. Hány fős „bábcsalád” lakik nálatok? 

– Összesen 25-en vannak. Egy tevékenységen öt bábot vetek be, egy gyerekbábot, ugyanis „lakik nálam” két kislány meg egy kisfiú, és ugyanilyen nagy termetű báb a kutyus meg a csimpánz. Azért őket, mert ők annyira nagyok és annyira karakteresek, hogy hitelesen el tudnak mesélni egy történetet. Úgy érzem, hitelesebb, ha velem egy kaliberű bábbal dolgozom. A 25 fős csapat többsége állatbáb vagy állatszörnyike, ezeket a mozgásos játékoknál vetem be, a hangképzésben pedig egy tündérke van a segítségemre. A továbbiakban szeretnék egy szemüveges kisfiú bábot, hogy a szemüveges gyerekek is azonosulni tudjanak a csapattal. 

– Lépésről lépésre bővült a bábkollekciód, egytől egyig szerethető figura, rendkívül ötletes nevekkel. Van-e kedvenced közöttük? 

– Csimpi, a fekete csimpánz a kedvencem, vele tervezek egy kisfilmet készíteni, hogy betekintést nyerhessenek az emberek, hogyan is zajlik egy jelenet a románfoglalkozásokon. Amikor megrendelem a bábot, legtöbbször már tudom, mi lesz a neve, általában az állat nevének a kezdőhangjával kezdődik, például Benő a béka, Zoli a zebra, Károly a kandúr. E két utóbbi a kislányom kedvence.