Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
megismerési lehetőségeiről esett szó kedd délután a marosvásárhelyi Philothea Klubban. A klub Szülők iskolája beszélgetés-sorozatának meghívottja ezúttal Cosma István pszichológus volt.
A szakember műhelygyakorlatok, játékok sorával tette interaktívvá az együttlétet, amelyen több mint tíz édesanya és egy apa is részt vett. Az első körben Cosma István saját érdeklődési körükről kérdezte a jelenlévőket, majd a serdülőkorúak kedvenc időtöltéseire terelődött a figyelem. A pszichológus úgy vélte, a szülőkkel közös programok helyett inkább az otthoni magányt választó, sokszor csak „bambuló” tizenéveseket – a látszat ellenére – rengeteg minden foglalkoztatja, éppen ezért fontos, hogy a szülő pozitív kíváncsisággal közelítsen a gyermek- és felnőttkor között félúton járó csemete kérdésekkel teli világához.
Ha hullámzik, akkor serdül
– Fontos megérteni, hogy fejlődéslélektani szempontból mi minden jellemző erre a korosztályra – hangsúlyozta a pszichológus, majd arra kérte az egybegyűlteket, hogy kisebb csoportokat alkotva kulcsszavakban határozzák meg a serdülőkorral járó testi és lelki változásokat. A válaszok kiértékelésekor Cosma István kiemelte: jó, ha van a kamaszban egyfajta lázadás, ez ugyanis segíti abban, hogy megtalálja önmagát, ugyanakkor fontos tudni, hol a határ, például a magány iránti igény mikor megy át depresszióba. Az ambivalencia, az érzelmi változások a serdülőkor velejárói, addig jó, amíg megvan ez a hullámzás, arra viszont oda kell figyelni, hogy a két pólus mentén ne történjen leragadás.
A továbbiakban újabb fantáziajáték segítette a kamaszvilág megértését, a szülőknek azt kellett elképzelniük, mit éreznének, hogyan reagálnának, ha a testük hirtelen megváltozna.
– Egy pattanás vagy az, ha nem úgy áll a frizurája, ahogy szeretné, egy tini számára komoly kihívást jelent – hangsúlyozta Cosma István. A pszichológus szerint az önmagát kereső, illetve kortársai elfogadására vágyó serdülők megértéséhez fontos, hogy a szülő tudjon reflektálni arra, hogyan élte meg a saját kamaszkorát. A „bezzeg az én időmben…” típusú mentalitás viszont kifejezetten gátolja a közeledés folyamatát.
– Kapcsolódási felületekre van szükség. A tini falat épít maga köré, fontos neki a saját magányossága, de az a jó, ha a fal mellett hidak is épülnek. Ha megvan a híd, a szülő el tud jutni a kamaszhoz, kommunikálni tud vele – emelte ki a szakember, és a hatékony építkezéshez tippeket is adott: pl. azzal, ha a szülő kopog, mielőtt belépne tizenéves gyermeke szobájába, kifejezi, hogy tiszteli.
Cosma István külön kitért a pozitív visszajelzések, megerősítések fontosságára, korrekciós hatására.
Ennek kapcsán a kamaszkori érdeklődési kör kialakulására, alakítására terelődött a figyelem.
– Egy serdülő csakis olyan tevékenységet fog szívesen végezni, amelyben sikerélménye van – szögezte le Cosma István. A pszichológus szerint jó, ha a szülő felkínálja gyermekének az érdeklődési körének megfelelő lehetőségeket (ebben Gyarmathy Éva interneen elérhető érdeklődéstérképe is segítséget nyújthat), ugyanakkor az is fontos, hogy a szülőnek is legyen hobbija, ez ugyanis modellértékű lehet.
Barátokkal és egyedül
Azt, hogy hol és mivel, illetve milyen társaságban töltik idejük nagy részét a tizenévesek, Cosma István Csíkszentmihályi Mihály és Reed Larson Kamasznak lenni című műve néhány statisztikai adatával igazolta. A kötetben közölt felmérés szerint a tizenévesek idejük legnagyobb részét – 41%-át – otthon, 32%-át az iskolában, 27%-át pedig a bandázás helyszínein, parkokban, buszon, buszmegállóban, szórakozóhelyeken töltik. A felmérésnek ez a része alátámasztja a családi légkör, illetve a szülőkkel való kapcsolatépítés fontosságát. A kamaszok tevékenységeit illetően az alábbi eredmények születtek: idejük 31%-át önfenntartási (étkezés, testápolás, utazás), 29%-át produktív tevékenység (iskolai feladatok, tanulás), 40%-át kikapcsolódás (társasági élet, kortárs kapcsolatok). Az elfoglaltságok között szerepel továbbá a zenehallgatás, a művészi tevékenységek, az olvasás, 2,4%-ban pedig pusztán a gondolkozás.
A felmérésből az is kiderül, hogy idejük nagy részét barátokkal (29%) és egyedül (27%) töltik a tinik, ugyanakkor jelentős időt töltenek osztálytársaikkal (23%), a családra pedig ennél kevesebb – (mindössze 19%) jut. Ez azonban nem csökkenti az otthoni környezet szerepét. Egy Marosvásárhelyen 17–18 évesek körében végzett felmérés is erre utal, a 154 résztvevő 79 százaléka nagyon fontosnak tartja a családot, 55 százaléka a családdal eltöltött időt. 81 százaléka gondolja úgy, hogy a családnak meghatározó szerepe van az értékek, normák kialakításában, abban, hogy milyen képet alakítunk ki a világról. Cosma István szerint ez meglepő és biztató eredmény. A pszichológus végül hangsúlyozta: nem recepteket, hanem támpontokat szeretett volna adni a hídépítésre vállalkozó szülőknek.
– A kamaszkor lejár, de nem mindegy, hogyan, hatása ugyanis az élet későbbi szakaszain is elkísérheti a fiatalt – összegzett a pszichológus, majd pozitív gondolatokat, sikerélményeket előhívó páros kérdezz-felelek játékkal zárta a szülői együttlétet.