A kamaszok és az angyal

Az első hét mágikus esztendőben könnyű dolguk van az angyaloknak. Kényelmes és tiszta szállást birtokolnak pártfogoltjuk szívében, tűhegynyi foltot sem vet azon a kételkedés. Az elkövetkező években aztán észrevétlenül szűkül a belső lakás, de a lényeg, a felhőfürkésző várakozás még jó ideig megmarad.

Fotó: Nagy Tibor

Az első hét mágikus esztendőben könnyű dolguk van az angyaloknak. Kényelmes és tiszta szállást birtokolnak pártfogoltjuk szívében, tűhegynyi foltot sem vet azon a kételkedés. Az elkövetkező években aztán észrevétlenül szűkül a belső lakás, de a lényeg, a felhőfürkésző várakozás még jó ideig megmarad. Később, szerelmes tízen-, huszonévesként új árnyalatokat kap az ünnep, kisgyerekes szülőként pedig váratlanul újjáteremtődik a csoda, régi helyükre térhetnek haza az égi jótevők. Van viszont egy időbeli rés, a kamaszkor pár éve, amikor hontalanná válnak az angyalok. Megbocsátható elfordulása ez a tiniknek, akik már felrántották a gyerekkori csodales függönyét, és még nem pillantották meg azt a másik, sokszor elérhetetlennek látszó vagy éppenséggel láthatatlan függönyt – gondolhatnánk. A marosvásárhelyi Mihai Viteazul Gimnázium hetedik D osztálya, viszont arról győzött meg, hogy a csodalátás ajándéka kamaszkorban is megtartható, illetve megszerezhető. Miért szeretik a karácsonyt, van-e december 24-ének valamilyen hagyománya, forgatókönyve a családjukban, mikor jöttek rá, hogy nem égi szánon, hanem szülői közreműködéssel érkezik a meglepetés, hisznek-e az angyalokban? – tudakoltuk.

„Beavatottak” büszkesége

– Én az ajándékok mellett annak örülök leginkább, hogy együtt van ilyenkor a család. Több idő jut beszélgetni, társasjátékozunk is, előkerül a Gazdálkodj okosan – vetítette elénk az ünnepi programot a tizenhárom éves Beáta, aki ötéves korában tudta meg, hogy a karácsonyi ajándék a szülőktől származik. Barátnője, Orsolya szintén 5-6 évesen jött rá a titok nyitjára, miután tetten érte a meglepetésrejtő felnőtteket.

– Hat-hét éves koromig hittem a Mikulásban. Egyszer aztán megláttam a szomszéd bácsit, amikor éppen be akarta csempészni az ajándékot az előszobába. Furcsa érzés volt, de nem lettem szomorú. Megmondtam apunak, és jót kacagtunk az egészen – idézte fel az „ébredés” pillanatát T. Szilárd.

Bármennyire meglepő, valamennyi gyereknek hasonló volt a hozzáállása. Nem bánkódtak a Mikulás vagy a Télapó lelepleződése miatt, sőt, büszkék voltak a „beavatásra”. Norbert a nagyszüleivel él, ő már hároméves korában kiderítette az igazságot.

– Tettem magam, hogy alszom, közben figyeltem mamáékat, hogy hogy viszik ki az erkélyre a csomagokat – pergette vissza az időt. Dani tízéves korában kötötte össze a szálakat.

– Nagymamám táskákat szokott készíteni karácsonyra, azok is mindig odakerülnek a fa alá. Egyszer megláttam munka közben, rákérdeztem, és nem tagadta, hogy ő az egyik angyal.

Csonginak az tűnt fel, hogy mikor nagyszüleihez indulnak szentestét köszönteni, édesanyja mindig utoljára ül be az autóba, és mire hazaérnek, már várja őket a sok ajándék a fa alatt.

Viszontlátások ünnepe

– Ötéves koromban apu „simán” megmondta, hogy is van az angyaljárással – mosolyodott el I. Szilárd. Számára azért különleges a karácsony, mert ilyenkor hazajön édesapja, aki az év nagy részében „kamionozik”.

– Mindig megkapom, amire vágyom, most például okostelefon lesz az ajándék, de nem ez jelenti nekem a legtöbbet, hanem az apuval töltött idő.

Szilárd Veronában töltötte legemlékezetesebb karácsonyát, akkor a szállodaszobába szállt le az angyal, aztán napokig sízett, hómotorozott a család. Norbert rendszerint Magyarországon élő édesanyjához utazik karácsonyra, neki ez a legnagyobb ajándék, hiszen, mint mondta, „bárhogy is van, a szülőt nem lehet elfelejteni”.

Védelmezettek

A legtöbb lány együtt díszíti a fát szüleivel, az egyórás műveletbe egy-két fiú is besegít. Orsolya egyedül szereti ékesíteni a fenyőt, közben mindig karácsonyi zenét hallgat. Ajándékkal is meg szokta lepni szüleit, idén egy ikebana lesz az ajándék, kézimunkaórán tanulta meg, hogyan kell készíteni.

Amikor Istenre, Jézusra és az angyalokra terelődött a szó, több szólamban érkezett az „igen”.

– Az angyalok nem láthatók, de léteznek. Itt vannak körülöttünk, vigyáznak ránk. Egyszer például féltem hazamenni, mert besötétedett, akkor is velem voltak – mondta Andrea Tímea.

– Jézus mellett, a keresztnél is ott álltak az angyalok. Rám leginkább apu vigyáz, de persze ők is – tette hozzá I. Szilárd.

Laptop, telefon, videokártya, fényképezőgép (már ki is néztük) – kaptak szárnyra egymás után a karácsonyi óhajok.

– Hulljon a hó – árulta el kívánságát az eddig csendesen várakozó Bernadett. Kiderült, többjük vágya hasonló.

– Ameddig lehet, ünnepelhessünk együnk a családdal. És mindig hulljon a hó – kérték a hetedikesek.