2024. november 22., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kampány van – adócsökkentéssel, béremeléssel

A politikai kampány ígéretei térségünkben valamiért kifejezetten hitelessé válnak a választópolgárok előtt. A 2002-es kampányban elhangzott ígéretek, majd azok választás utáni részbeni betartása szakadékba lökte Magyarországot, 2006-ban mégis ezzel lehetett újra kampányolni. Románia sem tér el ettől a képlettől, idén két választás is lesz, ahol ígérni kell.

A politikai kampány ígéretei térségünkben valamiért kifejezetten hitelessé válnak a választópolgárok előtt. A 2002-es kampányban elhangzott ígéretek, majd azok választás utáni részbeni betartása szakadékba lökte Magyarországot, 2006-ban mégis ezzel lehetett újra kampányolni. Románia sem tér el ettől a képlettől, idén két választás is lesz, ahol ígérni kell. A hangot a liberálisokból és szociáldemokratákból alakított Szociálliberális Unió (USL) adta meg, amikor az év elején nyilvánosságra hozta gazdasági programját. Nekik persze ellenzékben semmi sem drága, így „programjukban” ígérnek fűt-fát.

Mit tesz a kormány? Mihai Răzvan Ungureanu miniszterelnök előbb csak kommunikációs tesztként meglebegtette, hogy a társadalombiztosítási hozzájárulásokon szeretne enyhíteni (3-5%-kal). Azonnal vita alakult ki, hogy vajon ez csak a munkavállalókra vagy a munkaadók által fizetett járulékokra is vonatkozik? Traian Băsescu pedig rátromfolt – mégiscsak meg kell mutatni, hogy ki az úr Bărăganban – 15%-os béremelést vár el a közszférában (emlékezzünk: a vágás 25%-os volt, s bár tavaly volt egy „bizonyos körre” vonatkozó béremelés, ugyanakkor a TVA is emelkedett néhány százalékot). Hogyan lehetséges mindez (járulékcsökkentés és béremelés), amikor Románia a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitelére támaszkodik, s ennek megszerzése érdekében mindent megígért, s igyekezett is betartani az utóbbi időben? Illetve éppen a napokban írta alá Románia is az európai fiskális paktumot, amelyet eddig sem tudott teljesíteni, de mostani (gazdaság)politikai szándékkal messze kerülünk a feltételektől.

Kezdjük az IMF-fel, amely, úgy tűnik, csak a számoknak hisz, a politikai valóságot nem veszi észre. Románia teljesíti a feltételeket, így áprilistól át lehet térni egy rugalmasabb hitelvonalra, amelynek immár nincsenek szorosan kötött feltételei. Vagyis a román kormány előtt megnyílik a lehetőség a kampánycélú bér- és nyugdíjemelés előtt. A koalícióban megszületett hétfőn a politikai döntés, mely szerint június 1-jétől béremelést hajtanak végre az 1,2 milliós állami alkalmazottaknál. Ez a GDP mintegy 0,7%-át jelenti az év végéig hátralévő hét hónapra, ami az állami beruházásokból fog hiányozni leginkább. Hiszen nem lesznek költségvetési források a beruházásokra, ugyanakkor a banki hitelek továbbra is befagyottak, a külföldi tőkebeáramlás három éve zuhan, az EU-s alapok lehívása siralmas. A Románia számára 2007-2013 között hozzáférhető 19,6 milliárd euróból 2011 végére alig több mint 1 milliárdot sikerült lehívni, tehát a megmaradt két évben még 95%-ot kellene. Vagyis forrás lenne, hozzáférés nincs: januárban az EU-s források terén 0 (értsd: zéró) eurót sikerült lehívni, s közben a humán erőforrásra vonatkozó operatív programok kifizetéseit leállították.

Arra azért vigyázni fog a kormány, hogy minimális gazdasági növekedést fel tudjon mutatni (bár a tavalyi negyedik negyedéves visszaesés után idén szintén GDP-csökkenést hoz az első három hónap, ami már technikai recesszióba való csúszást hoz). Viszont a kormány némi kozmetikával mindenkit igyekszik megnyugtatni: jó úton járunk. De a nagy szerkezet-átalakítások leállnak (elbocsátásokra, a veszteséges állami vállalatok átláthatóvá tételére, esetleg bezárására nem kerül sor), Băsescu egyre gyakrabban fogja támadni a nagy cégeket a hatalmas nyereségek miatt (lásd Petrom), a hosszú távú víziók hiánya miatt – na meg természetesen a „gyöngyszeműekkel” kötött szerződések miatt is – az állami vállalatok tőzsdei eladását eltolják a választások utánra. Így a középréteg nem lesz tulajdonos, a „kampányt támogató barátok” szerződései fennmaradnak az átláthatatlanság miatt, ugyanakkor a kampány nacionalista fogát is kihúzzák, hiszen nem árusítják ki a nemzeti vagyont.

Közben pedig alapvetően ott tartunk, hogy miközben a folyó fizetési mérleg hiányában valóban látunk javulást, addig az eladósodás egyre növekszik. S ahogy Magyarország is adósságcsapdába került, nagy az esélye Romániának is erre az útra térni.

S akkor mi a teendő? Ne emeljenek bért? Akkor lehet béremelést eszközölni, ha az állami bevételek nőnek. Ezt két forrásból lehet megejteni: adónöveléssel (ugye ez szóba sem jöhet választási évben), vagy az adóelkerülés jobb lefülelésével. Ennek egyik formája lehetne a járulékcsökkentéssel a munkaerőpiac kifehérítése, viszont messze vagyunk a 2008-ban látott 4,75 milliós alkalmazotti számtól (a tavalyra szóló előrejelzések nem egészen 4,2 milliót feltételeznek). Egy másik lehetőségre tett néhány felszólítást az új kormányfő, s valóban járható út az ellenőrzések megerősítése (panaszkodnak is a kisebb cégek), kérdés azonban, hogy a „gyöngyszemű barátok” vajon miként fogják ezt elviselni.

Az Euro Plus paktum egyértelműen kimondja, hogy a bérek növekedése egyensúlyban kell legyen a munkatermelékenység növekedésével. Márpedig az állami szférában ez kifejezetten nem valósul meg Romániában. Vagyis mindenképpen szükség lenne valamiféle strukturális átalakításra, ami a munkatermelékenység növekedésében realizálódik.

  

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató