Kártyakálvária
Az olvasó írja
Édesanyám egy felső-nyárádmenti településen él kevés nyugdíjból. A sajtóból értesült arról, hogy jóváhagyták a társadalmi segélyt, amelyet kártyán folyósítanak, így megtettük a szükséges lépéseket azért, hogy megkapja a támogatást. Augusztus 5-e körül postán meg is kapta a kártyát. A borítékban a kártya mellett egy hosszú román nyelvű használati utasítás is volt egy PIN-kóddal együtt. Ebből kiderült, hogy a kézbesítés dátumától számítva 10 nap után érvényesíthető, vagyis akkorra feltöltik az 50 eurónak megfelelő 250 lejt, amit élelmiszerre, meleg ételre lehet elkölteni. Volt egy telefonszám is, amelyen – nem kevés várakozás után – le lehet ellenőrizni, hogy átutalták-e vagy sem az összeget.
Édesanyámmal együtt augusztus 18-án mentük el Nyárádszeredába vásárolni. Nem szerettük volna elkölteni a kártyán levő teljes összeget. Akkor ért a meglepetés, amikor az áruház kasszájánál a pénztárgép nem fogadta el a beütött PIN-kódot. Ismét próbálkoztunk, nem ment. Hogy ne tartsunk másokat a sorban, készpénzzel fizettünk. Átmentünk a hentesboltba, ahol hasonlóan jártunk. A kiszolgáló hölgy kedvesen javasolta, hogy hívjuk fel a bankot, mert arra utasított a pénztárgép. Hazamentünk és tárcsáztuk a borítékban megadott telefonszámot. Hosszas várakozás után valaki jelentkezett. Elmeséltem az esetet. Azt mondták, csak a kártya tulajdonosának adnak információkat. Édesanyámnak szerény a románnyelv-tudása, ezért tolmácsolnom kellett neki. Kis idő után kiderült a hiba. A kibocsátó hibázott.
Édesanyám falujában van még egy hasonló nevű személy, és a két PIN-kódot összecserélték. Mi megkaptuk a másik személy PIN-kódját. Arra gondoltam, hátha helyben rendezhetjük az ügyet. Felkerestük az illetőt, és együtt tárcsáztuk a már említett telefonszámot. Egy másik szolgálatosnak elmondtam ismét, mi történt. Szintén arról tájékoztatott, hogy hibáztak, és azt is tudtunkra adta, hogy jegyezte kérésünket, majd mintegy két hét múlva postán egy új PIN-kódot küldenek. Gondoltuk, megoldódik az ügy. Szeptember 5-én ismét telefonáltam, hiszen két hét után nem kaptuk meg a beígért levelet. Egy másik ügyfélszolgálatos személy jelentkezett, akinek megint elmondtam az esetet. És minden ismétlődött elölről. Ő is megígérte, hogy két hét múlva postán megkapjuk az új PIN-kódot. Miután ez is elmaradt, szeptember 19-én újra telefonáltam. Harmadszor is megismétlődik a helyzet. És ugyanez történt szeptember 30-án, október 8-án, és október 21-én is. Valahányszor szívélyesen ígérték, hogy két hét múlva rendeződik az ügy. November elején a polgármesteri hivatalhoz fordultam segítségért. Itt útbaigazítottak, de azt a választ kaptam, hogy nem az ő feladatkörük, forduljak a Maros Megyei Nyugdíjpénztárhoz. Az utóbbival telefonon vettem fel a kapcsolatot. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy az általuk átküldött listán az érintett személy személyszáma helyes, ők pontos adatot küldtek át a minisztériumhoz. Innen továbbították az adatokat a Sodexo cégnek, amely a kártyák kibocsátását vállalta. Megadták a minisztériumi telefonszámot is, ahol tisztázhatom az esetemet. November 8-án ismét próbálkozom. Felhívom a céget. Hosszas várakozás után egy férfi válaszolt. Elmeséltem az esetet. Azt a választ kaptam, hogy december 15-ig meg kell jönnie az új kártyának. Sajnos ebben már nem hiszek. Tény, hogy van egy kártyánk, ami 2027-ig érvényes, fel van töltve egy bizonyos összeggel, de elérhetetlen.
Mindemellett az árak emelkedtek, és a vásárlóerő csökkent. A kártyát tartalmazó, Sodexo cég által küldött borítékban nem ugyanaz a telefonszám van, mint amelyet a nyugdíjhivataltól kaptam, és amelyen keresztül végül elértem a kibocsátót. Hívtam az előbbit (a borítékban közölt telefonszámot), és egy robothang azt adta tudtomra, hogy nem helyes a szám, legközelebb figyelmesebben tárcsázzak. Próbálkoztam. Valahányszor a robot válaszolt.
A remény hal meg utoljára.
Bakó Judit
