Hogy még mi lehet ennek a jelölésnek a hátterében, arról vörösre kalapálják mostanság a billentyűzetet az elemzők.
Amennyiben komolyan vesszük a Grindeanu-kormány menesztésének hátterében álló kiértékelést, mely szerint a gazdasági tárca a rábízott feladatokból egyet sem oldott meg teljesen határidőre, akkor pont a saját értékelésük által is leszerepelt minisztert megbízni új kormányalakítással olyan, mintha a koalíció vezetői a kecskére bíznák a káposztaültetvény őrzését. Eddig is tisztán látható volt, hogy a kormánytöbbség mögött álló pártvezetők saját játékszerüknek tekintik az országot, ez nemcsak a választási kampányból és a féléves kormányzásból volt leszűrhető, hanem abból is, hogy a végül bizalmatlansági indítvánnyal menesztett kormányfőnek a lemondásáért cserébe korábban úgy ígérte pártfőnöke a különböző zsíros állami posztokat, ahogy a piacon szoktak alkudozni a nem szoláriumban lebarnult honpolgártársaink. Ebből a jelölésből is ugyanez a hozzáállás köszön vissza.
Hogy még mi lehet ennek a jelölésnek a hátterében, arról vörösre kalapálják mostanság a billentyűzetet az elemzők. Van, aki úgy látja, hogy az államelnök a második mandátumára játszik, és azért nem tett keresztbe a szociáldemokratáknak, hogy azok saját tehetségük szerint járassák le magukat, és ne vonulhassanak díszellenzékbe, mint a Colectiv-botrány után tették. Mások azt vélik, hogy a két kabinetben is gazdasági tárcát vezető, de szakterületi érdeklődése alapján inkább a biztonságpolitika és hírszerzés világában járatos kormányfőjelölt valójában a titkosszolgálatok befolyásának köszönheti a megbízatását. Mindkét felvetésnek lehet valóságtartalma is. Annyi kiegészítéssel az elsőhöz, hogy az ellenzéki pártok jelenlegi állapotában még a két mandátumot végigjátszott tengerésznek is nehéz lett volna kibillenteni a hatalomból a kormánykoalíciót. A második felvetés margóján, ha csak a kormányfőjelöltre árnyékot vető plágiumgyanút nézzük, már abból is látszik, hogy egy zsarolható közszereplőnek melegítik a kormánypalota bársonyszékét.
Az még egy kicsit kérdéses, hogy az új báb elfoglalhatja-e a helyét a színpadon, mert névtelen forrásokból a médiába szivárgott információk szerint a szociáldemokrata táborban nem mindenki örült felhőtlenül az új kormányfőjelöltnek, pont az illető titkosszolgálati kitettsége okán. De az a valószínűbb, hogy megkapja a parlament bizalmát, és megalakíthatja a kormányát. Ha a „krízis” megoldódik, attól még a valódi válsághelyzet, hogy gyakorlatilag egy-két ember úri kénye-kedve szabja meg az ország dolgainak menetét, egyelőre marad.
