Kemények a tudomány szolgálatában
A felvilágosodás, majd a romantika korában a nemzeti értékek ápolásának és megőrzésének a gondolata Európa-szerte a figyelem középpontjába került. Az egyetemes és nemzeti értékek megőrzésére és ápolására tudós társaságokat, múzeumokat hoztak létre.
A felvilágosodás, majd a romantika korában a nemzeti értékek ápolásának és megőrzésének a gondolata Európa-szerte a figyelem középpontjába került. Az egyetemes és nemzeti értékek megőrzésére és ápolására tudós társaságokat, múzeumokat hoztak létre.
Elsőként a British Museum jött létre.
1802-ben a Széchényi Ferenc által létrehozott Magyar Nemzeti Múzeum a harmadik volt Európában. Széchényi Ferenc a nagycenki gyűjteményét adományozta a nemzetnek.
Széchényi gyűjteményét 11.884 nyomtatvány, 1156 kézirat, 142 kötet térkép, 2019 aranyérme, régiségek, képek alkották.
A magyar reformkor igen jelentős eredménye a Magyar Tudományos Akadémia létrejötte.
1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen gróf Széchenyi István (1791–1860) birtokainak egyévi jövedelmét (60.000 Ft) ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság megalapítására. A későbbi nevén a Magyar Tudományos Akadémia 1827. augusztus 18-án kezdett működni.
Mindkét intézmény a magyar tudományos élet megszervezését, a tudományos kutatás elősegítését jelentette.
Erdélyben is már a XVIII. század folyamán fölmerült egy tudós társaság létrehozásának gondolata. Bod Péter 1760-ban az „Isten vitézkedő anyaszentegyháza historiája”-nak előszavában „egy tudós emberekből álló magyar társaság” megteremtésének szükségességéről beszél.1
1791-ben Aranka György marosvásárhelyi táblabíró és irodalomszervező kezdeményezte az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság létrehozását. Az erdélyi országgyűlés ezt törvénybe is iktatta, de az uralkodó nem erősitette meg. Az EMNyT 1793–1806 között fejtette ki tevékenységét.
1813–1817 között Döbrentei Gábor erdélyi tartozkodása során létrehozta az Erdélyi Múzeum cimű folyóiratot, majd 1819-ben javasolta egy tudományos egyesület létrehozását. Döbrentei öt szakosztályra osztva ki is dolgozta a társaság tervezetét. Az udvari kancellária beavatkozása következtében megtiltják a társaság működését.2
1829-ben az erdélyi reformtörekvések kimagasló alakja, Bölöni Farkas Sándor tervezi az Erdélyi Nemzeti Múzeum alapítását, de pártfogók hiányában a terv nem valósulhatott meg.
Ilyen előzmények után lépett fel tudománypártoló felajánlásával a Kemény család két jeles tagja, gróf Kemény Sámuel és unokatestvére, a gerendi gróf Kemény József.
Fellépésük nem volt véletlen és alaptalan. Mindkettőjük mögött jelentős közéleti, sőt, Kemény József mögött igen gazdag tudományos pálya állott.
Mielőtt rátérnénk a múzeumalapítás tervének ismertetésére, hadd mutassuk be a Kemény család grófi ágának e két fiatal tagját.
Gróf Kemény József (Gerend, 1795. szeptember 11 – Gerend, 1855. szeptember 12.)
Kemény János fejedelem leszármazottja.
Apja Kemény Farkas, aki 1808-ban grófi rangot szerzett.
Anyja gróf Batthyány Teréz, a tudós erdélyi püspük nővére.
A gerendi birtokot még a fejedelem Kemény János édesapja, Kemény Boldizsár szerezte 1629-ben, Bethlen Gábor fejedelem adományaként.
Kemény Boldizsár 1630-ban a Jósika családtól megvásárolta a kastélyt is. Így a gerendi uradalom és kastély 1861-ig, a Kemény család gerendi ágának kihalásáig maradt a tulajdonában.3
Kemény József tanulmányait a kolozsvári piarista gimnáziumban, majd a kolozsvári jogakadémián folytatta. Apja kérlelhetetlen szigorral a hivatalnoki pályára késztette, ezért már 1815-ben kénytelen volt a Főkormányszéken kancellista állást vállalni. Költekező életmódja miatt, 1818-ban apja Bécsbe küldi, ahol az Erdélyi Udvari Kancellárián lett joggyakornok.
Kemény József 1821-ben megnősült, feleségül vette Láng Annát, egy karintiai nemesi származású tanár igen művelt leányát. Mivel a rangon aluli házasság apja tudta és engedélye nélkül történt, sokáig nem térhetett haza Erdélybe. A házasság azonban jó hatással volt az addig léha életet élő Kemény Józsefre, akiből most példás hivatalnok lett.
A jó hírek hallatán meglágyult az apa szíve, és Kemény József 1826- ban hazatérhetett Erdélybe, de így is két évet Apor Lázár altorjai udvarházában töltött, míg végül is kibékült apjával. Ekkor újból hivatalnoki állást vállalt az Erdélyi Kincstárnál.
1830-ban, apja halála után Kemény József tekintélyes vagyont örökölt, így 1834-ben lemondott hivatali állásáról, hogy ezután csak a szenvedélyének, a tudománynak éljen.4
Amint Pesten Széchenyi megalapította a Casinot, Erdélyben Kemény József kezdeményezte 1832. október 12-én, hogy „a szép tudományok s a hazafiság előmozdítására” Torda megye Casinót állítson. Működésére évente 100 Ft-ot adományozott. 1833. január 10-én került sor a Casino ünnepélyes megnyitására.5
Kemény József egész életét a tudományos kutatásnak szentelte. Élete célja volt Erdély oknyomozó történelmének megírása, de ezt a folytonos kutatás és anyaggyűjtés fáradalmai miatt nem tudta megvalósítani. Ehelyett ma is nélkülözhetetlen, hatkötetnyi kútfő kiadványt hagyott hátra – méltatja tanulmányában Veres Endre.6
Kemény József fontosabb művei:
– Notitia historico-diplomatica archivi et literalicum capitulu Albensis Transilvaniae, 1836
– Erdélyország Történet Tára, Kolozsvár, 1837
– Deutsche Frundgruben der geschicte Siebensbürgen, Klausenburg, 1839
Tudományos érdemeiért Kemény József már 1831-ben a Magyar Tudós Társaság, 1847-ben pedig a Bécsi Császári Akadémia tagja lett.7 Kemény József életének utolsó éveit gerendi kastélyában töltötte.
1848. november 28-án a gerendi kastélyokat is megtámadták a román felkelők csapatai. Kőváry László leírása szerint Kemény József a forradalmat Gerenden élte át, őrizte gyűjteményét, s a császári tisztek a népfelkelés rombolásaitól megőrizték, mig a szomszédos kastélyban gr.Kemény Sámuel fóliánsait, mint megannyi téglát, járdának használták fel.8
Kemény József ekkor már sokat gyöngélkedett. Aránylag fiatalon halt meg, 1855 szeptember 12-én. Holttestét özvegye, Láng Anna a gerendi köztemetőben helyezte örök nyugalomra. Kemény József végrendeletében a gyűjteményeket az Erdélyi Nemzeti-Múzeum felállításáig a Magyar Nemzeti Múzeum gondviselésére bízta.
Mikó Imre, az EME későbbi megalapítója Kemény József gyűjteményét már 1857-ben megszerezte az intézmény számára: „nehogy a főleg erdélyi vonatkozású becses gyűjtemény Pestre kerülve, ott elmerüljön a Magyar Nemzeti Múzeum még rendezetlen tömegében”.9
Kemény József síremlékének avatásán megjelent maga Mikó Imre is, aki méltó kegyelettel emlékezett meg tudóstársa munkásságáról: „Kemény Józsefet mint a történetnyomozás terén úttörőt, irányadó talentumot kell tekintenünk és megítélnünk”.10
1Kelemen Lajos: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület története, in: Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum-Egye-sület félszázados ünnepére, 1859–1909, szerkesztette Erdélyi Pál, Kolozsvár, 1909–1942. 5.
2i.m. 8.
3Bicsok – Orbán 2012, 330.
4Veres Endre: Gróf Kemény József, in Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület félszázados ünnepére, 1859–1909, szerk. Erdélyi Pál, Kolozsvár, 1909–1942, 134.
5Kőváry László: A millénium századában Erdélyben kihalt főúri családok s visszaemlékezés végső sarjai szereplésére, Erdélyi Múzeum, 1901, 272.
6Veres Endre, i.m. 134.
7uo.
8Kőváry i.m. 273.
9Kelemen Lajos: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület története, in: Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület félszázados ünnepére, 1859–1909, szerk. Erdélyi Pál, Kolozsvár, 1909–1942, 22.
10Veres, i.m. 134.
(Folytatjuk)
Kun László, Marosvécs
