Kerámiák, tűzzománcok mágiája

Az idei Vásárhelyi Forgatag egyik legszebb, legszínvonalasabb rendezvénye az a kerámia- és tűzzománc-kiállítás volt, amelyet a Maros Megyei Múzeum várbeli galériájában csodálhattak meg az érdeklődők.

Elekes Gyula: Nagyapó meséje

Az idei Vásárhelyi Forgatag egyik legszebb, legszínvonalasabb rendezvénye az a kerámia- és tűzzománc-kiállítás volt, amelyet a Maros Megyei Múzeum várbeli galériájában csodálhattak meg az érdeklődők. A rendezvénysorozat díszvendégeként sok szép dolgot hozott mutatóba a népes kecskeméti küldöttség, de a tárlat azért is számított sokáig emlékezetes különlegességnek, mert első alkalommal mutatkozott be nálunk a „hírös város” Nemzetközi Kerámia Stúdiója és Zománcművészeti Alkotóműhelye. A hangulatos kiállításnyitóról akkor frissiben átfogó tudósításban számoltunk be lapunkban. Most interjúval, reprókkal térünk vissza az eseményre. A bemutatkozásról Füzi László József Attila-díjas íróval, irodalomtörténésszel, a Forrás folyóirat főszerkesztőjével, a kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek vezetőjével beszélgettünk.

– Hatalmas anyagból meríthettetek.

– Igen. Négyezer műtárgyból kellett negyvenet kiválasztani. Nyilván egy ekkora gyűjteményt nem lehet a maga teljességében felmutatni, de a sokszínűségét talán érzékeltethetjük. Közel ötszáz művész munkáit őrizzük, néhány valóban jelentős alkotót tudunk itt reprezentálni, távol-keleti mestereket, nyugatiakat, a magyar kerámia európai rangú képviselői közül egypárat. Különféle technikákat képviselnek, rakut, kerámiaszobrokat, porcelánalkotásokat mutatunk be. Erdélyi művész is van köztük, a nagyváradi Jakobovits Márta.

– A Zománcművészeti Alkotóműhely is kimeríthetetlen lehetőségeket kínál a válogatásra. Az erdélyiek közül is többen Kecskeméten mélyülhettek el ebben a látványos művészeti ágban. Hirtelen a marosvásárhelyi Vidra Birtalan Évát említem.

– Ez a műhely is valóban nagyon sok szép eredményt mondhat a magáénak. Keleten még nem olyan nagy a hírneve, mint a nyugati világban. Ide főleg az orosz nagymesterek járnak gyakrabban, a tanulásra, anyagvásárlásra is kiváló hely Kecskemét. Persze nem csak ez a két műhely érdemes a nemzetközi figyelemre. A Kodály Intézet kapcsán is sokan megfordulnak a városban. A vizuális művészeteknek és a zenének igen nagy a vonzereje.

– Ide kapcsolhatjuk az irodalmat is. A Forrás folyóirat és a kiadó ugyancsak joggal öregbíti Kecskemét hírnevét. Te magad is az irodalom, az írásművészet világából közelítettél a vizuális művészetekhez.

– Igen, az a kulturális közeg, amely ma Kecskeméten még megvan, valamiképpen a Forrástól indult el. A lapnak mindig nagy volt a vizualitás, a társművészetek iránti affinitása. Ez is elősegítette ezeknek a műhelyeknek a kibontakozását. A Forrás a kezdetektől fogva igen erőteljesen kötődött a népi kultúrához, a bartóki, kodályi elvekhez, nyilván az egyetemes népi kultúrához is. Ez lett a folyóiratunk egyik fő sajátossága. Mint ahogy a maguk során az önállóságukat megteremtő különböző műhelyek is kiépítették a saját arculatukat. Aztán a sors úgy hozta, hogy ma ezek a műhelyek egy intézmény keretében működnek. A Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nonprofit Kft.-hez tartozik a Forrás Kiadó, a Kerámia Stúdió, a Zománcművészeti Alkotóműhely, a Népi Iparművészeti Gyűjtemény és a Katona József Emlékház.

– És bevált ez a szervezési forma?

– Úgy gondolom, hogy bevált. Adott pillanatban anyagi gondok miatt a műhelyek léte megkérdőjeleződött. Az átszervezés nyomán hatékonyabban egybe lehetett fogni az erőket. A város művelődési, művészeti élete szempontjából jelenleg ez tűnik a legjobb megoldásnak. Természetesen mindenik műhely végzi a maga jól átgondolt munkáját, kiállító és egyéb tevékenységét, de így, egy adminisztrációban összefogva, könnyebb egy komplex művészeti programot megvalósítani. Kecskemét önkormányzata tisztában van azzal, mennyit jelentenek a város számára ezek a műhelyek, és kész volt felvállalni a fenntartásuk, tisztes működtetésük anyagi nehézségeit. Persze a saját bevételük sem nélkülözhető, de a működtetési terhek nagyját a városi önkormányzat viseli.

– Marosvásárhely talán ilyen vonatkozásban is hasznosítja majd valamikor kecskeméti partnerségi kapcsolatait. Egyelőre inkább csak az ilyen jellegű cserekapcsolatoknak örülhetünk, amilyen ez a nagyszerű kiállítás is. A rendszerváltozás után a Forrás munkatársai többször is megfordultak városunkban. Az utóbbi időben mintha ritkultak volna azok az alkalmak, amikor a folyóirat köré tömörült tollforgatók a vásárhelyi közönség elé állhattak. Talán nem csak a Forgatag keltette kavalkád, illetve a rendezvények egymásra tevődése okozta, hogy a tervezett augusztus végi marosvásárhelyi irodalmi est elmaradt, lehet, hogy a helyi irodalomkedvelők sem tudhatták igazán, mire, kikre számíthatnak a találkozón.

– A Forrás a már jól kialakított mederben dolgozik. Ugyanakkor próbáljuk a magunk világát szociológiai eszközökkel bemérni. Többek között ezért foglalkoztunk Kecskemétnek azzal a periódusával, amely a műhelyek létrejöttét eredményezte ’69-től ’89-ig, most pedig a nyári, július-augusztusi számunkban a mai Kecskemétről adunk keresztmetszetet. A gazdaságról, az oktatásról, a vallási életről is. Próbáljuk meghatározni a helyünk Kecskeméttel kapcsolatosan. Egyébként pedig végezzük azt a munkát, ami egy irodalmi folyóiratnak a feladata. Megoldottuk azt is, hogy minden hónapban 16 oldalas színes műmellékletet jelentetünk meg, és hozzá kapcsolódóan elemzéseket, esszéket is. A műhelyek, társművészetek összekapcsolódásának tehát ilyen lecsapódása, előnye is lehet. Vagyis van értelme ennek a közös létnek, amit az összevonás hozott létre.

– A Kerámia Stúdió és a Zománcművészeti Alkotóműhely első marosvásárhelyi kiállítása számos érdeklődőt vonzott a várgalériába. Sokan gondolhattak arra, hogy egy olyan első lépés tanúi, amelyet a jövőben újabbak követnek majd. Elképzelhető, hogy a tárlatnak lesz folytatása?

– A gyűjtemény értéke kétségtelen, a közönségtől elzárva létezik, de minél szélesebb körben szeretnénk ismertté tenni. Jövőre lesz 40 éves a Kerámia Stúdió, és úgy gondoljuk, hogy bizonyos szempontok alapján válogatva, a budapesti Museion galériával együtt egy kiállítás-sorozatot szervezünk, 2017 augusztusában pedig a Vigadó Galériában kerül sor egy nagyszabású reprezentatív kiállításra, amihez átfogó tanulmány, nagykatalógus is társul majd. A Stúdió négy évtizeden át lépést tartott a világgal, sőt több dologban újító is volt, frissebben reagált a világújdonságokra, mint több más művészeti ág vagy műfaj. Tehát sok szempont szerint lehet válogatni a bőséges anyagból. Ha kialakul egy jól átgondolt kapcsolat, Marosvásárhelyre is elhozható a továbbiakban más hasonlóan színvonalas szelekció is. Öröm számunkra ilyen anyaggal képviselni itt Kecskemétet.