Kettős ünnep: a Magyarok kenyeréé és első királyunké

A Magyarok kenyere mozgalmat dr. Korinek László pécsi jogászprofesszor széles körű nemzeti rítus gyanánt kezdeményezte azzal a szándékkal és küldetéssel, hogy a kenyér által Szent István király ünnepén felélessze a Kárpát-medencei magyarságban az együvé tartozás tudatát. A kenyér a magyarság szellemi és lelkivilágának legősibb, legszentebb étke és mindenhatója a Kárpát-medencében is.

– Vele és általa köttettek szövetségek, mert az egy kenyérből való részesülés gyökerei ezer évekkel korábbiak: az ázsiai népek ősi mágikus hiedelmeiben találhatók, melyek szerint az együtt elfogyasztott étkek és italok az elfogyasztók között titkos lelki kötődéseket hoznak létre. Ezt hozták magukkal magyar őseink, és európai letelepedésük során meggyökereztették. Őseink is vallották és gyakorolták a szövetségkötés kétrészes tartalmát, szertartását:

a.) a szövetségkötés gyakorlati hasznát, feltételeit;

b.) a szószegés elkövetésének önátkát (vajon miért ismétlik a 21. században is azt a záróformulát, hogy „Isten engem úgy segéljen”?) 

Gondoljunk a legismertebbekre: vérszerződés, Jézus utolsó vacsorája az apostolokkal, Szent István államalapítása, a vallási beavatások kiemelt lakomái, a diplomáciai, közéleti eskütételek stb., valamennyi a szövetségkötés eszmeiségét hordozza. Nem véletlen, hogy népünk hiedelemvilága szent ereklyének, mágikus erőt hordozó gabonának tartja a búzát és kenyeret még a 21. században is, az egymáshoz való kötődés megvalósulásának erejét tulajdonítjuk neki. A székelyföldi népi hiedelem minden búzaszemen látni véli Krisztus töviskoronás arcát.

Vétenénk a kenyér szavunk ellen, ha elhallgatnánk éppen ma, hogy anyanyelvünk, gondolkodásmódunk kovásza is: új és elvont, leleményes, olykor sejtelmes kifejezések, metaforák, hasonlatok, jelentések gyarapítója. Csupán néhányat említek: Olyan ember, mint egy darab kenyér; kenyérkereső, kenyeres pajtás; Egy kenyéren élünk; A kenyér jó útitárs; Megette a kenyere javát; Keserű a más kenyere; Kinek a kenyerét eszed, annak fújod a nótáját; lekenyerezték…

A kenyér népdalaink, táncaink, eszmei, szellemi, érzelmi világunk kulcsszava is: a szerelem, a párválasztás sejtetője, öröme, szándéka, gondja…

Augusztus 20-án, a kettős ünnep alapszándéka szerint, évente köttessen szövetség köztünk is, Szent István szellemében, a Szent Korona és az egy kenyérből való részesülés által magunkkal is, a nemzet szétdaraboltsága ellenére, a politikai határok fölött is. Ez a nap legyen olyan is, azzá is, mint a szív verése. Tizenöt millió búzaszem miért ne lehetne 15 millió együtt dobbanó, érző szív, az együtt gondolkodás gyönyörű metaforája is.

Ezért nevezzük augusztus 20-át a Magyarok kenyere – első királyunk ünnepe napjának. De kívánjuk és akarjuk is, hogy a kenyér évente megismételt mitikus-mágikus rítusa, mint minden igazi ünnep, legyen visszatérés a kezdetekhez. Legyen mindig egy hatalmas, tér és idő fölötti lelki és szellemi ív: az első, vérrel kötött egyesítő szerződés és korunk szétdarabolt magyarsága kenyérrel kötött reményszerződése között.

Balázs Lajos néprajzkutató (Csíkszereda) gondolatai Marosvásárhelyen, a Pro XXI Alapítvány és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal által szervezett augusztus 20-i ünnepségen hangzottak el.