Bár rászorulnak az otthoni gondozásra
A járványhelyzet következtében az elmúlt időben csökkent azoknak a száma, akik a Gyulafehérvári Caritas otthoni idős- és beteggondozói szolgálatához fordultak segítségért. A szolgálat Marosvásárhelyen dolgozó munka- társai azt tapasztalták, hogy az emberek bezárkóztak, féltek a különféle egészségi problémáikkal szakemberhez fordulni, illetve attól is, hogy bárkit beengedjenek az otthonukba.
Jelenleg Maros megyében 16 önkormányzattal működik együtt a Gyulafehérvári Caritas az otthoni beteggondozó szolgálat terén, mintegy négyszáz rászorulóról gondoskodnak a szervezet munkatársai. Marosvásárhelyen ötven körül van az ellátottak száma, a legtöbb hatvanöt évesnél idősebb, akik első-sorban egészségügyi ellátásra szorulnak, városi környezetben kevesebben igényelnek bevásárlást, gyógyszerkiváltást.
András Nándor szakápoló, a szervezet Marosvásárhelyért felelős munkatársa lapunknak elmondta, kezd helyreállni a helyzet, viszont nemrég volt egy időszak, amikor jelentősen megcsappant a segítséget kérők száma, ami elsősorban a járvány okozta pániknak tudható be. Mint mondta, Marosvásárhelyen jelenleg ketten dolgoznak otthoni beteggondozóként, tavaly nyáron még hárman voltak, ám miután egyikük távozott, nem látták értelmét új munkatársat alkalmazni. A szakápoló szerint azt tapasztalják, hogy az emberek tartozkodóbbak lettek, félnek bárkit is beengedni az otthonukba, sokáig nem mertek az egészségügyi intézményekhez fordulni, emiatt bizonyos problémáik súlyosbodtak, a családorvosokkal az esetek nagy részében telefonon lehetett kapcsolatot tartani. Mint mondta, azon páciensek, akikhez évek óta járnak, nagyobb bizalommal fordultak hozzájuk, viszont kevés volt az új beteg. Ehhez a megfertőződéstől való félelem mellett valószínűleg az is hozzájárult, hogy a járványhelyzet következtében sokan veszítették el a munkahelyüket, így ott tudtak lenni az idős, beteg családtag mellett.
Az elmúlt több mint két évtizedben a Gyulafehérvári Caritasnak sikerült kiépítenie egy jól működő hálózatot, ami az ország több megyéjében nehéz helyzetben lévők ezreinek a mindennapjait könnyíti meg. Szakápolóik a legtávolabbi településekre is eljutnak.
A szükséglet, amire épült a hálózat, az volt, hogy – főként falvakon – a lakosság elöregedik, megnőtt a mobilitás, sok fiatal nagyobb városokban vagy külföldön keres megélhetési lehetőséget. Megszűnt a „több generáció él együtt és gondozzuk időseinket” családmodell, így egyre gyakoribb, hogy egyedül, a hozzátartozóktól távol élnek az idősek, és főleg városon már a szomszédi segítségnyújtás is egyre kevésbé jellemző. Nagyon kevés az idősotthon, ugyanakkor sokak számára megfizethetetlen. Nem utolsósorban sokkal emberibb, méltóságteljesebb, ha a beteget a saját otthonában, a megszokott környezetében gondozzák, kialakul egy személyes kapcsolat az ápoló, illetve gondozott között. A sikereket látva, az évek során egyre több önkormányzat látta be, hogy a szolgáltatásra szükség van. Szociomedikális szolgáltatásról van szó, tehát az egészségügyi ellátás, sebkezelés, injekciózás, vérnyomásmérés, felfekvés kezelése mellett szociális segítséget is nyújtanak a Caritas munkatársai, ha szükség van rá, bevásárolnak, elvégzik a nagytakarítást. Ezenfelül van ennek a tevékenységnek egy emberi oldala, az idősek nagyon várják a gondozókat, hiszen azok elbeszélgetnek velük, érdeklődnek, hogy mi történt a legutóbbi találkozás óta, hogy vannak az unokák. És ez legalább annyira fontos az ellátottnak, mint maga a konkrét segítségnyújtás.
