Ki állítja meg dédét?
2013-02-04 15:11:55
- Máthé Éva
Évekkel ezelőtt, amikor még szó sem volt az OLTCHIM-privatizálási botrányról, és arról sem, hogy D.D. államelnök akar lenni, a volt kultuszminiszter, az egyik legtekintélyesebb román értelmiségi, Andrei Pleşu ezt írta:...
Évekkel ezelőtt, amikor még szó sem volt az OLTCHIM-privatizálási botrányról, és arról sem, hogy D.D. államelnök akar lenni, a volt kultuszminiszter, az egyik legtekintélyesebb román értelmiségi, Andrei Pleşu ezt írta:
„Ha valamikor majd egyenlőségjelet tehetünk Románia és az OTV nézői közé, akkor kijelenthetjük, hogy országunk saját maga veszélyezteti önnön nemzeti biztonságát. Nem a terroristák, nem a korrupció és nem a sajtó egésze a fő veszély, ahogy egyesek állítják. Hanem Dan Diaconescu Romániája.”
Nos az OTV, vagyis az Oglinda televízió adása ezekben a napokban nem pofátlankodik be lakásainkba, hogy a képernyőn keresztül mérgezze a hazai közvéleményt. Viszont az interneten keresztül Dan Diaconescu minden korlátozás nélkül terjesztheti nézeteit. Ugyanakkor azáltal, hogy az Országos Audiovizuális Tanács visszavonta az OTV működési engedélyét, sajnos olyan
„nemzeti hőst”, majdhogynem mártírt kreált belőle, aki így – hogy a legnézettebb román kereskedelmi tévék egyik állandóan visszatérő főszereplője lett – talán még nagyobb népszerűségre tesz szert, mint ha
csak saját szócsövén át csepegtetné a lakosság legalsóbb, ugyanakkor legszélesebb rétegének a tudatába az ő felsőbbrendűségének bizonyítékait. Azzal, hogy a véleményformáló tévécsatornák szinte mindegyike immár az OTV stílusában harcol a néptömegek kegyeiért, végképp beigazolódni látszik Andrei Pleşu aggodalmának a létjogosultsága.
A hazai médiavilág fenegyereke nem ma és nem tegnap kezdte meg újságírói tevékenységét. Hogy mérnöki diplomája birtokában 1989 előtt mivel töltötte idejét, arról nemigen szól a fáma, de tény, hogy 1990-ben a Curierul Naţional napilapnál dobbantott, később a nem kevésbé tekintélyes bukaresti Cotidianulnál már az igazgatói funkciót töltötte be – mintegy két éven keresztül. Aztán, hogy pontosan miként, milyen gazdasági, pénzügyi manőverek révén vezetett útja oda, hogy tavaly az OTCHIM kombinát privatizálása kapcsán tasakokban hordta ide-oda Bukarest-szerte a tekintélyes euró-paksamétákat – erről nehéz pontos képet alkotni. Ha az ember belegondol abba, hogy a jelentéktelen, pár apró helyiségben gyártott, onnan sugárzott televíziója olyan gépparkkal rendelkezik, mint egy Rolls Royce, egy Bentley meg egyéb luxuskocsik, amelyeket olyan személyes D.D.-vagyontárgyak egészítenek ki, mint egy magánrepülő, egy helikopter, egy jacht, számos ingatlan és
ki tudja, még mi minden, akkor bárki számára világossá válik, hogy D. D. nem az OTV reklámbevételéből finanszírozná azt a kampányt, amelyek eredményeként a közeljövőben államelnöki bársonyszékbe szeretne huppanni.
Elképesztő és elkeserítő, hogy olyan országban élünk, ahol félretájékoztatásért, az országos intézmények tekintélyének az aláásásáért, gyűlöletkeltésért nem lehet véglegesen betiltani egy
„zsebtévét”. Akik végigkövették az OTV többéves „ámokfutását”, azok láthatták, hogy e vétségek mindegyikét sorozatosan elkövették az adó állandó, visszatérő szereplői, illetve maga a tulajdonos. Egyelőre ideiglenesen azért kellett D.D.-nek visszavonulnia az internetre, mert nem fizette ki a fentebb említett és más vétségekért járó büntetéseit.
Diaconescu nagyon is jól tudja, hogy kiket, mikor, mivel, mennyivel fizetett le, kit mivel képes zsarolni annak érdekében, hogy ő mindig talpra essen, mint a macska.
