Kiábrándító és irreális, ami ebben az országban történik az élet minden területén. A bűnözésen kívül szinte semmi sem „működik” sem hivatalos szinten, sem a mindennapokban. A rendszerváltozás legdurvább választási kampányának, a kormánykoalíció botrányos rivalizálásának vagyunk tanúi. A hírek erőszakról, agresszióról, gyilkosságokról, súlyos közúti balesetekről szólnak, vagy arról, hogy üres az államkassza, az illetékesek kapkodnak, nem tudják, hogyan töltsék fel. Már vicc is kering a virtuális térben az adóhatóság tehetetlenségéről, ez a vicc szerint az ábécéskönyvet is megbüntetné a mondat miatt, miszerint Annának van egy almája van, de nem tudja igazolni „hivatalosan” az eredetét…
Ezzel szemben, miközben arról papolnak, hogy minden erővel spórolni kell, titokban egyre dagasztják az állami alkalmazottak számát. Annyira spórolnak, hogy közel 1,3 millió lett február végére a közalkalmazottak száma. Az álláshelyek csaknem 64 százaléka a központi közigazgatáshoz tartozott. Az ott foglalkoztatott 825.045 személy közül 608.320-an kizárólag az állami költségvetésből finanszírozott intézményeknél dolgoztak, 285-tel többen, mint 2024 januárjában.
Mint várható volt, januárban 21 százalékkal többet költött a kormány a közalkalmazotti fizetésekre, mint egy évvel korábban. De nem csak a fizetések terén mutatkozott hatalmas eltérés a tervek és a valóság között. A kormány reményei szerint az állami intézmények dologi kiadásai idén csupán 6 százalékkal kellene meghaladják a 2023-as értéket. Ezzel szemben már a januári kiadások 20 százalékkal voltak nagyobbak, mint egy évvel korábban.
Így nem csoda, ha januárban rekordértékű volt a költségvetési hiány, 7,89 milliárd lejt tett ki, ami GDP-arányosan 0,45 százaléknak felel meg.
Ilyen körülmények között nem csodálkozunk, hogy „szeretett” vezetőinknek nincs sem idejük, sem energiájuk az egyszerű emberek gondjaival foglalkozni.
Az államelnök példának okáért még a mandátuma vége előtt kirándul egyet, ezúttal Dél-Koreába. Mint korábban, most sem tudni, pontosan mi célból. Azzal akarja szédíteni a jó népet, hogy minisztereket is visz magával. De még most sem „vegyül el a néppel” utazott ő maga és a neje ismét külön luxusgépen utazott, a miniszterek egy másik repülőgéppel. Tízéves semmittevés után bizonyára „megérdemli”. Amivel a polgárok – még azok sem, akik kétszer rá szavaztak – nem értenek egyet. Az emberek az utcasarkon vagy a kocsmában kommentálják a kormányszintű s főleg az elnöki pazarlást. Az RMDSZ elnöke azonban nyíltan kijelentette: kiábrándító az államfő, a kiábrándulás legalább akkora, mint a valamikori remények voltak.
Ez így is van: ahelyett, hogy mindenki elnöke lett volna, a PNL elnöke maradt, összefogás helyett széthúzást szított, első mandátuma elején kijelentette, hogy életcélja a „vörös pestis”, azaz a PSD ellehetetlenítése, közben nagyvonalúan elfelejtette a kampánybeli ígéretét az úgynevezett „művelt Romániáról”. Meg is lett az eredménye! Egyébként a külpolitika terén is ugyanilyen „sikeres” volt” (lásd Schengent).
Nos, ezek után mégis úgy gondolja, a mandátuma lejárta előtt – világjáró utazásai méltó befejezéseként – még kirándul egyet. Mit tehetnénk ezekhez hozzá? Kiábrándító és szinte irreális mindaz, ami ebben az országban történik.
