Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-08-03 13:36:44
Ez év Szentmihály havának 6. napján lesz 210 éve, hogy lehullott Erdély, Marosszék, a magyar testnevelés orvoselméleti megfogalmazója, csillaga, aki első dobogós olimpikona volt a magyar testnevelés leírásának, megfogalmazójának.
A Diaetetica I-II. és az Ó és Új Diaetetica I-VI. gigantikus léptékű magyar nyelvű munkájában elsőnek ír a testnek mozgatásáról és megnyugtatásáról 300 oldalon.
A testgyakorlás népszerűsítése, megszerettetése, a rendszeres testgyakorlás igényének felkeltése, a szabadidő kulturált felhasználása, a szórakoztatás, a népek közötti barátság terén betöltő szerepére a most zajló olimpiai játékok is rámutatnak.
Az emberiség nagy gondolkodói és tudósai már az antik korból törekedtek arra, hogy tökéletesítsék a testi képességeket. Ismerték a testi teljesítményekre legalkalmasabb alkattípusokat, a lélektani előkészítést, a testgyakorlatok egészségmegőrző hatását, a testedzés módszereit, a testi terhelés adagolását, a mozgások automatizálásának jelentőségét és az élettani hatásukat.
A mai ember ennek ismeretében a hírforrások szerint már nagyobbra gondol.
Olvasunk, hallunk a holdkolóniákról, a holdbéli sportstadionokról, a New York-i B. Anderson stadion tervezetéről. A Holdra szállás 100. évfordulóján az olimpiai játékokat a Holdon, a Kupola alatti stadionban, a Hold déli pólusán fogják megtartani, megrendezni. A Hold déli pólusa fogadná az olimpikonokat, a „dúsgazdag világot”, a holdbéli olimpiai eseményeket.
De mi még maradjunk a Földön, az ókori, a mai olimpiák lángjánál.
Az ógörög testkultúra jellege és a régi görögök élettani ismeretei közismertek és mindenütt idézik.
Platón már időszámításunk előtt öt évszázaddal az atléták célszerű táplálkozásával foglalkozott, ő maga is végzett testgyakorlatot és az isthmoszi játékokon többször nyert babérkoszorút.
A rómaiak csak utánozták a görögöket, tudományos módszerük nem volt.
A Nyugat-római Birodalom bukása után a testgyakorlás háttérbe szorult. A barbár hódítások, a bizonytalanság, zűrzavar nem kedvezett a testgyakorlás fejlődésének, az egyház is tiltotta.
A XIV-XVI. sz. táján, a reneszánsz áramlatában a humanista tudósok, bölcselők a szellemi képesség fejlesztésével párhuzamosan a testi erőre, az egészségre is gondot fordítottak és az ógörög testkultúrát felelevenítették. A mozgalom élén olyan tudósok álltak, mint Hieronymus Mercurealis, Petrus Faber, Komensky, Ámos János, Pestalozzi, Mátyus István és mások.
Az ógörög testkultúrának két ellentétes pólusa Athén és Spárta. Athénban a szellemi képzés volt a fontosabb. Spártában tudatos állami nevelésben hétéves kortól kimerítő testgyakorlással, meneteléssel, futással, ökölvívással, öttusával, úszással, vívással, verekedéssel és harci gyakorlatokkal folyt a képzés, melyben a lányok is részt vettek, szintén állami gondoskodásban.
A nevelési idő végén nyilvános versenyeken, ünnepélyes keretek között mutatták be tudásukat, erejüket és ügyességüket az ifjak. A helyi jellegű, nagy népszerűségnek örvendő kultikus sportünnepélyekből fejlődtek a nagyobb központokban a rendszeresített versenyek: isthmoszi, püthói, nemeai, déloszi, és ezekből valószínűleg az ókori olimpiai játékok. A kezdetéről legáltalánosabban elfogadott i.e. 776. esztendő.
A játékok eredete bizonytalan és három mitológiai alakkal: Zeusszal, Héraklésszel és Pelopsszal hozzák kapcsolatba. A hűbéri rendben minden eltűnt. A művelődéstörténet 1453-tól, Bizánc visszafoglalásától számítja a reneszánsz szellemi és társadalmi áramlatát, melyben a népet nem lehetett eltiltani a testgyakorlás áldásaitól.
Kibédi dr. Mátyus István a Diaetetica I-II. kötetének hatodik részében és az Ó és Új Diaetetica nagyszerű művének VI. kötetében 300 oldalon tárgyalja a testgyakorlást az ókori olimpiai játékokkal együtt.
A Maros-Torda megyei Kibéden 1725-ben született Mátyus István alapozta meg a magyar testnevelést elméleti és elsősorban orvosi oldalról. A testgyakorlatok fizikai hatása mellett a szellemi fejlődésre gyakorolt hatásukat bizonyítja, írja Frenkl Róbert sportfiziológus.
Ír az olimpiai játékok eredetéről, szervezésükről, lefolyásukról, a tömegek hangulatáról, a díjazásról, a versenyzők, atléták kiválasztásáról, felkészítésükről, ételeikről, diétájukról, napi gyakorlatukról, az orvosi felügyeletükről. Meleg hangon ír az ókori olimpiai játékok eredetéről, az ókori olimpiai lázról, győztesekről, a hősökről, azok fogadtatásáról, tiszteletükről, díjazásukról.
A régi, nevezetesebb játékokról így fogalmaz „…ilyen közönséges játékok négy vala a görögöknek: Ludi olimpici, Isthmici, Pithia és Nemea. Hogy az emberek tömegesebben látogassák azokat bizonyos istenek tiszteletére szentelték és innen ered ezek neve, a Ludy sacri vagy Szent Játék elnevezés. Ezek között legnevezetesebb a Ludy Olimpici, azaz Olimpiai játékok. Ezeket az Olympus hegyi Jupiter tiszteletére az Elis-i mezőben, Pissa városa mellett minden ötödik esztendőben képtelen szorgalmassággal tartották vala”.
„Első szervezője Pelopsz. A versenyek eleinte csak két lovú szekerezésekből állottak, melyhez Herkules még kitalálta a lovon és lábon való futást, a küszködést, az ököllel vagy kulyakkal való verekedést és egyebeket” – írja Kibédi Mátyus István.
Ezek az olimpiai játékok annyira megtetszettek az egész Görögországnak, hogy a maguk krónikáját is ezeknek a játékoknak az esztendeitől számlálták. A Pythia nevű játékot a delfisbéliek Apolló tanácsára a Néméa mezőn szervezték meg. A Ludy isthmicit Isthmus szigetén tartották Neptunus tiszteletére. Ezekben a játékokban a jelentkezőket, győzedelmeskedőket nem pénzzel vagy egyéb drága portékákkal jutalmazták, hanem bírói döntés és a győző nevének kikiáltásával. Az egybegyűlt tömeg tapssal és hangos örömkiáltással dicsérte a győzőt és fejére a zöld Laurus-ágakból font koronát tettek, a kezébe pedig egy pálmaágat adának, a nevezetesebb városokon elhordozták. A városból való győzőt a város hősének, a győzelmet a város győzelmének tulajdonították, a győzőt, ahol járt, egész életében különös tisztelettel illették és az alacsonyabb rendből valókat megnemesítették, úri módon tartották. Különösen az olimpiai játékokban, akik futással győztek, a következő játékig a kalendáriumot egész Görögországban a győző nevéről nevezték el.
A játékokat rendszerint nyáron rendezték és a játékosok harminc nappal előtte érkeztek Elisbe. A játékok alatt a fegyverek hallgattak, de az „isteni békét” sokszor megszegték. A nők nem látogathatták, de mégis volt női olimpiai bajnok. Küniszka harci versenyben nyert bajnokságot, a kocsit és lovát ügyes rabszolgája hajtotta, de az olajkoszorút Küniszka homlokára tették.
I. e. a 3. században bekövetkezett római hódítás megváltoztatta az ógörög életformát. A császárkultusz eltorzította az olimpiai játékok jellegét. Hanyatlása az olimpiai játéknak i. sz. 393-ig, a játékok végleges megszűnéséig tartott, amit Justinianus császár törvénye is megpecsételt.