Kiegészítés a Marosvásárhelyi Városi, majd Tartományi, a mai Maros Megyei Könyvtár 100 éves történetéhez (5. rész)
Már 55. éve örömmel tölt el, hogy annak idején dr. Bernády György városépítő polgármester könyvtárnak is helyett adott a palota építésekor, és az akkori legmodernebb szinten építette, rendeztette be azt.
Már 55. éve örömmel tölt el, hogy annak idején dr. Bernády György városépítő polgármester könyvtárnak is helyett adott a palota építésekor, és az akkori legmodernebb szinten építette, rendeztette be azt. A könyvtár szervezésével is törődve dr. Molnár Gábor személyében kiválasztotta a legmegfelelőbb, nagy műveltségű, könyvet szerető és ismerő embert a megszervezésére, beindítására. Mivel az évfordulós ünnepségen e két jeles férfiúnak csak a neve hangzott el, az utánuk következő könyvtárigazgatóknak és beosztottaknak azonban még a neve sem, ezzel a sorozattal szeretném pótolni a hiányt a készülő Maros megyei életrajzi lexikon (MMÉL) adatai alapján. Az igazgatók után folytatódik a könyvtár munkatársainak az említése.
Kiss Béla
1928–2009
Tanár, könyvtáros, iskolaigazgató. Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumban végezte, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem földrajz szakán tanult tovább. A marosvásárhelyi Tartományi Könyvtárban volt főkönyvtáros, majd az 1. Számú Általános Iskola földrajztanáraként, igazgatójaként dolgozott.
Kiss Rozália
1930–2009
Tanár, könyvtáros volt. Középiskoláit szülővárosában, Gyergyószentmiklóson végezte, majd Kolozsváron a földrajz-természetrajz szakon szerzett tanári oklevelet. Tanított, majd 1960-tól nyugdíjazásáig (1987) könyvtáros volt a marosvásárhelyi Tartományi Könyvtárban. A gyarapító és feldolgozórészleg vezetőjeként a könyvtár állományának gyarapodását tükröző Buletinul »Cărţi noi« – intrate în bibliotecă című kiadványt kezdeményezte és szerkesztette.
Szécsi András
1934–1991
Festőművész, néhány évig a Megyei Könyvtár dolgozója. A gimnázium alsó osztályait Székelykeresztúron, az Orbán Balázs Unitárius Főgimnáziumban végezte (1949), diplomát a tanítóképzőben szerzett (1953). Rajztanára ismerte fel tehetségét, így került a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészet szakára, ahol 1953-56 között tanult, Szervátiusz Jenő, Abrudan Petru, Kádár Tibor és Harşia Teodor irányításával. Három év után kizárták az egyetemről az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos állásfoglalása miatt, s szabadságától is megfosztották. Később visszatért Székelykeresztúrra, majd Marosvásárhelyen élt. Tagja volt a Romániai Képzőművészek Szövetsége Maros megyei fiókjának, s az 1960-as évek elején pár évet a Megyei Könyvtárban dolgozott. Festményeit színgazdagság, erőteljes hangulat és feszültségteremtő készség jellemezte, a Székelyföld tájai mellett külföldi tájakat s portrét, csendéletet is festett. Minden tartományi ill. megyei tárlaton részt vett, számos nagy sikerű egyéni kiállítást rendezett. Elnyerte az országos festészeti díjat (1973), és egy három hónapos ösztöndíjjal Párizsba ment tanulmányútra. A Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának munkatársa (1970-80 között), a művészeti rovat egyik vezetője volt. Az ötvenedik születésnapján rendezett, 35 festményét bemutató kiállításán egykori tanára, Gálfalvi Sándor és művésztársa, Balázs Imre méltatta pályafutását. Székelyföld, a Hargita tájainak megjelenítője, de eljutott az absztrakt expresszionizmusig. Leggyakoribb témája a magányos fa, de kiváló portréfestő is. Számos írása jelent meg a magyar lapokban, több képét a bukaresti, budapesti, gyulafehérvári, marosvásárhelyi múzeumok őrzik. Székelykeresztúron nyugszik, ahol utcát neveztek el róla.
Gagyi László
1910–1991
Író, tanító/tanár, szerkesztő, könyvtáros. Tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, majd Nagyenyeden, a tanítóképzőben végezte (1929). Ekkor jelent meg első novelláskötete, a Szomorúságok énekei. Tanított Illyefalván, Nagysajón (1929-33), az Új arcvonal c. antológia egyik szerzője (1931), majd a marosvásárhelyi Református Kollégium elemi tagozatának igazgató-tanítója (1933-46). Bekapcsolódott az Erdélyi Fiatalok mozgalomba, írásai jelentek meg a lapban a falukutatásról végzett munkájáról, akárcsak a kisebbségi tanítók helyzetéről és aktuális feladataikról, munkatársa is volt a lapnak (1930-1934). A Kemény Zsigmond Társaság tagja (1934-48), az évek folyamán többször volt szereplője a marosvécsi Helikon találkozóknak, résztvevője a Vásárhelyi Találkozónak (1938). Az erdélyi magyar napi- és időszaki sajtó háború utáni működése címmel tartott előadást 1937-ben. Maros megye tanügyi osztályán tanfelügyelő (1946-47), majd főtanfelügyelő (1947-48), kiadói lektor (1949-), tanító a marosvásárhelyi 2. sz. fiúlíceumban (1948-49), az egészségügyi technikum aligazgató-tanára (1949-54); az Igaz Szó szerkesztője, főszerkesztő-helyettese (1953-60). 1961-től nyugdíjazásáig (1970) a Megyei Könyvtár munkatársa, ahol az időszaki kiadványok cikkanyagát dolgozta fel. Több mint 120 ezer cédulát készített, de a cikk-katalógus nagy részét 1990 után sajnos kiselejtezték. Etédi családi házát feleségével egyetértésben a községnek adományozta, megalapítva ezáltal az etédi helytörténeti gyűjteményt (1952). Irodalmi tevékenységét költői próbálkozásokkal kezdte a Brassói Lapok Ifjú Erdély diákmellékletében. Érdeklődése később a próza felé fordult, több lap, folyóirat munkatársa volt, írásai, versei jelentek meg az Erdélyi Fiatalok, Pásztortűz, Erdélyi Helikon, Termés, A Hét, Utunk, Igaz Szó, Művelődés, Könyvtári Szemle, Előre, Vörös Zászló, Jóbarát című lapokban, folyóiratokban. Tagja volt a Romániai Írók Szövetségének. Szülőfalujában, Fintaházán, a református templom tornyán a marosvásárhelyi írók bronztáblát helyeztek el az emlékére (1995). Fő művei: Szomorúságok énekei (1929), Bánataratók (1934), A kiválasztottak (1938, 1969), Pillangó Zsuzsika (1941), Nehéz órák (1943), Tiszta út (1946), Fekete angyal (1946), A korbács (1949), A hadnagy esküje (1955,1959), Ilvai pisztrángok (1955), Tanárok (1956), A két testvér (1956), Emlékezetes nap (1956), Vadrózsa (1957), Vidéki Hamlet (1958), Díszvacsora (1962), Holdfényes öböl ( 1964), A tábornok (1970); A tenger varázsa (1940, 1973,1975); Doktor Fürge rendel: alvástól ébredésig (1975), Mélységben (1982), Egyedül (1990). Több mű társszerzője, írásai antológiákban szerepeltek.
(Folytatjuk)
Fülöp Mária
