Kimaradtak a délutáni színházi előadások
Gyermekkoromban édesapám alkalmanként színházba vitt, aztán az előadást megbeszéltük. Ő gyermekkorában érdeklődő típus volt. Mesélte, hogy a kályha mellett, a tűz világánál ismételte az ábécét. Az érdeklődés végigkísérte az életén át. Szabadidejében, munkája után rajzolt, hegedült, énekelni és táncolni tanított.
A második házasságában nagy szorgalommal gyakorolt idegen nyelveket: oroszt, angolt, németet. Születésnapomra egy szép képeslapot írt angol nyelven, a barátnőim arany nyakláncot, pizsamát kaptak ajándékba, ezt nem értettem. Idősként a gyógyító növényeket olvasva mesélte, hogy használatuk jó az egészségre.
Én lassan érlelődő alkat voltam, de érdeklődtem minden iránt, ami hasznos vagy épít. Az idők során sokfelé jártam színházba, múzeumokba, kiállításokra. Számomra az olyan alkotás volt a jó, amely lelkileg megérintett, és a későbbiekben hosszú ideig emlékezni tudtam rá.
Most már jobb időket élünk, lehet emlékezni, szabadon ünnepelni. Városunkban bábszínház, ma már több színház is van. Könnyűzene, szimfonikus zene, festők, szobrászok, írók, költők, könyvvásárok, rendezvények. Jó, hogy a színházjegyeket meg is veszik. Az is jó, hogy sok fiatal munkája végeztével este eljár színházba, kikapcsolódni.
Sokan vagyunk nyugdíjasok, akik általában érdeklődünk a kultúra iránt, itt is és ott is ott vagyunk. Kimaradtak viszont a kora délutáni színházi előadások. Talán meg lehetne oldani, hogy egy-egy előadás délután 5 óra körül kezdődjön. Ennek nagyon örülnének az érdeklődő nyugdíjasok, avagy a nagyérdemű! Egyébként meg vagyok elégedve a városunk eseménydús művelődési életével.
Kenedich Piroska
