Kiment a ház az ablakon

Persze maradtak benn is elegen. De az akció eléggé látványos volt ahhoz, hogy az utca embere is felfigyelhessen rá.

Persze maradtak benn is elegen. De az akció eléggé látványos volt ahhoz, hogy az utca embere is felfigyelhessen rá. Honi és külföldi egyaránt. A Magyar Állami Operaház hallat így is mindegyre magáról. Kivonul az Andrássy útra pompás székhelye, az Ybl Miklós tervezte híres építészeti remek elé, és szabadtéri nagy csinnadrattával nyitja új idényét. Nem az egyedüli ilyen komoly presztízsű intézmény Európában, amely ekképpen is igyekszik megszólítani a közönséget, a bécsi, a milánói operának is van hasonló kezdeményezése. A budapesti Operaház harmadszor kezdte ily módon a szezont. Szeptember 24-én hatalmas színpad került a Ház elé, mögéje kivetítésre alkalmas óriási LED-falat helyeztek. A közlekedés elől lezárt sugárúton megállás nélkül dolgoztak múlt szombat délelőtt a rendezők, szervezők, műszakiak, próbáltak a táncosok, zajlottak a hang- és fénypróbák, szakadatlan nyüzsgés hozta izgalomba az arra járókat. Kényelmes nézőteret is kialakítottak. Szükség is volt rá, hiszen éjszakába nyúlt a délután indított eseménysor. Az ünnepi díszt öltött épület homlokzatán méretében, eredetiségében is lenyűgöző plakát népszerűsítette az idei Magyar Évad első bemutatóját, Kodály Zoltán Székely fonójának ma esti premierét. Ma egy hete a nyitányként a Szfinx-teraszon megszólaltatott egyfelvonásos vígoperáknak tapsolhattunk, majd a Magyar Nemzeti Balett táncosai bűvöltek el, este az operaénekesek a Traviatával tetézték az élvezeteket, és nyilván voltak filmvetítések, bejátszások, videoinstallációs meglepetések is bőven. Egész nap volt mit fotózni azoknak, akik meg akarták örökíteni maguknak ennek a művészeti eseményekben gazdag napnak a történéseit. A televíziós, rádiós közvetítések jóvoltából sokan ízelítőt kaphattak a mintegy nyolc órán át pergő rendezvényekből.

Mellékletünkben a délelőtti előkészületek során készített felvételeimből mutatunk be egyet-kettőt, kiegészítve olyan fotókkal, amelyeket egy héttel korábban rögzítettem az Operaház sarkánál kialakított kisszínpad előtt. Az énekesek ott tartottak próbaelőadást az akkor még kegyetlenül tűző napsütésben. Donizetti muzsikája feledtetni tudta velük a hőséget, a karmester a technikai berendezést védő fehér sátor árnyékába húzódva dirigált. A kamerás turisták, járókelők hada pedig ott tüsténkedett, ahol csak érte. Igazán jó hangulatú délelőtt volt.

Sokszor kongatták meg a vészharangot az opera fölött, féltették attól, hogy elavul. Nem ok nélkül, de mindig meg tudott újulni. Ez a mostani akció is egy sikeresnek tekinthető kísérlet a felfrissülésre, amiért biztos hálás is a közönség. Az ilyesmiknek is köszönhető, hogy nem csökken a műfaj kedvelőinek a tábora. A Marosvásárhelyi Filharmónia is jó érzékkel hangolódott rá erre a nézői igényre, továbbra is műsorra tűz operakoncerteket. Csak biztatni tudjuk őket, hogy folytassák ezt a vonulatot. Legutóbbi teljesítményük, a Bartók-remekmű, A kékszakállú herceg vára csütörtök esti megszólaltatása is feledtetheti, hogy az opera intézménye bizony hiánycikk városunkban. A komolyzene azonban értő fülekre, nyitott szívekre talál. Ezt is jó hangsúlyozni ma, a zenei világnapon.