Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-07-08 15:04:12
Manapság, amióta az FC Barcelona futballcsapata fölényes győzelemmel megnyerte az évszázad mérkőzését a britek ellen, mindenki hallott a katalánokról, csodálja őket, és még a nyugatiak is tudják már eddig azt, amit a kelet-európai népcsoportokról nem, hogy egy ország területe nem azonos a nemzet életterével. A katalánok jórészt Spanyolországban élnek, de megtaláljuk őket Franciaországban és a csodálatos miniországban, Andorrában, amely katalán állam, s amelyet anyaországuknak tekintenek, nagyon büszkék rá, s ahol a katalán a hivatalos nyelv, annak ellenére, hogy most már több a spanyol nemzetiségű a bevándorlások miatt. Nem csoda, hogy alig adnak állampolgárságot jövevényeknek, 20 év a várakozási idő.
Spanyolországban Katalónia, Valencia (valenciai, valencia) és a Baleár-szigetek (baleári, balear) autonóm közösségekben honos a katalán. Beszélőinek száma mintegy 10 millió fő, többségük Spanyolország területén él.
A Valenciában beszélt nyelvjárást valenciainak nevezik (katalánul valencià). Politikai okokból, mégpedig autonómiatörekvéseik miatt a valenciaiak sokszor különálló nyelvnek tekintik, nyelvészetileg azonban nem mutat nagyobb eltéréseket a katalóniai változattól, mint például a Kasztíliában beszélt spanyol az andalúztól.
A katalán a IX. század során fejlődött ki a vulgáris latinból a Keleti-Pireneusok mindkét oldalán (Roussillon, Empuries, Besalú, Cerdanya, Urgell, Pallars és Ribagorça megye területe). Fellelhető benne galloibér és iberoújlatin jelleg, tehát a kezdeti állapotában nem volt más, mint csupán az okcitán egy különcködő nyelvjárása. Később fokozatosan önállósodott, és évszázadokra a helyiek anyanyelve lett. Az első írásos szövegek a XIII., XIV. századból származnak, ellenben az 1600-as évekre a katalán irodalom visszaszorult a spanyol, francia vagy olasz nyelvű alkotások javára. A nemzeti katalán irodalom a XIX. század során kapott újra erőre.
A francoista Spanyolországban (1939-1975) a nyelv nyilvános használatát gyakorlatilag tiltották. Ennek ellenére sikerült néhány ezer katalán könyvet megjelentetni, ugyanis Franco tábornoknak az a véleménye, hogy a katalán egy régies nyelvjárás, lehetővé tette például a régi költészet ismételt kiadását. Néhány jelenkori munkának is sikerült kikerülni a cenzúrát azzal, hogy réginek állították be őket.
Franco 1975-ös halála után a demokrácia helyreállásával együtt a katalán újjászületés is bekövetkezett. Ma a nyelvet használják a politikai életben, az oktatásban és a médiában.
A katalán önálló nyelv a latin nyelvek családján belül. A francia Provance területén használatos nyelvjárásból származtatják hivatalosan. A katalán (katalánul català) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek nyugati csoportjába tartozik, legközelebbi rokona az okcitán (provanszál) nyelv.
A kilencvenes években meghozott nyelvtörvény kimondja, hogy Katalónia területén minden nyilvánosan megjelenő tájékoztatás katalán nyelvű kell legyen. Természetesen a spanyol is ott lehet mellette, de nem kötelező. Azóta mindenhol a katalán nyelvet használják, ezzel találkozhatunk a boltokban vagy a hivatalos papírokon, és nem áll mellette a spanyol. Mindenki megérti és beszéli a spanyolt, legfőképp Barcelonában, viszont a belső területeken inkább a katalán dominál. A katalán szavakban szinte mindig egy betű vagy hang eltér a spanyol változattól, persze sok olyan szó is van, ami teljesen más.
Bár nem tudok sem spanyolul, sem katalánul, mint Jánosházy György író, aki a katalán költészet egyetlen igazi ismerője és fordítója magyar nyelvterületen, Barcelonában jártamkor megtapasztaltam, hogy Katalóniában gyakorlatilag a katalán nyelv a hivatalos. Utcanevek két nyelven, múzeumokban a katalán mellett esetleg az angol fordul elő, s egymás közt is meg a tévében ezt beszélik. Apropó, a tévét nézve, hallgatva esténként a napi fáradtság után üdítő volt hallgatni ezt a muzsikáló nyelvet, még akkor is, ha alig értettem egy-egy szót. Igazán kedvem kerekedett megtanulni! Egyébként, aki odamegy dolgozni, a nyelv ismerete nélkül nem nagyon talál munkát. Kabók István, aki bejárta Nyugat-Európa kisebbségi vidékeit, írja a katalánokról: „Büszkék magas szintű műveltségükre, melynek tudatában vannak. Szívósan ragaszkodnak nyelvükhöz, és nem kevés büszkeséggel mesélték, hogy a korábbi évtizedekben nagyarányú spanyol betelepítések folytak elspanyolosításuk céljából, ám a dolog fordítva sült el: a spanyolok nagy része katalánosodott el.”
Hajrá, Katalónia, hajrá, Barca!
Néhány adalék e rendkívül barátságos és bátor nemzet történelméhez: i. e. a 3. században főníciai és pun hódítók jelentek meg területén, Hamilcar Barcas települést alapított Barcino néven. Ő Hannibálnak, minden idők legnagyobb hadvezérének az édesapja volt. 1714-ben V. Fülöp, a Bourbon-ház első királya csapatai foglalták el a vidéket. Betiltották a nyelvet, kitelepítették az egyetemet. Katalónia a Napóleon elleni függetlenségi háború idején egyesült végérvényesen Spanyolországgal. Két rossz közül a kevésbé rosszat választotta. 1977 óta azonban újra működhet Barcelonában a katalán kormány és virágzik a katalán nyelv óvodától egyetemig.