Kinga kincsei

Menyhárt Kinga lelkében mesebeli tulipánok, könnyed röptű madarak, varázslatos történeteket suttogó tündérek laknak. A tízéves balavásári kislány ösztönösen tudja, hogyan kell vigyázni kincseire, nem szórja azokat nagy hanggal, csak néha asztalhoz ül, és papírlap fölé hajolva tesz láthatóvá mások számára is belőlük valamennyit. 

Határon túli rajz- és meseíró pályázatokon díjazták a gazdag képzeletvilágból született alkotásokat. Nemrég Kinga édesanyjával, Katalinnal beszélgettem erről, korábban pedig tanítónője, Máté Erna hívta fel a figyelmem a csendes, barna hajú kislányra, aki sohasem dicsekszik, csak kérésre idézi fel sikereit.

– Tavaly a magyar zászló és címer napjára, március 16-ára hirdetett rajz- és esszéíró versenyt a magyarországi Nemzetstratégiai Kutatóintézet. Én rajz kategóriában indultam, és második helyezést értem el. Akkor, a díjátadó alkalmával jártam életemben először Budapesten – foglalta össze Kinga 2016 számára legjelentősebb eseményét. 

– A verseny a teljes Kárpát-medencét átfogta, a néhány erdélyi, illetve a magyarországi gyermekek mellett délvidéki és kárpátaljai résztvevők is voltak – tette hozzá az édesanya, Kinga pedig arról mesélt, hogy a díjátadó ünnepség előtt az Országházba is elvitték, és megcsodálhatta a Szent Koronát. Ez a látvány maradt meg benne a leginkább a magyar fővárosban töltött napokból, illetve a kilátás a Citadellából.

– Mostanában inkább meséket írok – árulta el később. – Tulajdonképpen már a múlt évben részt vettem egy ilyen pályázaton is. Azt a versenyt a mesém.hu portál hirdette meg négy korcsoportban, gyermekek és felnőttek számára. Én a 6–9 évesek korosztá-lyában indultam a Kard, ki a tokból! című mesével, ami a sárkány fogságában élő királylányról és az őt megmentő vándorlegényről szólt. 

– Ezért a munkáért Kinga ezüstokleveles meseírói elismerésben részesült, és alkotása megjelent a pályáztató által szerkesztett könyvben. Erre a versenyre is egyébként az egész Kárpát-medencéből, illetve azon túlról is lehetett jelentkezni – fűzte hozzá Katalin.

– Idén is meghirdették ezt a pályázatot? – kérdeztem.

– Igen, és újra beneveztem. A mostani mesém, Pajtás és Piszi barátsága, egy kislányról és két házi kedvencéről, egy kiskutyáról és egy cicáról szól. 

– Az eredményhirdetésről még nem kaptunk értesítést – tette hozzá az édesanya, de pár nappal a találkozásunk után szétnéztem a meseíró-pályázat honlapján, és Kinga alkotása mellett az alábbi megjegyzést találtam: Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe!

A balavásári kislány neve a közeljövőben egy másik könyvben is helyet kap. A magyarországi Napos Oldal a Sérült Emberekért Alapítvány Ismerj meg és fogadj el! címmel hirdetett meseíró-pályázatot, az alkotásoknak a sérültség témaköréhöz kellett kapcsolódnia.

– Az Ágnes és Anna barátsága című mesémben egy vak és egy egészséges kislány találkozásáról írtam. A vak lány elveszíti a kutyáját a parkban, és négylábú segítőjét a másik gyerek viszi vissza neki. Összebarátkoznak, és együtt mennek haza – foglalta össze a díjazott történetet Kinga. 

– Számomra az a rész volt a legmeglepőbb ebben az alkotásban, amikor a vak lány elmagyarázza az egészségesnek, hogy onnan tudja, mikor kell hazamennie, hogy olyankor a hátát süti a nap – szólalt meg újra Katalin.

– Hogyan szoktál mesét írni? – kérdeztem Kingát.

– Általában kigondolom a történetet, és csak akkor ülök le írni, amikor körülbelül már tudom, miről fog szólni.

– Kinga naplót is vezet, ha szomorú, ha valami gondja van, papírra veti, aztán bezárja a füzetet a kis lakattal. Azután mindig jobban érzi magát – tette hozzá az édesanya. 

– Gondolom, nemcsak írni, hanem olvasni is szeretsz – jegyeztem meg.

– Nagyon. A két Lotti a kedvenc könyvem. Most Bálint Ágnestől a Frakk, a macskák rémét olvasom. Rendszerint esténként veszem elő a könyveimet. A tanév végén jutalomkönyvként megkaptam Edmondo de Amicis A szív című alkotását, azt is szívesen forgatom. Meg aztán Sármási-Bocskai János rádiós szerkesztő Kíváncsi Kálmi könyve is érdekel mostanában.

– Ez úgy kezdődött, hogy a Marosvásárhelyi Rádió gyermekműsorában a vakációról volt szó, és Kinga is betelefonált. Sármási-Bocskai akkor meghívta társszerkesztőnek a július 9-i műsorba – árulta el az édesanya. Katalintől azt is megtudtuk, hogy lánya rengeteg támogatást kapott Máté Ernától, sikereiben nagy szerepet játszott a tanítónő biztatása.

Beszélgetésünk végén Kinga azt is elárulta, hogy a magyar mellett a zene a kedvenc tantárgya, de kézimunkázni is szeret, különösen a quilling-, azaz papírcsíktechnikát gyakorolja szívesen. Ha felnő, orvos szeretne lenni, most egyelőre azonban leginkább a tengeri nyaralást várja. Ha pedig a jó tündérrel találkozna, nem ostromolná nagy kívánságokkal, inkább csak elbeszélgetne vele.