A király napjai

Filip Florian, akivel a Kisujjak c. regénye, egyben könyvfesztiváli bemutatkozása nyomán ismerkedtünk meg, újabb, magyarul is megjelent könyvében az újkori román történelem egy igen jelentős korszakát eleveníti fel.

Bukarest 1914 előtt

Filip Florian, akivel a Kisujjak c. regénye, egyben könyvfesztiváli bemutatkozása nyomán ismerkedtünk meg, újabb, magyarul is megjelent könyvében az újkori román történelem egy igen jelentős korszakát eleveníti fel. Hogyan lett királyság a román fejedelemségekből, miképpen érkezett Bukarestbe és hogyan alapított dinasztiát Karl Ludvig de Hohenzollern-Siegmaringen herceg, milyen lehetett az akkori Bukarest? – és következtetésként megállapíthatjuk, hogy a 27 éves berlini dragonyos hadnagynak meghatározó szerepe volt a román nemzetállam kialakításában.

Nevek, évszámok, események

A történet 1866-ban kezdődik. A Cuza fejedelem 7 éves uralkodására vonatkozó szultáni fermán (török rendelet, okirat) ideje lejárt, a fejedelem száműzetésben van, a vezetőkörök jónak látják az ország helyzetének megszilárdítását, uralkodója, vezetője által is. Így aztán I. C. Brătianu és Ion Bălăcean, a kormány képviselői, voltaképpen titkos megbízatással (a flandriai kudarc után, ahonnan uralkodót reméltek hozni), egy, az európai hatalmak által is támogatott uralkodó keresésére indulnak, próbálják megnyerni a legbefolyásosabb köröket, főleg a szalonok szépasszonyainak rokonszenvét a választott jelölt támogatására. Először is megnyerik Hortense Cornut, aki tejtestvére a császárnak, III. Napóleonnak, ő aztán barátnőjét, Franque bárónőt vonta be a titkos szövetkezésbe, hogy azt a „távoli kis országot”, amely már-már szétesőben van, támogassák, és megüresedett fejedelmi trónjára egy arra méltó férfiút segítsenek fel. A bárónő könnyfakasztó történeteket mesél szalonja társaságának a gyönyörű kis ország szenvedéséről, amelyben a török garázdálkodik. A legbefolyásosabb úrnő, a bárónő barátnője, Mathilde Drouyn, hogy, hogy nem, a külügyminiszter felesége, férjére is kellő hatást tesz, így aztán egy külügyi konferencián III. Napóleon nem marad közömbös kedves tejtestvére óhaja iránt, és határozottan ellenzi a további török befolyást az észak-dunai térségben, ezt pedig megakadályozhatja egy általa is támogatott uralkodó az egyesült fejedelemségek trónján. A jövendő uralkodónak pedig egyetlen olyan személy mutatkozott, aki a francia császári és a porosz királyi házzal valamilyen kapcsolatban van: Karl Eitel Friedrich Zephyrinus Ludwig de Hohenzollern-Siegmaringen, 27 éves, berlini dragonyos hadnagy, Karl Anton herceg, Vilmos császár tanácsosának, előzőleg miniszterelnökének középső fia. A fiatal herceget a felkérés némileg váratlanul érte, azonkívül, hogy borzalmas fogfájással, gennyes gyulladással küszködött, és még mielőtt apjával, továbbá Bismarck kancellárral tanácskozott volna, fogorvosához, Joseph Strausshoz rohant, hogy megszabaduljon az elviselhetetlen fogfájástól, őt pedig arra kérte, hogy kövesse abba az idegen országba, annak fővárosába, Bukarestbe, ahol nemsokára uralkodóvá választják.

Itt kezdődnek a regény második szálának történései, a fogorvos utazása, a korabeli Bukarest színes, élethű tablója, a megtelepedés, a király és fogorvosa életének eltávolodása és összefonódása.

Közjátékok Siegfrieddel

Joseph Strauss, a fogorvos hosszas kerülőútján hamis útlevéllel, Joseph Kranich néven szárazon és vízen át a király után indul, vele van útitársként gyékénykosarában nyávogva, dorombolva Siegfried, a macskája, hogy végül új hazát találjanak a Dâmboviţa partján, a Lipscani utca 18. szám alatt. Titkos megbízott hozza el a fogorvosnak üzenetként azt a pipadohányos zacskót, amelynek tartalma láttán Joseph Strauss gazdagnak tekintheti magát, a borítékban pedig az új lakhelyére vezető út térképét. A kandúr megdöbbenve látja, amikor viszontagságos útjuk után megérkeznek, hogy mennyi honfitársuk lakik már ebben az országban, hogy a paloták közt sárosak az utak, malacok turkálnak a mocsaras helyeken, az utcát, ahol megtelepednek, Leipzigről Lipscani-nak nevezik, és ez a főváros kereskedelmi központja. Ottó Huer a borbély és fodrász, Jacob Vogel az optikus, német az ékszerész, német az órás. Valóságos németek utcája ez a Lipscani. Nehezen kerülnek mesteremberek viszont ahhoz, hogy Joseph Strauss berendezze rendelőjét, és fölötte maga és a kandúr számára kényelmes lakást alakítson ki. Románul Martin Stolz, a segédjegyző tanítja. Ezek az urak lesznek gazdája jó barátai, sörözőpartnerei esténként. Siegfried hosszú-hosszú episztolában számol be csodás kalandjairól, ahogy megtalálja párját és nyugalmát Ottó Huer cicájának kosarában.

Karl Ludwig mint Carol, tábornoki egyenruhában

Most már mint Carol, a jövendő király felújítja Cuza volt palotáját, megszemléli és készenlétbe helyezi a hadsereget (8.000 fő körülbelül), megállapítja gyenge felszereltségét, a kaszárnyák leromlott állapotát, a fegyelem hiányát, a târgoviştei ágyúöntés rossz minőségét, és így tovább. Eljött az ideje, hogy a román kormány a sorozatos politikai csatározások, lemondatás és hűtlenség helyett bizalmat szavazzon Carolnak, annál is inkább, hogy a szultán is közeledést, enyhülést mutat a fejedelemségek, valószínűleg a jövendő uralkodó iránt. Abdul-Aziz, a fényes Porta szultánjának meghívására Carol és nagyszámú kísérete parádés utazással érkezik a szerájba. Tábornoki díszegyenruhában fogadja a díszszázad üdvözlését, és nagy ámulatra, nem térdel, nem hajt fejet a szultán előtt, hanem kezet fog vele, leül a nagyhatalmú padisah mellé, és válaszolgat kérdéseire. Méltósággal fogadja a szultáni fermánt, amely megerősíti helyzetét, és a kíséretében levő miniszterelnöknek int, hogy átvegye ezt a nagy jelentőségű dokumentumot. Egy héten át vendége a szultánnak, felszabadultan sétál Konstantinápoly utcáin, káprázatos ajándékokkal még kétszer látogatja meg Abdul-Azizt, aki elismeréseként egy damaszkuszi kardot és öt arabs mént ajándékoz neki, ezután kitünteti az Oszmán renddel. Mindezek előtt baljós jelek mutatkoztak. A király indulása előtt hasító fogfájásra ébredt, így történt, hogy a fogorvosnak is indulnia kellett, az általa készített szerrel ecsetelnie a király fájdalmas fogínyét, és mert a rejtegetett csodaszernek, nevezzék Amanita muscariának, avagy Fliegenpilznek, nagyszerű nyugtató hatása is volt, a király megszabadult a fájdalomtól, jó hangulatban és jól intézte feladatait, a hódoltság pedig a Porta felé a párizsi egyezmények értelmében elenyészővé válik. A jövendő király és fogorvosa találkozása újabb jótétemény, hiszen Carol megszabadul szorongásaitól, a kínzó feszültségtől.

A fővárosban pedig nagy társasági élet zajlik, külföldi koncesszióval épülnek a vasútvonalak, a magányos uralkodó elérkezettnek látja az időt, hogy megnősüljön, elveszi Elisabeth Pauline zu Wied hercegnőt, aki később Carmen Sylva írói nevén kapcsolódik a román kultúrához, mindvégig hűséges így választott hazájához. Az uralkodó népszerűsége, a román külpolitika egykori képviselőinek jó választása bebizonyosodik az orosz–török háborúban. Carol kitűnő katonai vezető, jó stratéga, kitartó a fronton, ahol nehéz és veszélyes körülmények közt megint találkozik a fogorvosával. 1881 – nevezetes dátum. Filip Florian részleteiben is emlékezetesen írja le a koronázást, amelynek a tömegben örvendező ünneplői Joseph Strauss és szerb felesége, Elena Ducovici. A fogorvos is megnősült, nem mindennapi körülmények közt, és kisfiát Sanducunak szólítják. Regényes is, de valós érdekesség, hogy a király koronájában egyetlen drágakő sincs, a Plevna ostrománál zsákmányolt török ágyú acélszerkezetéből készült a „vaskorona”.

Kinek használ?

Mindezek után félő, hogy a könyv narrációja elragad, és ha nem is válunk royalista szimpatizánssá, mindenképpen rokonszenvezünk hősével, I. Károly Hohenzollern-Siegmaringen román királlyal. Jut eszembe az első román himnusz, a királyi himnusz, amelyet az én kisiskolás koromban mindennap énekelnünk kellett. 1945-ig ez volt a himnusz. Így kezdődött: „Trăiască regele / în pace şi onor / De pace iubitor / şi apărător de ţară.” Szövegét Vasile Alecsandri írta, zenéjét Eduard Hübsch szerezte, később George Enescu Poema Română c. művébe illeszti a dallamot.

A román irodalom oktatása a magyar iskolákban sokat nyerne a regény elolvasásával, hiszen bepillantás lehet a román történelem egy jelentős időszakába, sok mindent megmagyarázna, megismernék a tanulók a nyelvi szempontból érdekes stílusjegyeket, a valós elemek és a fikció szerepét, összefonódását a kortárs román regényben.

Károly 48 évig uralkodik, május 10. nemzeti ünneppé válik. A regény a koronázás ünnepével végződik. Siegfried, a kandúr elpusztul a parádén, a király napjai pedig akkor kezdődnek.

Filip Florian: ZILELE REGELUI. Polirom Bucureşti (2008, 2012), 2013. ed. a III-a

Filip Florian: A KIRÁLY NAPJAI. Magvető Kiadó, Budapest 2009. Fordította Karácsonyi Zsolt