Kirándulás Torockóra és Nagyenyedre

Ahol kétszer kel fel a nap

Torockó, ahová nemrég az Erdélyi Magyar Baloldal szervezett kirándulást, arról híres, hogy ott a nap kétszer kel fel. Korán reggel megjelenik a Székelykőtől balra, majd eltűnik a Székelykő mögött, és csak később emelkedik magasra, hogy bevilágítsa az egész falut. Ezt nevezik az „igazi” napkeltének. 

A kirándulóbusz jóval napkelte után ért be „Erdély legnyugatibb székely végvárára”, ahol teljes pompájukban ragyogtak a napon a hófehér házak, piros muskátlival az ablakokban.

Torockó egykor bányászváros volt, lakói betelepült székelyek. 

Vára a keletre emelkedő Székelykő 1117 méteres nyugati, Várkő nevű csúcsán állott. Helyén egykor római castrum magasodott. A középkori várat az Ákos nembeli Toroczkai család építtette, de 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították. Mivel az ostrom alól kézdi székelyek mentették fel, a király 1257-ben a várat nekik adta, és 1271-ig birtokolták. Az 1257-es adománylevélből ismert a település első írásos említése Toroczko alakban. 1285-ben a kijavított várat, amelynek ma csupán alapfala csekély maradványai láthatók, sikeresen védték meg a tatárok ellen. 

A tatárok és a kunok betörései miatt meggyérült magyar lakosság mellé németeket is telepítettek Torockóra. III. Endre 1291. évi oklevele tanúsítja, hogy Torockó szabad hospesei a felső-ausztriai Eisenwurzenből telepedtek ide. 

1514-ben a felkelés idején a parasztsereg elfoglalta a falut. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1702. november 17-én Rabutin, 1704. március 15-én pedig Tige(wd) labanc csapatai rabolták ki a települést. Őrtornya 1864-ben még ép volt, de 1874-ben már rom, azóta pusztul. A hegy oldalában számos barlang található, ahol a lakosság veszély esetén meghúzódott. 

1910-ben 1512 lakosából 1343 magyar és 136 román volt. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Torockói járásának székhelye volt. 1992-ben társközségével együtt 1393 lakosából 1241 magyar, 128 román és 24 cigány volt. 

1999-ben Torockó Europa Nostra díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért. (Wikipédia)

Láncra verve sok-sok éve már

A század elején még öt vízimalom működött Torockón, ma a falu területén egy maradt fenn. Both Miklós asztalosmester portájának hátsó udvarán található a Kárpát-medence legkorábbi, felül csapos patakmalma, igazi építészettörténeti ritkaság. A malom gerendájára az 1723-as évszám van rávésve, valamint a hajdani tulajdonos neve, Toroczkai Klára. A malomépület három helyiségből áll: a  malomházból, a molnárházból, valamint az épület tengelyére merőlegesen épített pincéből. A malom mai tulajdonosai az épületet látogatásra alkalmassá tették, karbantartják, kérésre el is indítják.

Áprily Lajos 1918-ban így írt róla:

Egyhangúságban csacska izgalom:

hullámos árban ócska kis malom. 

Láncokra verve sok-sok éve már

ezüst vízen arany termésre vár.

A kollégium és híres tanárai

Utunk következő állomása Nagyenyed volt. A szász alapítású várost először 1299-ben említi oklevél. Helyén egykor római castrum állott. Vártemplomát 1333 és 1335 között építették polgárai. Az Árpád-kori várat a 14. és 15. században bővítették, nyolc torony őrizte. 1437-ben a parasztsereg elfoglalta, de rövidesen feladta. 1600. szeptember 17-én Mihai vajda, majd Basta is felégette. 1658-ban a tatárok rabolták ki, 1704. március 13-án Rabutin gyújtotta fel, a város védelmében 30 diák esett el, emlékművük a Kápolna-dombon áll. Erről az időről szól Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című írása (1853).  A várost 1849. január 8-a és 17-e között az Axente Sever és Simoin Prodan muzsnaházi pópák vezette román felkelők elpusztították. Az ortodox karácsony másnapján, éjszaka elszabadult a pokol. 800-1000 védtelen embert mészároltak le helyben, nem kímélve csecsemőt, nőt, aggastyánt sem.

A város nagy hírű református kollégiumát 1622-ben Bethlen Gábor alapította. 1662-ben helyezték át ide Gyulafehérvárról. Ma a fejedelem nevét viseli. A Bethlen Gábor Kollégium híres tanárainak és neves diákjainak nevét  az épület udvari szárnyán elhelyezett emléktábla őrzi. Innen indult ázsiai útjára Kőrösi Csoma Sándor. 

A kollégium híres tanárai és diákjai közül a legismertebbek:  Apafi Mihály, Ajtai A. Mihály, Alstedius J. H. (Johannes Heinrich), Alvinczi Péter, Apáczai Csere János, Aranka György, Áprily Lajos, Sütő András. A lista nagyon hosszú, érdemes elmenni és „élőben” megnézni. A Bethlen Gábor Kollégium legendás nevelőmunkája elismeréseképpen 2003-ban Magyar Örökség díjat kapott. (Forrás: Wikipédia)