Kis pontyok, teapénz, levespénz, tisztelet
Párizsban egy pohár bor, Prágában kis pontyok, Törökországban egy tál leves: ezek a kifejezések a helyi gasztronómiai jellegzetességek mellett mind-mind a megvesztegetésre használt eufemizmusokat takarják.
Párizsban egy pohár bor, Prágában kis pontyok, Törökországban egy tál leves: ezek a kifejezések a helyi gasztronómiai jellegzetességek mellett mind-mind a megvesztegetésre használt eufemizmusokat takarják.
A korrupció nyelvezete országról országra változik, de David Henig, a Kenti Egyetem és Nicolette Makovicky, az Oxfordi Egyetem munkatársának kutatásai alapján meglepő hasonlóságok is mutatkoznak. A kutatások eredményét a brit BBC honlapja ismertette.
Ha Észak-Afrikában leint a rendőr egy szabálytalanul közlekedő járművet, könnyen előfordulhat, hogy felkéri a gyanútlan autóst következő csésze kávéjának (kahve) finanszírozására. Kenyában egy hasonló jelenet során az „öregek csésze teájára valót” (szuahéliül chai ya wazee) kénytelenek a közlekedési rendőrök zsebébe csúsztatni a megállított sofőrök, Törökországban viszont „levespénzt” (chorba parasi) kérnek az autósoktól. A szokás arra utal, hogy a törökök hagyományosan levessel csillapítják az alkohol hatását egy egész éjszakán át tartó dorbézolás után.
A „Fejétől bűzlik a hal” közmondás szintén Törökországhoz köthető, és arra emlékeztet, hogy a bagatell, a szűk kis utcákban zajló megvesztegetések gyakran hasonlítanak a nagy szervezetek, intézmények vezetői szintjén jelen lévő fehérgalléros bűnözésre. Ezt más országokban is ismerik, így ha mexikói tisztségviselők egy üzletet sikeresen ütnek nyélbe, cserében kérnek „egy falatot” (una mordida) az egészből, míg kolumbiai kollégáik „le-fűrészelnek” (serrucho) maguknak egy darabot a kormányzati szerződésekből.
Miközben a korrupció a hatalommal és a privilégiumokkal való visszaélés bűncselekménye, a megvesztegetésre használt népszerű nyelvi alakzatok sokszor megtagadják ezt a realitást, és a korrupt viselkedést a barátoknak nyújtott önzetlen „szívességként” tálalják. Az azeri nyelvben a megvesztegetésre alkalmazott kifejezés (hurmat) a tisztelet szinonimájaként használatos, így a delikvens „megtiszteli” a tisztségviselőt a diszkréten odacsúsztatott borítékkal.
Néhány országban nem csupán a megvesztegetés tényének tagadása jelenik meg a nyelvi leleményekben, hanem a szóhasználat által egyfajta elfogadható, sőt erkölcsös magatartásként tűnik fel a korrupció. Így jelenik meg Magyarországon a „hálapénz”, valamint a mandarin nyelvben a „kis hálazseton” (jidian hszinyi). Kínában ezt szintén az orvosok és egészségügyi dolgozók kapják szolgálataikért, de erre számítanak a kormányzati tisztségviselők is szívességeikért cserébe. Lengyelországban a hasonló ajándékok az „ismerősök” (znayamoshch) sorába emelik az arctalan bürokratákat, akik cserébe „elrendezik a dolgokat” (zalatvich spravi) a jövőben. Hiszen ahogy az oroszok mondják, „a köszönömöt nem lehet zsebre tenni” (szpasziba v karman nye palózsis).
A korrupció egyenes kimondása helyett az egyes országokban gyakran használnak metaforákat, hasonlatokat, amelyek körülírják a megvesztegetés folyamatát. Az „asztal alatt” átnyújtott pénz képe a francia (dessous de table), a perzsa (ziri mize) és a svéd nyelvben (pengar under bordet) egyaránt létezik. Nálunk „kenőpénzzel” olajozzák a bürokrácia lassan forgó gépezetét, míg az oroszoknál néha a tisztviselők tenyerére kell tenni valamit (palazsity na ladonyi /daty na lapu), hogy felgyorsítsák a hivatali ügyintézést.
Az is előfordul, hogy a szófordulatok kicsinyíteni próbálják a megvesztegetés jelentőségét vagy elterelik róla a figyelmet. A rendőrök Elefántcsontparton „borravalót” kérnek (pourboire), Brazíliában „kis kávét” (um cafezinho). Ahogy az előzőekből is kitűnik, a kávé és a tea általános népszerűségnek örvend, ha a korrupció nyelvi leplezéséről van szó. Így például Afganisztánban és Iránban is „teapénzt” kap a „jótevő” szolgálataiért. Mivel a tea fogyasztása mindkét országban a társadalmi érintkezés lényeges része, a kifejezés azt is sejteti, hogy a megszerzett pénzt másokkal is megosztják majd.
Csehországban a „hal” (ryby) vagy a „kis pontyok” (kaprzhici) kifejezéseket egy futball bundabotrány tette a megvesztegetés szinonimáivá. A játékosok, menedzserek és játékvezetők közötti kommunikációban a „kis ponty” mértékegységként szolgált, és „halanként” 1000 cseh koronát (mintegy 37 eurót) jelentett.
