Kit szolgál a román igazságügy?
2012-06-18 14:24:12
- Vajda György
Bethlen Anna, Bethlen Ágnes Zsuzsanna, Szentkuti Éva (született Bethlen), Zichy Jozefina Melánia Georgina, valamint Máriaffi Antal a felső- Maros mentén, nagyrészt a Kelemen- és a Görgényi-havasokban összesen több mint 10.000 hektár erdőt igényelt vissza.
Marius Paşcan volt prefektus a „román állam vagyonának” védelmében tett jó szolgálatából kovácsolt politikai tőkét azáltal, hogy megakadályozta a Maros völgyi nagybirtokossági erdők visszaszolgáltatását jogos tulajdonosainak, illetve ezek örököseinek. Mindezt annak ellenére tette, hogy erre vonatkozóan korábban végleges törvényszéki döntés született, amelyet ugyancsak az akkor hatáskörébe tartozó megyei földosztó bizottság, illetve a végrehajtással megbízott erdőgazdálkodási vállalat szakemberei nem mértek ki. Mi több, az erdészet által a szerkesztőségünkbe eljuttatott – nacionalista hangnemet sem kímélő, jogi csúsztatásokat tartalmazó – levélben megköszönik a volt prefektusnak, hogy megvédte az erdőtulajdont.
Előzmények
A föld- és erdőtulajdonjog visszaszolgáltatásra vonatkozó 1/2000-es törvény alapján Bethlen Anna, Bethlen Ágnes Zsuzsanna, Szentkuti Éva (született Bethlen), Zichy Jozefina Melánia Georgina, valamint Máriaffi Antal a felső- Maros mentén, nagyrészt a Kelemen- és a Görgényi-havasokban összesen több mint 10.000 hektár erdőt igényelt vissza. A megyei földosztó bizottság különböző kifogást emelt a tulajdonigénylés jogosságát illetően, ezért törvényszékre került az ügy. A szászrégeni bíróság Bethlen Anna, Bethlen Ágnes Zsuzsanna, Szentkuti (született Bethlen) Éva ügyében 2007. június 28-án döntött. Megállapította, hogy nincsen semmi akadálya a végrehajtásnak, és arra kötelezi a megyei földosztó bizottságot, hogy „természetben” szolgáltasson vissza Gödemesterháza (1149 ha), Ratosnya (4000 ha), Palotailva (5075 ha), Füleháza (1,9 ha) területén összesen mintegy 10.225 hektár erdőt és 9314 erdős területet. A törvényszéki határozat része az említett területeket megjelölő pontos telekkönyvi kivonatok és helyrajzok száma is, amivel azonosíthatók a parcellák. Kiemelten szerepel, hogy a területen levő erdőkitermelő és vadászházakat, az erdőkitermelő utakat is vissza kell adni.
Ennek ellenére mind a prefektúra, mind az erdőgazdálkodási igazgatóság továbbra is elutasította a végrehajtást. Az egyik ellenérv az volt, hogy az említett területeket 1945-ben Romániával a második világháborúban hadban álló ellenséges nemzetek (magyarok és németek) tulajdonát közigazgató bizottság (CASBI) a 91-es törvény alapján kisajátította, és így ezek a román állam tulajdonát képezik. S mint olyan, nem igényelhetők vissza. Ehhez tudni kell azt is, hogy a tulajdonjogot visszaigénylők elődei már 1918. december végén létrehozták a Gödemesterháza Rt.-t, amelynek részvényekre átszámított ingatlan vagyonát, többek között, a korábban említett – az 1989-es rendszerváltás után visszaigényelt – erdőparcellák jelentették. A fakitermeléssel és feldolgozással foglalkozó részvénytársaság román jogi személyiséggel 1948 júniusáig – a kommunista rendszer által kibocsátott államosítási törvény életbe léptetéséig működött. Az 1947-es párizsi békeszerződés megszüntette az említett CASBI-bizottságokat. A Gödemesterháza Rt. 1947 decemberében könyvelési mérleget is leadott, ami azt bizonyítja, hogy a visszaszolgáltatást ellenzők érvei valósak – a tulajdonjog nem ruházódott át a bizottságra, az említett ingatlanokat pedig az 1948 évi 119-es törvény alapján vették el jogos tulajdonosaiktól. Ezt megerősíti az is, hogy az 1945-ös földreform 23 cikkelye szerint az erdőtulajdon megmaradt az említett 119-es sz. törvényig. Konkrétan 1948. december 12. és 14. között kerültek önkényesen a román állam tulajdonába a Gödemesterháza Rt. ingatlanjai.
Jogi kifogások
A törvény végrehajtását akadályozók az említettek mellett számos más jogi kifogással próbálták meggátolni a tulajdonjog visszaállítását, annak ellenére, hogy a különböző fokozatokat megjárt pert visszautalták a szászrégeni bírósághoz, amely 2010 októberében megerősítette korábbi ítéletét és határozatba foglalta, hogy a Bethlenek és a Bánffy család örökösei által igényelt 19.850 hektár erdőt vissza kell szolgáltatni. Bánffy Éva Mária kiegészítő kérést nyújtott be, mert a határozat csak Gödemesterháza Rt.-ben levő erdőtulajdonra vonatkozott, ami ezenkívül maradt, azt nem kapta vissza. Közben a Romsilva Rt. arra utasította a Maros Megyei Erdőgazdálkodási Igazgatóságot, hogy 2010. október 30-ig hajtsák végre az ítéletet. A prefektúra viszont arra hivatkozott, hogy a per indítása és folyamata közben újabb írásbeli bizonyítékok kerültek elő. Erre a jogi csúsztatásra – mivel ezek nem perdöntő okiratok – és a törvényes gyanúra hivatkozva kérték a perújrafelvételt. Ez jó kifogás volt az erdészeti hivatalnak, hogy elutasítsa az erdőparcellák kimérését. Az ügyet áthelyezték a brăilai törvényszékre, ahol furcsa mód május 21-i döntés alapján elutasították a szászrégeni határozatot. Elsősorban arra hivatkoztak, hogy az 1989 után létrejött Gödemesterháza Rt. amely kérte önkényesen elvett ingatlanjainak visszaszolgáltatását – nem jogutódja az 1948-ban felszámolt cégnek. Tegyük hozzá, ez akkor sem akadályozhatja meg azt, hogy az erdőparcellákat igénylők külön-külön visszakapják jogos volt tulajdonukat.
Az ügy az Európai Emberjogi Bizottsághoz kerülhet
Rózsa József, a Gödemesterháza Rt.-t és a volt tulajdonosokat képviselő ügyvéd elmondta, az a tény, hogy a volt prefektus és az erdőgazdálkodási igazgatóság (sz.m.: a szerkesztőségünkbe eljuttatott levelet Miculi Vasile mérnök, a Maros Megyei Erdőgazdálkodási Igazgatóság vezetője írta alá) politikai tőkét kovácsolt az ügyből, azt bizonyítja, hogy szándékosan ferdítik a tényeket. A 2010 októberében hozott döntés értelmében a végleges törvényszéki határozat végre nem hajtásáért a prefektúra napi 20 lejes büntetést kell fizessen. Ezenkívül az eddigi perköltségek elérik az 1,8 millió lejt. Az 1/2000-es törvény 40-es cikkelye alapján pedig – az ítélet be nem tartásáért – kártérítés igényelhető. Ezzel a lehetőséggel is élhetnek a felperesek. Ennek ellenére az ügyvéd szeretné, ha végre rendeződne az ügy, mert szerinte egyértelműen a volt tulajdonosoknak van igaza, hiszen az ősi birtok még 1918, a román állam létrehozása előtt megvolt, s a tulajdonviszony egyértelműen megmaradt az önkényesen kibocsátott 1948-as törvény alkalmazásáig, amelyet az 1989-es rendszerváltás után megjelenő kárpótlási törvények orvosolnak. A legutóbbi határozatot követően az ügyvéd átirattal fordult a prefektúrához, Alexandru Petru Frătean jelenlegi prefektushoz, hogy átvizsgálják az ügyet, és hozzanak jogszerű döntést. Amennyiben a román hatóságokat nem lehet jobb belátásra bírni, akkor az Európai Emberjogi Bizottsághoz és személyesen Viviane Reding biztoshoz fordulnak, aki az ügyvéd tudomása szerint ősszel jelentést készít a román igazságszolgáltatásról.
