Könyv és Gyertya díjátadó gálaest

Március 15.

A szabadságot, hazát, nemzeti nagyságot nem adják ingyen az istenek. Kincsekért kincseket adunk. De ezek a kincsek nem vesznek el soha. Megmaradnak utódainknak, maguktól tovább nőnek – idézte a költőt Henn János műsorvezető, aki az RMDSZ Maros megyei szervezete nevében köszöntötte a díjazottakat és az egybegyűlteket a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében zárt ajtók mögött tartott gálaesten.

Idén a korábbiaknál visszafogottabban ünnepelték március 15-ét, emlékeztek mindazokra, akik által a tavasz a szabadság és a reménység ünnepe lehet. 31 éve annak, hogy százezer ember a magyar oktatásért tüntetett Marosvásárhelyen. Ez az összefogás mérföldkőnek számít a romániai magyar érdekvédelmi munkában. Ahogyan akkor, ma is erőt és határozottságot kell mutatnunk megszerzett jogaink védelméért. Ennek tiszteletére hozta létre a Maros megyei RMDSZ 2014-ben a Könyv és Gyertya kitüntetést.

Tisztelet a hétköznapi hősöknek!

Péter Ferenc, az RMDSZ megyei elnöke, a Maros Megyei Tanács elnöke kijelentette:

 – A 173 évvel ezelőtt történtek, az akkor megfogalmazott kérések ma is érvényesek. Legyen béke, szabadság, egyetértés. Legyen béke országunkban, de legyen béke mindannyiunk lelkében. Az elmúlt időszakban megtapasztalhattuk, hogy a szabadság csak lehetőség, újra meg újra meg kell küzdenünk érte. A mindennapjainkat már több mint egy éve járvány nehezíti. 

Március 15-én, a szabadság ünnepén korlátozva vagyunk szabadságunkban, munkahelyünk kerül veszélybe, tele vagyunk aggodalommal, és mégis, emberemlékezet óta nem látott összefogást, szolidaritást tapasztalhatunk. Szóljon az idei március 15-e azokról is, akik az elmúlt esztendőben félelmet nem ismerve siettek egymás megsegítésére. Szóljon az egészségügyben dolgozókról, a bolti eladókról vagy a tudományos élet képviselőiről, akik a járvány legyőzésén fáradoznak, azért fáradoznak, hogy mi gyűrjük le a járványt, és ne a járvány győzzön le minket. Szóljon ez az ünnep rólunk, akik a mostani emberpróbáló időben is kitartunk, vigyázunk magunkra, szeretteinkre. Tisztelet a hétköznapi hősöknek!

Emlékezzünk az 1848-as hősökre, akik kiálltak függetlenségünkért, ők ennyi idő távlatából is élővé teszik számunkra a múltat. Idén kicsit több aggodalommal, mint máskor, de bizakodva emlékezzünk! Merítsünk erőt abból, hogy ha 173 éve bízni tudtunk egymásban, ma is számíthatunk, támaszkodhatunk egymásra – hangsúlyozta Péter Ferenc.

A közös ünneplés, emlékezés tesz minket erőssé

Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere többek között azt mondta: – A kokárda kitűzésével minden évben megmutatjuk, hogy magunkénak valljuk azt az értékrendet, amelyet március 15-e közvetít: polgári szabadságjogokat, függetlenséget és a társadalmi haladás fontosságát. Március 15. jelzi mindazokat a nagyszerű eszméket, amelyek az 1848–49-es szabadságharc eszméi voltak, és amelyek ma is érvényesek. A szabadság törékeny jószág, amit könnyen elveszítünk, ha nem vigyázunk rá. Marosvásárhelyen megtanultuk az összefogás nemes, a kirekesztés pusztító leckéjét egyaránt. 

A polgármester felidézte az 1990 márciusában történteket, amelyek leckeként maradtak meg a marosvásárhelyiek emlékezetében, és amelyek tanulsága az, hogy a szabadság nem válogat, s nincs nemzetisége. Csak akkor lehet teljes, ha mindenkit magába foglal. Vagy közös és mindenkié, vagy nem létezik. Marosvásárhely sebekkel teli története jól példázza mindezt. Az itt élők megtanulták ezt a leckét, és megtanulták azt is, hogy nem egymás ellenében, hanem közösen kell ezt kivívni. 

– Mindig bebizonyosodik, hogy megújuló erővel képesek vagyunk bátorságra és összefogásra a közös cél, a város felemelkedése érdekében. 20 év egy helyben topogás után is ugyanúgy szeretjük Marosvásárhelyt, és képesek vagyunk nap mint nap tenni érte. Egy másfajta jövőre készülünk, városunk látványos felemelkedésére, hajdan volt nagyságunk megismétlésére – mondta Soós Zoltán..

Hősök ma is élnek közöttünk 

– Templom hívek nélkül, iskola diákok nélkül, könyvtár olvasók nélkül, foghíjas Kultúrpalota március 15-i ünnepségen, a sors perverz fintora, hogy nem filmen látjuk ezeket a képeket, hanem életünkben tapasztaljuk meg – mondta egyebek mellett Vincze Loránt európai parlamenti képviselő, a FUEN elnöke. – A koronavírus miatt jobban megértjük, mi is a szabadság. Ma az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legnagyobb hőseire emlékezünk, Kossuth Lajosra, Petőfi Sándorra, Bem Józsefre, azokra, akik a történelem alakítói voltak. De hősök ma is élnek közöttünk: a kórházakban, az oltási központokban, a kutatóintézetekben, a földeken, a boltokban, iskolákban, a közszolgáltatóknál vagy a kényszerből bezárt munkahelyeken. Köszönet nekik – hangsúlyozta a képviselő, hozzátéve, hogy a Maros megyei hétköznapi hősök legkiválóbbjai részesülnek Könyv és Gyertya díjban, mert működtették a világot, a kötelezőn túl vállaltak munkát, formálták a közösséget. 

Felelevenítette, hogy 1990 tavaszán is voltak, akik nem hősnek születtek, és valószínűleg nem is akartak hőssé válni, de a magyar közösség élére álltak, tenni akarták a dolgukat, és egy picit többet. Sütő András és az ő szűk csapata a magyar anyanyelvért és a magyar iskoláért harcolt. Velük együtt tízezrek vonultak utcára könyvvel és gyertyával, és teremtették meg a legcsodálatosabb, egyben legfélelmetesebb fegyvert, a közösség erejét. Bár a hatalom megpróbálta, nem tudta megtörni a magyar közösség erejét, és a magyar szabadság kivívásához mindennap egy lépést teszünk előre – jelentette ki.

Dr. Farkas Balázs István első beosztott konzul Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét tolmácsolta, Baricz Lajos pap költő, marosszentgyörgyi plébános a Hogyha madár lennék… – A szabadság dala című saját költeményét adta elő. 

Díjátadás

Idén hetedik alkalommal került sor a Könyv és Gyertya díj kiosztására. Mivel 2020-ban a járványhelyzet miatt elmaradt, idén mind a 2020-as, mind a 2021-es díjátadásra sor került. Húsz személy részesült kitüntetésben.

A Könyv és Gyertya díjjal olyan Maros megyei személyeket tüntetnek ki, akik az elmúlt évtizedekben munkásságukkal hozzájárultak a magyar közösség erősödéséhez, identitásunk megőrzéséhez, népi hagyományaink, kultúránk fenntartásához, iskoláink és az anyanyelvű oktatás fejlődéséhez, a magyarlakta térségek gazdasági fellendüléséhez. 

A zárt ajtók mögött, a járványügyi helyzet által megkövetelt óvintézkedések mellett zajlott, online közvetített rendezvényen fellépett a FillHarMoni együttes, Sebestyén Aba, a Nemzeti Színház színművésze és a Maros Művészegyüttes. Az ünnepi gálaműsor a himnuszokkal ért véget.

A 2020-as év kitüntettjei

Deák János, az RMDSZ Mezőbánd kerületének díjazottja

1954. június 29-én született egy pedagóguscsalád második gyermekeként a Fehér megyei Székelykocsárdon. Tanári oklevelét a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola fizika-kémia szakán szerezte, később, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudománye- gyetem kémia szakán szerzett vegyész oklevelet. Mezőpaniton letelepedve megismerte a mezőpanitiak életvitelét, szokásait és hagyományait. A mezőpaniti népi kultúra átmentésének leghatékonyabb személyét tisztelhetjük Deák János igazgatóban, aki önzetlenül szolgálta és szolgálja a helyi magyar közösséget. 

Dénes Mária Magdolna, az RMDSZ Szászrégen kerületének post mortem díjazottja

1956. február 22-én született Szászrégenben. Itt végezte iskolai tanulmányait, majd a 2-es Számú Ipari Líceumban érettségizett. Felsőfokú képzést a marosvásárhelyi Technológiai és Oktatási Intézetben, majd a Pedagógiai Főiskola filológiai karán folytatta, román-magyar szakon. Osztályfőnökként igyekezett úgy adni teret a diákoknak a kibontakozásra, hogy egyéni értékeik ne sérüljenek, tehetségüket kamatoztathassák. Közösséget formált és nevelt, magyarságtudatot, tiszteletet mutatott őseink és nemzeti értékeink iránt.

Fekete Árpád, az RMDSZ Szováta kerületének díjazottja

1937. március 18-án született Nyárádgálfalván. Szászrégenben tanítói oklevelet szerzett, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen történelemből diplomázott. Pedagógusként elsődleges feladatának tartotta a tanulók szakmai és erkölcsi felkészítését. Megfontolt gyakorlati tanácsaira mindig lehetett számítani. 

Ferenczi György, az RMDSZ Ákosfalva kerületének díjazottja

1958. január 29-én született Nyárádkarácsonfalván. Pályafutása java részét szülőfalujában töltötte. 1983-ban végezte a középiskolát Marosvásárhelyen. 1975-től 1992-ig a marosvásárhelyi Bőr- és Kesztyűgyár dolgozója különböző beosztásban. 1990-ben nagy örömmel fogadta Domokos Géza kezdeményezését, a romániai magyarok érdekszervezetének megalakulását. „Ahhoz, hogy jókedvűek legyünk, mindenképpen jól számba kell venni, hogy mi az, amit elértünk.” Ezen mércén mérve Ferenczi György értékes, a közösségéért elhivatottan cselekvő ember. Ezzel az érzékenységével munkálkodott és munkálkodik közössége és családja javára.

Lovász-Jámbor Zoltán, az RMDSZ Szászrégen kerületének díjazottja

1934. december 4-én született Magyarón. 1958-ban végzett az Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemen Bukarestben. Olyan ismereteket adott át a jövő nemzedékének, melyekkel meg fogják állni helyüket az életben. Jelenleg nyugdíjasként is tevékenyen részt vesz a közösségi életben. 

Nagy Győző, az RMDSZ Marosszentanna kerületének díjazottja

1950. július 6-án született Udvarfalván. A marosvásárhelyi Alexandru Papiu-Ilarian Líceumban végzett, a gépipari technikum elvégzésével gépésztechnikus lett. A közösségért folytatott tevékenysége során fontosnak tartotta a magyar értékek ápolását, a hagyományőrzést, az egyház és közösség kapcsolatát, minden tettével a magyar közösség javára törekedett, hűséggel és kitartással szolgálta 30 éven át.

Orbán Balázs, az RMDSZ Marosszentgyörgy kerületének díjazottja

1939. október 28-án született Deményházán. Szakmai életpályája Mikházán kezdődött főkönyvelőként az Ideg- és Elmekórházban. Itt már aktívan bekapcsolódott a falu kulturális életébe. Aktív tagja volt a színjátszó és asztalitenisz-csapatnak. A színjátszó csoporttal megyén kívül számos településen is szerepeltek. Mindig arra törekedett, hogy meghonosítsák a fiatalok körében a fegyelmezett élethez és munkához való hozzáállást. Következetes kitartása és helytállása, a helyi és az egyetemes magyar közösség iránt mutatott elkötelezettsége abban erősít meg minket, hogy méltó a díjhoz, amelyre jelöltük.

Palló Zoltán, az RMDSZ Segesvár kerületének díjazottja

1949. augusztus 1-jén született a Hargita megyei Mátisfalván. Az általános iskola elvégzése után felvételizett a segesvári líceum magyar tagozatára, ahol 1967-ben érettségizett. A kolozsvári építészeti egyetem elvégezése után visszatért Segesvárra. Többnyire műemlék-restaurálásokat vállal. Alapítótagja volt az 1993-ban megalakult Gaudeamus Alapítványnak, amelynek 2004-ig a kuratóriumi tagja volt. Fő feladatának tekinti a segesvári magyarság támogatását, erősítését. Aktívan részt vett az RMDSZ választmányaiban. Szervezeti ismeretét, kapcsolatrendszerét mindig megbecsülték.

Sükösd Árpád, az RMDSZ Erdőszentgyörgy kerületének díjazottja

1950. július 30-án született Bözödújfaluban. Középiskolai tanulmányait Erdőszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen végezte. A galaci katonaévek után Székelyudvarhelyen a Gábor Áron fémipari gyárban és a Mezőgazdasági Iskolaközpontban dolgozott. Itt alapított családot. 1976 tavaszán Ausztriában telepedett le. Fáradhatatlanul tevékenykedik szülőfalujában, találkozókat kezdeményez, emlékművet tervez és állíttat, az adományának köszönhetően tevődik le az Összetartozás templomának alapköve és kezdődik annak építése. Ma már a kopjafás emlékhely óriási jelképpé nőtt. (A kialakult járványhelyzet miatt nem utazhatott haza Ausztriából, hogy személyesen vegye át a díjat.)

Tőkés Attila, az RMDSZ Nyárádszereda kerületének díjazottja

1978. március 24-én született Maroskeresztúron. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte lelkipásztorképző, valamint zenepedagógia szakon. 2002-től 2004-ig Inaktelkén végez lelkipásztori szolgálatot, 2004-től 2007-ig a kolozsvári Kerekdombon, 2007-től a Havad községhez tartozó Gegesben, jelenleg pedig a nyárádszeredai református templom lelkipásztora. Fontosnak tartja az itthon maradást szolgáló tevékenységeket, ennek érdekében több gazdasági tevékenységet is elindított. Munkalehetőségeket teremt és kisvállalkozások beindítását ösztönzi a Hope and Vision Egyesületen keresztül.

Venczel István, az RMDSZ Marosludas kerületének díjazottja

1936. január 24-én született Mezőszengyelben. A helyi kollektív gazdaságban kezdett el tevékenykedni, majd a Marosludashoz tartozó Andrássytelepre költözött. 1963-tól a város cukorgyárának lett a munkása, ahol gőzkazánfűtő és lakatos volt. 1990-ben ott volt a marosludasi RMDSZ alapító tagjai között, és 15 éven át Andrássytelep körzeti elnöke volt. Kitartásával, szűnni nem akaró tettrekészségével mindmáig a közösség egyik elismert és tisztelt tagja.

A 2021-es év kitüntettjei

Balázs Sándor, az RMDSZ Mezőbánd kerületének díjazottja

1933. szeptember 10-én született Mezőmadarason. Mezőbándon elnökként, megyei képviselőként és nyolc évig tanácsosként tevékenykedett egészen nyugdíjazásáig. Ebben az időszakban a magyar közösségnek olyan embere volt, aki bölcsességével, hitével helytállt a településen. Elnöksége idején személyes és közvetlen kapcsolat kiépítése valósult meg az RMDSZ és a választók között. Tevékenysége Márai Sándor soraival jellemezhető: „csak egyfajta igazi hazafiság van: ha valaki ott, ahol éppen van, teljes hűséggel és feltétlen erőkifejtéssel helytáll a munkájában.”

Dr. Bartha András, az RMDSZ Szováta kerületének díjazottja

1944. április 15-én született Nagybányán. Szülei éppen ott voltak háborús menekültek. A háború után a családja visszaköltözött Dicsőszentmártonba, ahol dr. Bartha András elemi, majd középiskolai tanulmányait végezte. Itt érettségizett 1962-ben. Felsőfokú tanulmányait Marosvásárhelyen az orvosi egyetemen végezte. 1968 és 71 között körorvos a Mezőségen. 1971-ben balneo-fizikoterápia szakra vizsgázott Bukarestben. 1974 óta fürdőgyógyász szakorvos. Jelenleg nyugdíjas, nyugdíjazásával valójában nem vonult nyugállományba, a mai nap is, túl a hetvenedik életévén, elkötelezetten folytatja fürdőgyógyászati szakorvosi tevékenységét.

Fülöp Irén, az RMDSZ Erdőszentgyörgy kerületének díjazottja

Nagy dologra, egyesek szerint a legnagyobbra vállalkoznak a pedagógusok, amikor fiataljainkat tudásra, szívbéli jóságra tanítják, miközben tudásukat megosztják velük, és a mindennapokban példaként állnak előttünk. Ilyen példa a Kis-Küküllő mentiek számára Fülöp Irén nyugalmazott történelem-magyar szakos tanárnő. 1999-ben megszervezi az óvoda alapításának 150. évfordulóját. 2000-ben a Wesselényi Miklós Általános Iskola névadó ünnepségét szervezik meg. 2004-ben kitüntetést kap munkájáért a Dr. Aszalós János Emlékalapítványtól. 2010-ben bekapcsolódik az iskolaalapítás 400. évfordulójának előkészítő munkálataiba, megírja a makfalvi iskola történetét a kezdetektől 1948-ig. Bármit szervezett, mindig akadtak segítői, és soha nem hagyta magára a hűséges makfalvi közösség.

 Gecző András, az RMDSZ Nyárádszereda kerületének  díjazottja

1958. december 19-én született Kézdivásárhelyen. Egyetemi tanulmányait a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte 1983-ban lelkipásztorképző szakon. 

Lelkipásztori tevékenységét 1984-ben kezdte Bukarestben, majd másfél év szolgálat után a márkodi és a kendői gyülekezetben szolgált. Ezt követően került a csíkfalvi református missziói egyházközséghez. 2003-tól közel 20 éven át végzett odaadó lelkipásztori szolgálatot a nyárádandrásfalvi és nyárádszentannai gyülekezetben, egészen betegnyugdíjazásáig.

Kacsó Antal, az RMDSZ Nyárádszereda kerületének díjazottja

1953. március 22-én született Torboszlóban. Tanulmányait a marosvásárhelyi Mezőgazdasági Líceumban végezte, könyvelő szakon. Iskolai tanulmányait befejezve, a szakmájának megfelelően könyvelőként kezdett el dolgozni a községi kollektív gazdaságnál, majd a közeli Nyárádszeredában vállalt magáncégeknél ugyancsak könyvelői munkát. Kacsó Antal közösségépítő tevékenysége, közössége iránti elköteleződése példaértékű mind Nyárádmagyarós község számára, mind a Maros megyei magyarság számára.

Kocsis Gyula, az RMDSZ Marosszentgyörgy kerületének post mortem díjazottja

Nyárádszentmártonból az életútja Marosvásárhelyre vezetett, ahol 1970-ben érettségizett a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, majd a vegyi kombinát kémiai technikumát végezte el. Több mandátumon át legjobb tudásával részt vett a község gazdasági, társadalmi és kulturális életében. 1990-től tagja volt a Soli Deo Gloria ökumenikus vegyes karnak és a Reménység református vegyes karnak. Tevékeny részt vállalt a testvértelepülési kapcsolatok ápolásában Jászberény, Zalaszentgyörgy, Pomáz és a hollandiai Wierden lakosaival.

Szabó József, az RMDSZ Segesvár kerületének díjazottja

1966. július 4-én született Segesváron. Iskolai tanulmányait Fehéregyházán és Segesváron végezte. Eddigi pályafutása legnagyobb része lakhelyéhez, Fehéregyházához köthető. Már gyerekkora óta, sok éven át a helyi néptánccsoport tagja volt. Mint a legtöbb magyar fehéregyházi gyerek, ő is nagy költőnk, a Petőfi Sándor iránti tisztelet szellemében nevelkedett. Szakmai tevékenységét illetően, bár öntőmesterséget tanult, a katonai szolgálat után hat évig mint fémforgácsoló dolgozott a segesvári Nicovala gyárban. 1992-től banki tisztviselő hat évig, majd közel tíz éven át elárusító és boltvezető. 2008-tól a fehéregyházi Petőfi-múzeum és -emlékhely gondnoka. 1990-es megalakulása óta az RMDSZ állandó tagja, négy éven át volt TKT-küldött. 

Tóth László, az RMDSZ Marosszentgyörgy kerületének post mortem díjazottja

Elemi iskoláit szülőfalujában, Káposztásszentmiklóson kezdte, majd a nyárádszeredai középiskolában érettségizett, utána 1968-ban a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola matematika karán szerez tanári oklevelet, tanulmányait levelezőin folytatja a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem matematika szakán. Egy olyan emberre emlékezünk most, aki nyárádmenti őseitől olyan magyarságtudatot hozott, melyet egy életen át mint egy iránytűt követett, minden cselekedetével ehhez hű maradt, akkor is, amikor ezért meghurcolták, fenyegették. Alapító tagja volt az 1989-ben létrejövő RMDSZ marosszentgyörgyi szervezetének, évtizedekig elnöke, majd betegsége fokozódásával tiszteletbeli elnöke volt haláláig (2019). Példamutató, sokoldalú tanácsostársunk halála egy tevékeny, értékes, nagyra becsült ember életére tett pontot.

Vitális Ferenc, az RMDSZ Dicsőszentmárton kerületének post mortem díjazottja

A dicsőszentmártoni Népszínház vezetője és rendezője volt 1970-től haláláig. Mindene a színház és a színjátszás volt. Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen a fémipari szaklíceumban végezte. 1953-ban került vissza Dicsőszentmártonba, s ott folytatta, ahol 1947-1948-ban kisdiákként abbahagyta, játszott a helyi színjátszó csoport tagjaként tíz éven át, 1964-ig, amikor felső hatósági utasításra megszűnt a színjátszó tevékenység. Románia első EMKE-díjasa, a több mint két évtizeden keresztül kifejtett rendkívüli tevékenységéért 1992-ben vehette át a Szentgyörgyi István-díjat. „Hozzáértő autodidakta rendező, aki szüntelen tanulással, önképzéssel öregbíti gondos tehetségkutató és színészképző tevékenységét” (Oláh Tibor, a társulat krónikása).