Miközben az állami költségvetés-tervezetet osztják-szorozzák,
és 5,5 százalékos gazdasági növekedésre alapozva fújják az optimista büdzsélufit, az oktatási tárcától érkeznek a hírek: mobil vécéket helyeznek ki azoknak az iskoláknak az udvarára, ahol a tanulók még mindig udvari, földbe ásott „illemhelyeket” használnak. Az oktatási miniszter asszony nyilatkozatában hangsúlyozta, ezek nem a rendezvényeken, koncerteken használt toitoi vécék lesznek, hanem kézmosós mobil vécék vagy szaniter konténerek. Ott, ahol már közművesítve van az iskola, vagyis a víz- és csatornahálózat ki van építve, a konténerek rácsatlakoztathatók lesznek a vezetékrendszerre, ahol pedig nincs közművesítés, ott majd kutakból oldják meg a víz bevezetését, illetve szeptikus tartályt telepítenek az udvarra.
Három évtizeddel a rendszerváltás után még mindig ott tartani, hogy mintegy 2400 romániai iskola vezetékesvíz- és csatornahálózat nélkül működik, udvari vécére járnak a gyerekek, pedagógusok, több mint elszomorító. A tanintézetek évről évre ideiglenes közegészségügyi, illetve működési engedélyek alapján működnek, nem tudják teljesíteni az ütemezési feltételekkel kiadott jóváhagyásokba foglaltakat, vagyis megfelelni az alapvető higiéniai feltételeknek, és mégis, tanévkezdésekkor újra meg újra kinyitnak. Az összevissza fércelt költségvetés-tervezet vitája során eddig nem hallottunk arról a 10 milliárd, Liviu Dragnea PSD-elnök szerint eurós, Viorica Dăncilă kormányfő szerint lejes helyi beruházási alapról, amely kétféle beruházásra biztosítana pénzt az önkormányzatoknak: közművesítésre, illetve a tanintézetek felújítására. A szóban forgó, múlt év végén bejelentett beruházási alap létesítése már akkor vitát gerjesztett, hiszen az évek óta létező helyi fejlesztési program, a PNDL éppen az ilyen munkálatokat (is) finanszírozza. Igaz, hogy elpolitizáltnak tűnik a pénzosztás a PNDL-n keresztül, és az is statisztikai adatokra alapozott tény, hogy az ország nem jeleskedik az európai uniós alapok lehívásában sem. Ilyen körülmények között tízmilliárdos fejlesztési alap létrehozását lebegtetni olyan, mint a teljes jövedelemadónak az önkormányzatoknál maradását ígérni, és az ígéretet aztán nem betartani. Vagy ha mégis, az intézkedés nyomán az egyik zsebbe pénzt tesznek, a másikból viszont többet kivesznek. Ez a munkastílus jellemezte az elmúlt 30 évet, és a jelek szerint 10 év múlva még mindig arra panaszkodik majd az oktatási miniszter, hogy számos iskolában lavórban mossák a kezüket a gyerekek, és udvari vécére járnak.
