Még mindig nem eléggé bejáratott a megyei hulladékgyűjtés. Miközben a megye 2-es, legnagyobb hulladékgazdálkodási övezetében a szóban forgó bizniszből kiiktatott Brantnerrel megy a pereskedés, és még nem tudni, hogy az érintett önkormányzatok mikor mennyit fognak visszafizetni a szolgáltatónak (például az ingyen kiosztott kukák árát, amelyekről majd kiderülhet, hogy nem is voltak annyira ingyenesek), a marosvásárhelyi, idén már kétszer – április, illetve október végén – elfogadott hulladékgazdálkodási szabályzatot „anyagi vonzatú tévedés” miatt a csütörtöki tanácsülésen ki kell javítsa a képviselőtestület. Mert ugye nem mindegy, hogy a köbméter-tonna hogyan aránylik egymáshoz, vagy hány napra számolják a szemételhordást a jogi személyeknek. Ilyen elírásokkal küldtek ki sok ezer nyilatkozatot a cégeknek.
Emlékezzünk csak vissza, anno, még az Ecolect megyei társulás megalakulása előtt az akkori köztisztasági vállalat szolgáltatást nyújtott a jogi személyeknek: átlátható, közvetlen szerződés alapján leszámlázott, héaleírható szolgáltatást. Ami mostanra az önkormányzatok nyakába varrt, különleges illetékként fizetendő díjszabássá avanzsált, annak minden bonyodalmával. Marosvásárhelyen tavaly a magánszemélyek esetében három személyre vonatkoztatott (majd közfelháborodásra módosított) szemétdíj analógiájaként ezúttal a cégekkel vallatnak be és fizettetnek minden ingatlanra évente kötelező módon minimum egy köbméternyi szemétre illetéket. Ha zajlik ott gazdasági tevékenység, ha nem. Aztán évente egyszer a polgármesteri hivatal illetékesei „regularizálnak”, a szolgáltató által leadott, az elszállított hulladékmennyiséget tartalmazó „bonok” alapján. Azaz, ha majd a „bonok alapján” kiderül, hogy x cég egyik ingatlanától nem vittek el szemetet, akkor leszámolják a következő évi illetékből, vagy visszafizetik az érintettnek. Legalábbis ezt a választ kaptuk érdeklődésünkre. Fentiek kapcsán feltételezzük, hogy pontos adóslistával rajzanak ki a szemétszállító autók, tudják, hol vannak a jogi személyek ingatlanai, ahonnan a program szerinti napokon elviszik a szemetet, pontosan lemérve a háztartási és a szelektív hulladékmennyiséget, illetve a feltüntetett mennyiségek találnak a szeméttelepen mért súllyal.
Persze vidéken, mint sok minden egyéb, ez is kicsit másképp történik. A szelektív hulladék gyűjtésének szükségességét hangsúlyozó retorika ellenére a vidéki önkormányzatok esetében a termelt háztartási szemétre igen, de a szelektív hulladékmennyiségre nem tesznek le saját felelősségre nyilatkozatot a cégek, a fizetendő illetéket nem a cég tevékenysége vagy alkalmazottai száma, hanem statisztikai adatok, a lakosságszámot alapul vevő képletek alapján számolják ki mind a magán-, mind a jogi személyek esetében. Ez pedig egyáltalán nem pontos tükörképe a valóságnak, így történhet meg, hogy az adófizetők által törlesztett illetéknél jelentősen nagyobb összeg kifizetése hárul az önkormányzatokra. Az önkormányzat ugyanis a kétkomponensű (helyi és megyei) illeték megyei összetevőjét a megyének utalja át.
Szóval ez az egész hulladékmizéria túlbonyolított, igazságtalan, nem hatékony, szörnyen bürokratikus, és azon sem csodálkoznék, ha végül kiderülne, hogy nem mindenben jogszerű.
