Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Napjainkban „robbanásszerűen” megnőtt a doktorátust szerző személyek száma. Legalábbis Romániában. Ezért ad aktualitást annak vizsgálata, hogy hányan doktoráltak Magyarországon a kiegyezés után, mert egyes vélemények szerint 1867–1918 között történt az ezeréves Magyarországon a legnagyobb gazdasági fejlődés. Kolozsvár az akkori Magyarország második legnagyobb és legjelentősebb városa volt. Doktorátust akkoriban a Pázmány Péter Tudományegyetemen, a Királyi József Műegyetemen, vagy a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen lehetett szerezni.
Jöttek is Kolozsvárra az akkori Magyarország minden vidékéről, Zentától Ungvárig és Baróttól Győrig. Ezért úgy gondoljuk, hogy statisztikailag is fontos bemutatni, hogy Erdélyben, mely már akkor érdekes és különleges tartománya volt az ezeréves Magyarországnak, hányan szereztek doktori címet. Nem mondok újat azzal a kijelentéssel, hogy akkoriban csak az igazán rátermettek és tehetséges emberek tanultak tovább és csak azok szereztek doktori fokozatot.
A Ferenc József Tudományegyetem 1872-ben, 140 éve létesült, és elmondhatjuk, hogy az első tíz év után mutatkozott meg igazán társadalmi és tudományos szerepe. Nagyon érdekes az indulása is, így például a nagy tekintélyű, nagy tudású és híres professzorai is azon az egyetemen szereztek doktorátust, amelyen maguk is tanítottak, így Berde Áron, Brassai Sámuel, Koch Antal, Martin Lajos. Mégpedig nagyon eredeti módon, a második tanévben saját egyetemük díszdoktorrá avatta őket és utána pedig már nem tettek különbséget a dísz és a rendes doktorátusok között. Az is ismert, hogy a Szegedi Egyetem a Kolozsvári Egyetem jogutóda. Amikor 1918-ban a Kolozsvári Egyetemet az új román hatalom kiutasította, akkor kétévnyi huzavona után Szegeden kapott szálláshelyet.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a Kolozsvári Egyetem az 1890-es évekre talán az akkori Magyarország leghíresebb elméleti fizikai és matematikai műhelyévé vált, ha arra gondolunk, hogy ott tanított Martin Lajos, Farkas Gyula (elődje Réthy Mór volt), Vályi Gyula, Schlesinger Lajos (egyedüli magyar, aki kolozsvári évei alatt megkapta a Lobacsevszkij-díjat), Fejér Lipót, Riesz Frigyes, Haar Alfréd, Klug Lipót. Ezeket a tudósokat ma a világon mindennap idézik. Szóval az itt szerzett doktorátus nem valamiféle provinciális, másodrangú minősítést jelentett, hanem a világszínvonalhoz való felzárkóztatást.
Nézzük a statisztikát.
Az általam vizsgált periódusban 12382 személy szerzett doktorátust. Látható, hogy a millenniumra robbanásszerűen megnövekedett a jogi és politikai (ami akkoriban szerintem főleg közigazgatási tudományt jelentett) doktorátusok száma. Akkor is nagyon nehéz volt természettudományokban doktori címet szerezni. E sorok írója közölte a Ferenc József Tudományegyetemen matematikából doktorátust szerzettek listáját, amely dolgozat az interneten is elérhető. Eleinte külön vették a sebészetet mint önálló doktori diszciplínát, de a későbbiekben ezt nem tüntették fel. Csak az első 10 évben választották külön a természettudományokat a humántudományoktól, utána mind a kettő bölcsészdoktor címet kapott, akárcsak ma a PhD.
Végül néhány szó adataim forrásáról.
„A Kolozsvári Egyetem Tanácsai és Doktorai Névkönyve” című latin nyelvű, négykötetes, vaskos nyilvántartó a Kolozsvári Állami Levéltárban található és kutatható. Köszönetet mondok dr. Kiss András Magyar Örökség díjas ny. főlevéltárosnak és prof. dr. Gábos Zoltán ny. professzornak, az MTA külső tagjának segítségükért és értékes tanácsaikért.
Irodalom
1. A Kolozsvári Egyetem Tanácsai és Doktorai Névkönyve, Kolozsvári Állami Levéltár.
2. Oláh-Gál Róbert: A Ferenc József Tudományegyetemen matematikából doktoráltak listája, Műszaki Szemle 2009., 46. szám (Historia Scientiarum Nr. 6), pp. 28-33.
http://www.emt.ro/downloads/muszaki_szemle/msz46.pdf
3. Oláh-Gál Róbert: Hogyan került Schlesinger Lajos Kolozsvárra? (Műszaki Szemle 2010., Nr. 50), Historia Scientiarium 7., 2010, p.16-22., ISSN 1454-0746.
http://epa.oszk.hu/00000/00028/00042/pdf/musze_EPA00028_2010_50_16-22.pdf