Gondolt egy nagyot és merészet a regáti szuverenisták gyöngye, és a szupermarketek bojkottjára szólította fel követőit. Oktatni való példát mutatott be arról, hogy köszönő viszonyban sincs azzal a politikai irányzattal, amelynek a népszerűségét meglovagolva milliós követőtábort vezet meg.
A szupermarketek bojkottja első látásra nagyon bejön mindenkinek, aki bár csak egy picit haragszik a multikra, akik uralják a világot és a piacokat. Ez a műkedvelő szuverenisták terepe, mert ilyen lózungokkal gyorsan népszerűvé lehet válni azok körében, akik nem látnak be a dolgok hátterébe.
Szép hazánkban jelenleg, ha valaki egyik napról a másikra bezárná az összes nagyáruházat, rövid időn belül hívhatná forgatni az éhezők világának stábját. Volna mit filmezzenek, csakhogy a harc élesben menne, mert valódi éhezés törne ki. Ugyanis az a helyzet, hogy egy olyan ország, amelyet a két világháború között Európa hombárjának is neveztek, tavaly ötmilliárd eurós kereskedelmi deficitet hozott össze élelmiszeripari termékekből. Magyarul: sokkal több pénzért vettünk élelmiszereket, mint amennyiért mi adtunk el másoknak. És ez nem déligyümölcsökből adódott össze, amik errefelé nemigen teremnek meg – bár a felmelegedés már dolgozik ezen a problémán –, hanem olyan termékekből, amelyekből bővelkednie kellene egy ilyen agráripari adottságokkal rendelkező országnak. Például csak a disznóhúsnál egymilliárd eurós deficit jött össze, de a pékárunál, cukornál, túrónál is százmilliós nagyságrendű különbségek voltak a kivitel és a behozatal között, utóbbi javára. Mindeközben élő állatoknál és gabonánál jócskán nyereséges volt a kereskedelmi mérleg. Vagyis, ha a nagyobb képet nézzük, jelentős mennyiségben exportáltunk gabonát és élő állatot, tehát nyersanyagot, aztán visszavásároltuk feldolgozott élelmiszer formájában. Így a teljes kereskedelmi lánc végén mi fizettünk a késztermékért drágán, és a haszon jelentős része a feldolgozóipart és az áruházláncokat üzemeltető multik zsebében landolt. Legalább ez utóbbiak közel hetvenezer embert foglalkoztatnak az országban.
Egy valódi szuverenista nem a szupermarketeket akarná bojkottálni, legalábbis nem első blikkre, hanem azzal állna ki a gátra, hogy feldolgozóipart telepítene az országba a meglevő mezőgazdasági adottságok kihasználására, ami jelentős számú, a kereskedelmi láncoknál meglevőnél jobban fizetett munkahelyet hozna létre, és a mostaniaknál jóval zsírosabb adóbevételeket jelentene az államkassza részére is. És nem utolsósorban ellátási biztonságot jelentene a fogyasztók számára, mert a jelenlegi helyzet, hogy boltok vannak, de élelmiszeripar nincs, egy olyan helyzetben, mint például a pandémia idején a határok lezárásánál adódott, hozhat egy élő éhezők viadalát balkáni kiadásban. De hát hiába nagy divat manapság a szuverenizmus az európai politikában, nekünk ebből a műfajból is csak a bóvli jutott.
