Korszerűsítenék a héjjasfalvi gyülekezeti otthont

Közel három esztendeje, hogy Iszlai Kamill Zsolt református lelkipásztor Héjjasfalván teljesít szolgálatot, a faluközösségért, a helyi magyarságért fáradozva.

Fotó: Nagy Tibor

Közel három esztendeje, hogy Iszlai Kamill Zsolt református lelkipásztor Héjjasfalván teljesít szolgálatot, a faluközösségért, a helyi magyarságért fáradozva. Az egyház öt helyi – köztük két visszaszolgáltatott – ingatlanának rendben tartására, felújítására és bővítésére nagy figyelmet fordít, hiszen ezek fontosak a közösségi együttlétekhez, a gyülekezet összetartása szempontjából.

„A helyi, 300 lelkes, sajnos fogyatkozóban levő gyülekezet (idén három keresztelő és három temetés volt, évente körülbelül nyolc lélekkel vagyunk kevesebben) anyagilag is próbálja támogatni az egyházközség jó előmenetelét, de ez a támogatás öt ingatlannal kapcsolódik össze, olyan értelemben, hogy templomon, lelkészi hivatalon kívül hozzánk tartozik gyakorlatilag a kultúrotthon, a gyülekezeti otthon is és egy olyan ravatalozó, amelynek falai ugyan állnak, de javításra szorul” – mondta ottjártunkkor Iszlai Kamill Zsolt. A református lelkipásztor kiemelt figyelmet fordít a gyülekezeti otthonra, hiszen itt számos egyházi rendezvény szervezhető, de itt tartották tavaly az I. Falva Találkozót (így látogatott Héjjasfalvára Magyar-királyfalva, Sövényfalva, Désfalva, Abosfalva, Mikefalva, Fiatfalva, Alsóboldogfalva, Bikfalva, Lécfalva, Kézdimárkosfalva képviselete), a furulyakörösök találkozóját, a zászlóavatós-évfordulós kórusünnepséget, ifjúsági- és sporttevékenységeket. Hozzátette, ezeken túl sok más egyébre is igénybe vehető a helyiség, konfirmációkor, keresztelőkor, eljegyzéskor teret, helyet nyújt az érdeklődőknek, ezért fontos az épület korszerűsítése.

A kultúrotthon visszaszolgáltatásáról 2003-ban, a gyülekezeti otthon visszaszolgáltatásáról egy évvel később született döntés, jelenleg az ingatlanok telekelése zajlik, ami lassú és költséges folyamat, de Iszlai Kamill Zsolt bízik benne, hogy hamarosan sikerülni fog. Az épületeket a visszaszolgáltatási döntés után 4-5 éven át használhatta a helyi önkormányzat, hiszen a bírósági döntés ezt is magába foglalta, jelenleg azonban az egyháztól függ az engedélyeztetése bármilyen más fajta rendezvénynek.
„Gyakorlatilag mi használjuk a meglehetősen elhanyagolt, megrongálódott állapotban levő ingatlanokat. Amikor Héjjasfalvára költöztünk, láttam, hogy hiányzott a szóban forgó épületek karbantartása, főként a tetőzetük volt rossz állapotban. A tetőt kellett megerősíteni, nyílászárókat cserélni, most azon igyekszünk, hogy ne csak előszobája legyen a gyülekezeti háznak, hanem tisztességes illemhelye is. A hétvégéken intenzívebb a gyülekezeti élet, a szombat délelőtti vallásórák zajlanak itt, furulyaköre is van a községnek, néptánccsoportja, kórusa, fúvószenekara szintén, amelyek itt tartják a próbákat. A kultúrotthon nagyobb rendezvényekre kínál alkalmat, például a hagyományos szüreti bálra, ennek az ingatlannak a felújítása nem prioritás. Korábban már megpróbáltuk rendbe tenni, egy előtetőt építettünk a bejárati ajtó elé, itt is volt ablakcsere, hátravan az illemhely és a padlózat rendbetétele. Egy másik gond a templomi orgona restaurálásának szükségessége. Gyülekezeti erőből aligha lesz négy év gyűjtés után elegendő pénz erre a célra” – mondta a lelkipásztor. Felesége, Iszlai Júlia kántor érdeklődésünkre így mesél a héjjasfalvi református templom első orgonájáról: „Való-színűleg 1842-ben állíttatott, amit a mai orgona előtt lévő énekjelző táblára írt évszám jelez. Pár évtized alatt annyira megrongálódott, hogy a század végi jegyzőkönyvek feljegyzéseinek tanúsága szerint a gyűlés új orgona felállításáról határozott. Orgonaalapot hoztak létre, amelyhez a kántor-tanítói kepét és a harangtőkét is odacsatolták. 1903-ban közgyűlésen már alkudoztak egy brassói orgonakészítő mesterrel, a tárgyalások azonban csődbe mentek. 1906-ban két tanító budapesti útja során ellátogatott Országh Sándor rákospalotai orgonagyárába is, ahol kiszemeltek egy – a kassai kiállításra készített nyolcváltozatú orgonát, melynek teljes költsége 3000 korona volt. Hírét hazahozván, a közgyűlés egyhangú határozatban kimondta, hogy az orgonát megveszik, 1906. november 15-re pedig már a lelkipásztor közgyűlésen való jelentése alapján fel is állították és tulajdonba vették. Ez az orgona a századforduló orgonaépítészetének jellegzetes példánya: légnyomásos (pneumatikus) szerkezettel építették, melyet akkor az orgonaépítés új vívmányának hittek. Elöljátszós, egymanuál-pedálos hangszer, ízléses szekrénybe építve. Mivel azonban a karzat padlózata és a templom mennyezete közti távolság nem volt elegendő, az orgonaszekrény teteje nem épülhetett fel a maga helyére. Az első világháború idején a homlokzatsípokat hadi célokra elvitték. 1923-ban tatarozták a helyiek, az ezt követő esztendőben teljes felújításon ment át, 1966-ban tisztították és hangolták, legutóbb pedig 1982-ben javították, amikor villanyfújtatót is szereltek rá. Azóta műszaki javítás nem történt, így értelemszerűen az orgona állapota egyre romlott. Jelenleg is használjuk, ám teljes felújításra szorul, ami szakértői véleményezés szerint 50000 lej ellenében valósulhat meg. Ez nagyon nagy összeg a mellé sorakozó, ingatlanokkal kapcsolatos kiadásokkal együtt, de a hangszer értékét és hasznát ismerve és tapasztalva sürgős feladatnak és célnak tekintjük az orgonajavítást”. A Maros Megyei Tanács pályázati kiírásain tavaly sikeresen pályázott a héjjasfalvi lelkész, de az elnyert támogatás csupán 1000-1500 lejig terjed, ami komolyabb beruházásoknál eltörpül, ugyanakkor a Bethlen Gábor Alapnál is próbálnak pályázni.