Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-07-16 15:38:19
Bevallom, nem tartom szerencsés helyzetnek azt, amikor rendkívül közismert, sőt jelentős társadalmi funkcióban lévő személyiségek beülnek egy tévéstúdióba, és ott rendszeresen eljátsszák a riporter szerepét. Miközben nekik – úgymond – a másik oldalon, azaz a kérdezettek kispadján van a helyük. Az ilyen helyzetektől való idegenkedés kerített hatalmába akkor is, amikor hónapokkal ezelőtt kiderült: az Erdélyi Magyar Televíziótól eltávozott Kádár-Dombi Kata helyett Gáspárik Attila veszi át az Erdélyi kávéház című műsorban elhangzó beszélgetések irányítását. Ez akkor történt, amikor Gáspárik még rektorként a Művészeti Egyetemet irányította. Mostanában, mint tudjuk, immár a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház ügyeit intézi. Mindenképpen furcsa dolog az, hogy valaki rendszeresen riporter és riportalany is egy személyben. Ugyanakkor el kell ismernünk: az Erdélyi kávéház tekintélyt, súlyt kapott attól, hogy Gáspárik Attila lett az „arca”. Marosvásárhely közepes nagyságú város, ám – vélem – amikor az igazán jelentős személyiségek szempontjából méricskéljük a települést, akkor a kisvárosi szintet aligha haladja meg városunk. Tehát ha valamely médium tekintélyes házigazdára szeretné bízni a műsorát, netán egy-egy lap kritikai rovatát, akkor nincs kikből válogatnia. Gáspárikkal mindenképpen nyert az Erdélyi Magyar Televízió.
Nagyon kellemesre sikeredett az a beszélgetés, amelyet a színi direktor úr legutóbb dr. Kerekes Medárd pszichiáterrel, a nemrég elhunyt Kerekes Tóth Erzsébet énekesnő fiával folytatott. Nem véletlen, hogy a riportalany a legbensőségesebb gondolatait is megosztotta a kérdezővel, hiszen látszott, hogy önmagával egyenrangú félnek tekinti a színművészt. Nem biztos, hogy – az egyébként igen tehetséges és intelligens – Kádár-Dombi Katával való beszélgetés során hasonló mélységekig jutott volna a pszichiáter. Egy héttel korábban a direktor úrnak nehezebb dolga volt a bolyais tanulóval, Kiss Annával, aki fordítói díjat nyert az Európai Bizottságtól. Ha stopperórával lemernénk az akkor elhangzott kérdéseket és válaszokat, talán az derülne ki, hogy a riporter többet beszélt, mint a riportalany. Ez általában súlyos vétségnek számít az elektronikus médiában, de hát az vessen követ Gáspárikra emiatt, aki képes hosszú mondatokat, válaszokat kicsikarni a mai tinédzserekből – mikrofon társaságában.
Summa summárum: már nem idegenkedek attól, hogy Gáspárik Attila vezeti az Erdélyi kávéház beszélgetéseit. Sőt! Nagyon sokat várok a rovattól. Kezdő újságíróknak a szakma nagy öregjei azt szokták tanácsolni: kellő alázattal és komolysággal álljon hozzá a munkához. Nos, Gáspáriktól alázatot, szerénységet botorság lenne elvárni. De azt igen, hogy tekintélye, tájékozottsága révén olyan személyiségeket vonultasson fel a rovatban, akik a közélet legmarkánsabb egyéniségei, akik éppen képben vannak valamiért. Természetesen az sem árt, ha nemcsak az untig ismert közszereplők jelennek meg társaságában a képernyőn, hanem azok is, akikről semmit nem tudunk, viszont jócskán megérdemlik, hogy reflektorfénybe kerüljenek.
Máthé Éva