A krími háború magyar honvéd tábornokai
A hét végén tudományos konferencián emlékeznek meg a törökországi Kars városában azokról a magyar honvéd tábornokokról, akik a 19. század közepén a krími háborúban a törökök oldalán az orosz csapatok ellen harcoltak.
A hét végén tudományos konferencián emlékeznek meg a törökországi Kars városában azokról a magyar honvéd tábornokokról, akik a 19. század közepén a krími háborúban a törökök oldalán az orosz csapatok ellen harcoltak.
Az oszmán–magyar kapcsolatokkal foglalkozó rendezvényen magyar küldöttség is részt vesz.
A Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között fekvő északkelet-törökországi Kars városának erődjét 1855 őszén védte az 1848-49-es szabadságharc két honvéd tábornoka, Kmety György (Iszmail pasa) és Guyon Richárd (Hursid pasa), az ütközetben előbbi csapatai súlyos vereséget mértek az ostromló orosz seregekre. Guyon Richárd Angliában, egy francia eredetű főnemesi család sarjaként, Kmety György a Gömör megyei Felső-pokorágyon egy vagyontalan evangélikus lelkész fiaként született. A szabadságharc előtt mindketten a császári-királyi hadseregben szolgáltak, Kmety a gyalogságnál, Guyon pedig a huszároknál.
Guyon 1848 előtt kilépett a hadseregből, megházasodott és Komárom megyében gazdálkodott, 1848 nyarán azonban belépett a nemzetőrségbe, századosi, őrnagyi, majd 1848 őszétől a pákozdi és a schwechati csata után már ezredesi rendfokozatban szolgált. A téli hadjáratban 1849 elején Görgei Artúr főparancsnoksága alatt elfoglalta a branyiszkói hágót, 1849 tavaszán tábornoki rangban a komáromi erőd parancsnoka volt, nyáron pedig már hadtest-parancsnokként győzte le Kishegyesnél Jellacsics seregeit.
Kmety egy honvéd zászlóalj parancsnokaként vitézkedett a schwechati csatában, majd a téli hadjárat több ütközetében. 1849 februárjában már ezredes volt Görgei seregében. A tavaszi hadjáraton, május végén, Buda visszafoglalásakor a roham közben megsebesült, júniusban Csornánál diadalmaskodott, ezután léptették elő tábornokká. 1849 augusztusában Lugosnál a szabadságharc egyik utolsó ütközetét vívta meg.
A szabadságharcot követően mindketten emigráltak, és mint annyi más honvédtiszt, beléptek az oszmán hadseregbe.
Az osztrákok és oroszok követelték az oszmán területre húzódó magyar és lengyel menekültek kiadatását, de a török Porta erre nem volt hajlandó. A törökök azt tanácsolták az emigránsoknak, hogy lépjenek be a hadseregbe, mert török alattvalóként biztos nem adják ki őket. Az oroszok, osztrákok és a törökök között majdnem háborúvá fajuló válságnak csak a határozott angol, francia fellépés vetett véget.
A leghíresebb emigránsokat orosz-osztrák követelésre a kis-ázsiai Kütahyába internálták: ez volt Kossuth Lajos első menedéke a szabadságharc katonai veresége után két éven keresztül, így kerülhette el az osztrák megtorlást és itt alkotta meg a népfelség, önkormányzatiság elvein nyugvó alkotmánytervezetét.
A szabadságharc mellett végsőkig kitartó menekülteknek nyújtott török segítség nyomán kedvezően változott a magyarok oszmánokról alkotott képe, a kiegyezés után a magyar közvélemény rendre a Török Birodalmat támogatta a szaporodó balkáni konfliktusokban.
Guyon és Kmety egyaránt harcolt az 1850-es években az Orosz Birodalom és az angol-francia-török szövetség között kitört krími háborúban, amelynek lezárásaként a párizsi béke rögzítette a Török Birodalom függetlenségét és területi sérthetetlenségét. Guyon a háborúban az egyik hadsereg vezérkari főnöke volt, és mindketten részt vettek a karsi erőd védelmében. Kmety könyvben örökítette meg a harcokat.
Guyon 1856-ben hunyt el, az isztambuli angol katonai temetőben nyugszik, a sírhelyén olvasható magyar felirat szerint „Itt nyugszik Guyon Richárd gróf, Török főtábornok, Frankhon ivadéka, Angolhon szülöttje, Magyarhon vitéze, Meghalt octóber 11-én 1856, Élete 44. évében”.
A kortársak nem annyira Guyon hadvezéri képességeit, mint inkább a csatatéren tanúsított halált megvető bátorságát méltatták. Kossuth azt mondta róla: „rossz vezér, de jó katona. Nem oly sokan vagyunk, hogy olyan embert, mint Guyon, nélkülözhessünk”.
Kmetyt a karsi harcok nyomán kitüntette a török kormány, betegsége miatt 1861-ben nyugdíjba vonult, Londonba költözött és ott is hunyt el 1865-ben. Kmety György emlékét a török állam által az isztambuli katonai múzeumban állított mellszobor őrzi.
