Kulcs az EU-piachoz

Október 17-én mezőgazdasági kiállítást és vásárt tartottak az ákosfalvi sportteremben és környékén, amelynek célja elsősorban a helyi termelők termékeinek népszerűsítése volt.

Fotó: Vajda György

Október 17-én mezőgazdasági kiállítást és vásárt tartottak az ákosfalvi sportteremben és környékén, amelynek célja elsősorban a helyi termelők termékeinek népszerűsítése volt. A megnyitón részt vett Nagy Péter Tamás, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára is, akivel a megnyitó-ünnepséget követően beszélgettünk.

– Mindegyre azt hangoztatják, hogy némiképpen új helyzet elé kerül a romániai mezőgazdaság az Európai Unió 2014–2020-as támogatási rendszere miatt. Ez lehetőséget teremt arra is, hogy a hazai gazdák piacképes termékeket állítsanak elő. Mit kell, hogy tegyenek a mezőgazdászok azért, hogy ezeket a lehetőségeket maximálisan kihasználják?

– Az új pályázati kiírások a vidékfejlesztést, a kistérségek összefogását támogatják. Ezért első lépésként az volna jó, ha a gazdák minél előbb termelői szövetkezeteket hoznának létre, amelyeken keresztül kialakítanának egy zárt értékesítési láncot. A minisztérium már dolgozik azon, hogy áfamentesítse azokat a gazdákat, akik ily módon próbálják meg eladni a terméket, ne kerüljenek kettős adózás alá, ami azt jelentené, hogy a magántermelő csak jövedelmi adót fizetne, míg a szövetkezet vállalja át az értékesítés után járó áruforgalmi adót. Ezért módosítani kell a pénzügyi törvénykönyvet. Nemsokára a szaktárca megteszi a megfelelő lépést ez irányba.

– A legnagyobb gondot még mindig az jelenti, hogy elég sokan óvakodnak a társulástól, mivel mind az előző rendszerben, mind a váltást követő közvetlen időszakban sok gazdának keserű tapasztalatai vannak erről.

– Ez a társulás nem arról szól, hogy mindent elveszünk, és nem adunk vissza semmit, vagy hogy egy szűk csoport elkótyavetyéli a közöst. A gazdáknak meg kell érteniük azt, hogy csak úgy van esélyük eljuttatni a termékeiket az európai piacra, ha szövetkezetek révén értékesítik. A nagyáruházak is átveszik a termékeket, ha a minőség és a folyamatos ellátás biztosított. Egyénileg nem lehet annyit és olyan minőségben termelni, ami az elvárásoknak megfelel. Ezenkívül az ilyen szerveződések – lehet gyümölcs- vagy zöldségtermesztőké, állattenyésztőké stb. – pályázhatnak majd hűtőházak, csomagolóvonalak építésére, beindítására. A következő vidékfejlesztési programban a zárt értékesítési rendszert 90%-os támogatásban részesítik. Ez azt jelenti, hogy ha száz gazda összeáll, akár 1 millió eurós pályázatot is megnyerhet, amihez 900.000 euró vissza nem térítendő támogatást kap, a gazdáknak fejenként 1000 eurót kell és érdemes befektetni. Természetesen nemcsak gazdák társulhatnak egy-egy ilyen rendszer működtetésébe, hanem más érdekelt cégek, magánszemélyek, vagy akár az önkormányzat is. Miért ne lehetne elképzelni egy ilyen hűtő-csomagoló házat a Nyárádmentén, amely kiszolgálja a kistérséget? Ezen keresztül pedig el lehet érni azt, hogy eredeti, regionális ökotermékként kerüljön forgalomba az áru, aminek ezáltal több esélye van arra, hogy megvásárolják. De a feldolgozóegységek (konzervgyár stb.) is jelenthetnék ugyanezt a lehetőséget. Nagyon fontos megérteni azt, hogy csak úgy leszünk piacképesek az EU-ban, ha befektetünk technológiába, az állattenyésztés terén a genetikai állomány feljavításába, és tagosítjuk a földeket. A román vidékfejlesztési program a családi gazdaságok fejlesztésére összpontosít. A 2014–2020-as támogatási rendszer újdonsága, hogy az 5–30 és a 30–60 ha-os földterületeket megművelő gazdákat előnyben részesítik. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy hosszú távon felszámolják a 1–4 hektáros kisgazdaságokatt. S mindez azért van, mert a szomszéd országokban, Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban a gazdaságok átlagban háromszor nagyobbak a romániainál, arról nem is beszélve, hogy jóval magasabb szintű technológiával, szakszerűbben dolgoznak, és így alacsonyabb áron állíthatják elő minőségi termékeiket, amelyek teret nyernek az EU-s piacon.

– Hol áll jelenleg Románia az EU-s piacon?

– Összehasonlítással válaszolok. Románia 2,5 millió hektáron hektáronként átlagban 4 tonna kukoricát termel. Franciaország 1,8 millió hektáron 7–8 tonnát ér el. Nálunk nagyobb a terület, de kisebb a termelés. Van, amit fejleszteni, de ha növeljük a kapacitást a technológiával, akkor simán meghaladjuk a franciaországi átlagot. Ugyanez a helyzet a tejtermelésben is. Az EU-ban havi 7000 literes átlagról beszélünk, nálunk mintegy 4000-ről. Kiváló feltételeink vannak szarvasmarha-tenyésztésre, mégis messze elmaradunk az uniós átlagtól. Folyamatosan korszerűsíteni kell a farmokat, nemcsak a gépesítéssel, hanem a megfelelő genetikai állománnyal rendelkező állatokkal is.

– Mindezek mellett külső tényezők is befolyásolhatják a romániai mezőgazdasági termékek eladhatóságát. Oroszország importtilalmat vezetett be az uniós termékekre, ami azt jelenti, hogy azt az árumennyiséget, amelyet korábban oda szállítottak a nyugati államok, megpróbálják más országokban, köztük Romániában is értékesíteni. Ez kiélezheti a versenyhelyzetet.

– Az orosz embargó egyelőre nem érinti közvetlenül Romániát, de azok a közép-európai országok, amelyek szerződésben álltak orosz cégekkel, felvásárlókkal, megpróbálhatják termékeiket a román piaci árak alatt értékesíteni. Megtehetik, hiszen a technológia miatt az előállítási költségük jóval alacsonyabb a romániai termékekénél. A hazai termelők pedig képtelenek lesznek még alacsonyabb áron eladni a terméket, hiszen így is minimális a kisméretű gazdaság nyeresége.

– S ha már a piacot veszélyeztető tényezőkről beszélünk, akkor meg kell említenünk azt is, hogy 2015 márciusától felszámolják a tejkvótát, ami negatívan érintheti a hazai szarvasmarha-tenyésztőket.

– Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy romániai feldolgozók nem fogják átvenni a tejet a hazai termelőktől, hanem akár más országokból behozottból állítják elő a tejtermékeket. Amint említettem, itt az átlaghozam jóval alacsonyabb, mint az EU-s országokban. A nem megfelelő genetikai állománnyal rendelkező szarvasmarháktól jóval gyengébb minőségű tejet fejnek, amelyet a tejkvóta megszűnése után nem fognak tudni eladni a farmerek. És még nem is említettem az árat, ami alacsonyabb lehet a hazai kínálatnál, sőt lehet, hogy a külföldről behozott termékek kifizetési határideje hosszabb. S ez azt jelenti, hogy míg a mi gazdáinknak fontos, hogy 30 napon belül megkapják a tejpénzt, hiszen ebből élnek, addig a nagytermelő tud várni 60, vagy akár több napot is, ami a feldolgozónak előny. Ezzel is számolni kell.

– A 2014–2020-as időszakban számíthatunk uniós támogatásra, ugyanakkor kemény versenyhelyzettel is szembe kell nézni. Az eddig elmondottak elég borúlátóan hangzanak.

– Az említett zárt értékesítési rendszer nem csak abban segíthet, hogy az unió országainak piacaira juttassák ki a mi mezőgazdasági termékeinket. Nagyon fontos szerepet vállalhatnak abban is, hogy ellássák a hazai piacot, lefedjenek egy régiót megfelelő minőségű, eredeti hazai termékkel. Ha ezt így is reklámozzák, akkor biztos lesz olyan vásárló, aki – mondjuk akár lokálpatriotizmusból is – megvásárolja a nyárádmenti sajtot, a küküllőmenti bort, vagy az eredeti – nagymama receptje szerint fűszerezett – Petry-kolbászt. És minden egyes saját termékkel hazai gazdáinkat, feldolgozóegységeinket segítjük. De ehhez az kell, amiről a beszélgetés elején szó volt: összefogás, profi marketing, működőképes, profi piacrendszer. Ami másfajta hozzáállást, gondolkodásmódot is jelent.