Külföldön munkát vállalók ezrei hagyják itthon gyerekeiket

A gyermekjogvédelmi hatóságok, illetve civil szervezetek javaslatainak a figyelembevételével nemrég módosult a gyermekjogvédelmi törvény, amely immár megoldásokat nyújt olyan problémákra is, amelyek a régi változat kidolgozásakor még nem számítottak jelenségnek, például a külföldön dolgozó szülők itthon maradt gyerekei sorsának a kezelése. Az újdonságokról, illetve a leggyakoribb gondokról dr. Schmidt Lorándot, a Maros Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság vezérigazgatóját kérdeztük.

 

– Miért volt szükség a meglévő törvény módosítására?

– A módosításra azért volt szükség, mert a 2004. évi 272-es törvény, amit 2002–2003-ban dolgoztak ki, és egy elég jó törvénynek tartottuk, mert pontosan és részletesen kiterjedt azokra a gondokra, amelyekkel abban az időben a gyermekjogvédelem terén találkoztunk, viszont a dolgok időközben változtak, Románia uniós ország lett, megnyíltak a határok és a gondok is sokasodtak, másrészt pedig újabbakkal kellett szembesülnünk. Ezért gondolta úgy a törvényalkotó, hogy kéri azoknak a véleményét, akik ezen a téren dolgoznak, széles körű konzultáció történt, minden megye elküldte az erre vonatkozó javaslatait. 

– Melyek voltak a területek, ahol legnagyobb szükség volt a változtatásra?

– Azok, ahol a legtöbb problémával küszködtünk. Például sok esetünk volt, amikor elvált szülők panaszolták be egymást, hogy ők is valamilyen formában ellenőrzést gyakorolhassanak a gyermek élete fölött. Ezekkel a családi problémákkal nálunk jelentkeztek és tőlünk vártak megoldást, holott ez a törvényszék feladata. Egy másik gond, amelynek gazdasági okok állnak a hátterében, hogy azon szülők gyerekei, akiket felelőtlenül vállaltak és nem tudják eltartani, vagy bántalmazzák őket, bekerülnek a védelmi rendszerbe és bizony komoly anyagi erőfeszítést jelent ezeknek a gondozása. Az előző törvény előírta, hogy azokra a szülőkre nézve, akiknek a gyerekei a fenti okok miatt bekerülnek a rendszerbe, meg lehet szabni egy bizonyos összegű pénzbeli hozzájárulást a szülő részéről, viszont ezt szinte egyáltalán nem tudtuk alkalmazni, mivel a szóban forgó családok annyira szegények, hogy nem volt ahogyan behajtsuk tőlük ezeket a hozzájárulásokat. Az új törvény viszont előírja, ha nem tud fizetni a szülő, akkor köteles közmunkát végezni a közösség javára, és így viszonozza, hogy gyermeke gondozásban részesül. Eddig semmiféle szankcióval nem járt, ha nem fizettek. 

– A régi törvény életbelépésekor még nem volt jelenség, hogy a szülők külföldre mennek dolgozni, maguk után hagyva gyermekeiket...

– Valóban, amikor 2004-ben életbe lépett a törvény, nem volt ennyire fokozott a külföldre való távozás munkavállalás céljából, ez 2007 után öltött nagy méreteket. Jelenleg módosítottak a törvényen ezen a téren is. Negyven nappal az eltávozás előtt a szülő be kell jelentse a helyi önkormányzatnál azon szándékát, hogy elhagyja az országot, és jelölje ki azt a személyt, akinek a gondjaira bízza a gyerekét. Általában a hozzátartozók közül valaki: nagyszülő, nagybácsi, nagynéni. A törvény ugyanakkor egy újabb terhet ró a gyámügyi bíróságra – amely valójában minden megyében meg kellett volna alakuljon, de tudtommal csak Brassóban van –, ahol csak gyermekjogvédelmi gondokat orvosolnak, ám ezek hiányában az egyes bíróságok tárgyalják ezeket az ügyeket is. Annak megerősítése, helybenhagyása, hogy a szülő valakire rábízza a gyerekét a gyámügyi bíróságok feladata lesz, természetesen a helyhatóságok javaslatára. Hosszú procedúra, ám remélhetőleg a negyven nap elegendő lesz, hogy amíg eltávozik a szülő, megérkezzen a végzés is. 

– Megyénkből is sok szülő keres külföldön megélhetést, gyerekeiket pedig itthon hagyják. Ezen a téren melyek voltak a fő problémák, amelyekkel a hatóságok szembesültek?

– Voltak esetek, hogy teljesen törvénytelenül, egy anya, valószínűleg csupán egy rövid beszélgetés nyomán, rábízta a kiskorú gyerekét egy személyre, elhagyta az országot, és a harmadik–negyedik napon az illető bejelentette, hogy nem szeretné tovább gondját viselni a gyereknek. Ez azt jelentette, hogy mi, a gyermekjogvédelem be kellett avatkozzunk, a gyereket sürgősségileg elhelyeztük, ahhoz hogy pár hónap múlva az anya hazajöjjön és csodálkozzon, hol van a gyermeke, és azonnal adják vissza neki. Az, hogy a gyermekjogvédelmi rendszerbe került gyereket visszaadjuk, nem olyan egyszerű, bizonyos feltételeknek eleget kell tenni. És sok esetben a szülők nem értik meg, hogy bizonyos szigorú feltételek mellett lehet csak egy kiskorút itt hagyni az országban. Nekünk sem érdekünk, hogy elvegyük a gyereket, ám a biztonságáról, ellátásáról mindenképpen gondoskodni kell, ezért jó lenne, ha a szülők meggondolnák előre a dolgokat és megelőzhetők lennének a hasonló helyzetek. 

– A tévéhíradókban gyakran látni eseteket, hogy a szülő távozik, egy idős rokon gondjára bízza a gyereket, az pedig nem tud róla gondoskodni, a gyerek éhezik, kimarad az iskolából. Ezekben az esetekben ki lép?

– Az esetek nagy részében a gyermekjogvédelem, mert a helyhatóságoknak nincsenek megoldásaik hasonló a helyzetekre. Az önkormányzatoknál, főként vidéki településeken gyakori, hogy nem találnak szakembereket a szociális osztályra, egy személy foglalkozik több területtel, sok esetben elvégeznek egy szociális felmérést és ezzel úgy tekintik, lezárult a feladatkörük, holott nem. A szerencsés eset az, amikor sikerül családi típusú házban elhelyezni a gyereket. Előtte a helyhatósággal közösen megvizsgáljuk a pontos helyzetet, szociális ankét készül, hogy a személy, akire bízták a kiskorút, megfelel-e a feladatnak, rendelkezik-e olyan erkölcsi és anyagi háttérrel, ami lehetővé teszi, hogy a gyereket gondozza. Mert sajnos sok esetben kis idő múlva ráeszmél az illető, hogy idős, beteg, esetleg még vannak gyerekek a gondozásában és emiatt teher számára a magára hagyott gyerek ellátása arra az időszakra, hónapokra, de előfordulhat hogy évekbe telik, a szülő távolléte. És emiatt nő azoknak a gyerekeknek a száma, akik a rendszerbe kerülnek. 

– Az egészségügyi intézményekben „ottfelejtett” gyerekek kapcsán hozott-e újat a törvénymódosítás?

– Eddig csak a szülészeteken hagyott gyerekekről rendelkezett a törvény és gyakran felmerült a kérdés, hogyan járunk el akkor, amikor gyermekgyógyászaton vagy más klinikákon „felejtik” a gyerekeket. Erre válaszul a törvény megállapította, hogy ez utóbbiakra is vonatkoznak az érvényben lévő procedurális előírások. Előfordult, hogy az anya befeküdt a gyerekkel, majd lelépett és harminc–negyven nap elteltével a gyermekklinikáról jelentették, hogy a gyereket nem látogatja senki, már rég meggyó-gyult, valamit kellene vele tenni. Ugyanakkor a módosított változat előírja, hogy legyen szociális munkás a kórházakban, aki foglalkozik ezekkel az esetekkel, aki utánajár a dolgoknak, gondoskodik arról, hogy a gyereket születéskor regisztrálják, mert egy másik probléma, hogy sok esetben nem jelentik be a szülők a gyereket, nincs születési bizonyítványa. 

 

A Munkaügyi, Családjogi és Szociális Védelmi Minisztérium adatai szerint tavaly Romániában 79 ezer gyereknek a szülei távoztak külföldre, a kiskorúakat pedig az országban hagyták. Ez azonban a hivatalos statisztika, a hatóságok becslése szerint, a 350 ezret is meghaladja az itthon hagyott gyerekek száma. A romániai egészségügyi intézményekben tavaly 1472 gyereket 

„felejtett ott” szülőanyjuk.

A Maros Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság statisztikája szerint idén, az év első harmadában 1044, a második évharmadban 1312, a harmadikban meg 1164 Maros megyei gyerek szerepelt az igazgatóság nyilvántartásában, akinek a szülei külföldön vállaltak munkát, őket pedig mások gondjaira bízták. Az esetek nagy részében Dicsőszentmárton környékén, illetve a Mezőségen élő családokról van szó. A Maros megyei egészségügyi intézményekben (szülészetek, gyermekklinikák, vagy más kórházi részlegek) ez év első harmadában 13 gyereket „felejtettek ott”, a második évharmadban 11-et, a harmadikban szintén ugyanennyit.