Kutyaszépségek a várban

Ha mindenki egyforma hangerővel és egyszerre beszélt volna, bábeli zűrzavar kerekedhetett volna a hétvégén a marosvásárhelyi várban.

Ha mindenki egyforma hangerővel és egyszerre beszélt volna, bábeli zűrzavar kerekedhetett volna a hétvégén a marosvásárhelyi várban. A szeptemberi napsütésben azonban az emberi szó csak másodlagos szerepet kapott, szombat délelőttől vasárnap délutánig elsősorban „univerzális kutyanyelven” zajlott itt az „eszmecsere.” A negyvenegyedik alkalommal megszervezett nemzetközi ebmustra minden bizonnyal a négylábúak és az Európa számos országából, illetve Amerikából érkezett tenyésztők számára is jól sikerült. Német spitzből „ötös fogat”, extrém frizurás pudli – gazdija mintha lengyelül értekezett volna vele –, árnyékban sziesztázó bullmasztiffok, és még számtalan, lehengerlő négylábú „személyiség” múlatta itt az időt. Belefáradt a tekintet, mire minden versenyre nevezett szépséget megcsodált.

– A világszövetség 360 kutyafajtát ismer el, közülük itt szinte mindenik képviseltetik. Trendekről nem beszélhetünk a felhozatal szempontjából, talán a rottweilerek és a kaukázusi dogok vannak a legtöbben – tudtuk meg Lokodi Zsolttól, a Kutyatenyésztők Maros Megyei Egyesületének elnökétől, aki olyan ritkaságokra is felhívta a figyelmünket, mint a portugál kopó (podengo portugues), illetve a román corb, amelyet múlt évben ismertek el világszinten.

A marosvásárhelyi kutyakiállítás legújabb versenyzői között szerepelt az észtországi Dennis, akinek két ebét – egy nőstény és egy kölyök bullterriert – is díjazta a szakma rangos nemzetközi képviselőiből álló zsűri. A magyarországi Bartus Zoltán szintén első alkalommal nevezett be a versenyre Travis névre hallgató újfundlandijával.

– Három éve foglalkozom tenyésztéssel, otthon még van egy szukám és egy kanom is. Travis Szlovéniából származik. Ez a kutyafajta vízimentő kutyaként is kiváló, nagyon jót tesz neki, ha úsztatjuk, lépcsőztetni viszont nem szabad, az árt a gerincének. Nagyon szereti a gyerekeket, igazi családbarát eb, ha nem bosszantják fel, a hangját sem hallani – mutatta be gyönyörű csapattársát, majd azt is elárulta, kutyatenyésztésből nemigen lehet megélni, ez inkább drága hobbinak tekinthető – csak a kutya samponja többe kerül, mint az emberek számára készült hajápolók, nem beszélve a kondícióban tartás, illetve a versenyeken való részvétel költségeiről –, de megéri.

Ezt igazolta a megmérettetésre, illetve az eredményhirdetésre várakozó kutya–gazdi párosok – szinte kivétel nélküli – összhangja is. A marosvásárhelyi kutyamenhely lakóinak megsegítésére felhúzott sátorban viszont nem sokan fordultak meg, szombat estig körülbelül száz lej gyűlt össze a jobb sorsra érdemes ebek számára, és mindössze egyetlen látogató érdeklődött a menhely holléte felől örökbefogadás céljából. Annál többen csodálták meg a Vár sétány játszóterének közelében pihenő fajtiszta, törzskönyvezett apróságokat és felnőtt kutyákat, melyeket 200 lejtől (a törpeschnauzerek esetében) 500 euróig – ennyiért kínálták a leonbergereket – terjedő összegekért haza is lehetett vinni.