Lapozó

A függőségek megjelenési formái mindig magukon hordozzák az adott kultúra lenyomatait.

Egy záruló kiállítás részlete a Maros Megyei Múzeum várbeli székházában: Csóka Szilárd Zsolt festményei, Szőcs Zoltán Zörgő plasztikái

A függőségek megjelenési formái mindig magukon hordozzák az adott kultúra lenyomatait. Erre jó példa a drogfogyasztás különböző válfajainak időbeli megjelenése. A hatvanas és hetvenes évek diáklázadásainak korában az LSD töltötte be azt a szerepet, amit ma az amfetaminkészítmények, serkentők, dizájnerdrogok. A mai fogyasztói társadalomban minden felgyorsult, ezért előtérbe kerültek az instant, azonnali megoldások az élet sok területén. A nyugalom, az elmélyülés nem divat, helyette a pörgés, az adrenalinszint emelése a kívánatos. Ugyanakkor a felpörgetett életritmusból nem könnyű kilépni, a mai ember nem tud igazán lazítani sem. Ehhez ismét csak kémiai szerekre van szükség, sokan erre használják a cigaretta nikotintartalmát vagy az alkoholt, illetve a különféle drogokat. Mindez azt igazolja, hogy a mai kor emberének hiányzik valami. (Pikó Bettina). A tömegtársadalom üzemeltetését szolgáló rendszer egyik legfontosabb tartópillére és működtetője a kultúripar, aminek nyilvánvaló célja – a profitszerzésen túl – a fogyasztó lemetszése saját gyökereiről, hagyományairól, beágyazottságairól, közösségeiről (család, helyi közösségek, egyház). Ezek helyébe a maga új „értékeit”, ízlésalakzatait, viselkedésmintáit, értékrendszerét és ezekből következő fogyasztási szokásait állítja. A gyógyszerek, a pótszerek, a szoron-gásoldó álcselekvések, a kényszeres presztízsfogyasztás lettek e szép új világ főbb jellemzői. Az ily módon – főként a média páratlan hatékonyságát felhasználva – folyamatos manipulációnak kitett, mediatizált embercsoportok lassan elvesztik legfontosabb képességeiket az önvédelem, az önfenntartás, a fajfenntartás, a szolidaritás tekintetében, egyre kevésbé működnek közösségként és társadalomként, egyre jobban a hamis szükségletek bűvkörében vergődő, engedelmes fogyasztásra idomított masszának látszanak. (Nagy Zsolt). A dohányzás az egyik legfontosabb kockázati tényező, számos betegség kialakulásának előidézője. Könnyen megelőzhető lenne, ha sikerülne elérni a cigaretta kezdeti elutasítását. Káros hatásai már rövid távú expozíció után megfigyelhetőek, hosszú távú használata esetén azonban súlyos, visszafordíthatatlan elváltozásokat, betegségeket idézhet elő. Érdekes adat, hogy a világon átlagban 1,3 milliárdan dohányoznak – annyian, mint Kína összlakossága, többségük férfi. A női lakosságnak 6 százaléka dohányzik. Napjainkban a dohányzás egyre nagyobb népszerűségnek örvend a serdülőkorúak körében, és a rászokás időpontja egyre korábbi. Becslések alapján naponta több mint négyezer kiskorú fiatal gyújt rá első cigarettájára. Európa lakosságának több mint egynegyede cigarettázik, miközben a dohányzó lakosság 28 százaléka 15-24 év közötti fiatal. (Ábrám Zoltán). Ott bolyongtam a kopár fennsíkon. / Tűzött a nap, de rögtön este lett, / Úszott a hold a sík lapály felett. / Mire várhattam? Ültem sarkamon. / Köröttem bogáncskórók, és a gyom / titkokat súgott, meg-megremegett. (Vaszilij Bogdanov). Elég egyértelműnek tűnik, hogy az egykor „maroktelefonnak” nevezett jószág – mely nevét onnan kapta, hogy az eredeti elképzelés szerint el kellett volna férjen tulajdonosa tenyerében – az, amelyik „markában tartja” önfeledt tulajdonosát. Egyes becslések szerint az Egyesült Államokban a lakosságnak mintegy 40 százaléka szenved attól a félelemtől, hogy okostelefonjuk nélkül maradhatnának. Ezt a félelmet „nomofóbiaként” emlegetik a szakemberek és a laikusok egyaránt (a mobiltelefon elvesztésétől való erőteljes félelmet jelző „no mobile phone phobia”-ból megalkotott műszóval). (Vargha Jenő-László). Korunk, 2016. november. Önsorsrontó függőségeink.