LÁSZLÓ ROZÁLIA
Reménykedtünk, hogy csak egy rossz álom, de nem az volt, már látjuk. Csendben állok, emlékezem, nem halt Ő meg, még mindig él nekem.
„Elmentél, s én itt maradtam.
Fáj ez minden pillanatban.
Én mindig őrizlek szívemben,
álmomban és képzeletben,
velem járó emlékekben.”
Felsajog a fájdalom a szívünkben, a seb soha nem gyógyul, a szív összeszorul, a könny elered, a hiány pótolhatatlan, de az emlék örök.
„…Az emlék nem temethető, azt mindennap átgyönyörködi vagy átszenvedi az, aki vele él.”
Egy szál virág, egy halk ima, egy pislogó gyertya és főhajtás kíséretében, összetört szívünk mély fájdalmával emlékezünk
LÁSZLÓ ROZÁLIÁRA
március 24-én, amikor hét éve a kegyetlen halál elragadta közülünk.
Az élet lehet bármilyen mostoha, őszülő haját, meleg tekintetét, szelíd mosolyát nem feledem soha. Egy édesanyát feledni nem lehet, a síron túl is tovább él a szeretet.
Emlékét őrzi bánatos lánya, Katalin, valamint szerettei.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes! (15388-I)
