Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-09-03 16:22:43
Ötvenéves álmunk vált valóra. 1962 után egy mezőgazdasági mérnök tervet készített, hogy lekövezzék a Szénáságyra vezető utat, 300 lejt fizettünk családonként a kövezésért. A nyolc méter széles utat „összedobatta” 6 méter szélesre, hogy ne kelljen olyan sok kő. Akkor a földmaró gépeket még nem ismertük, de annyi volt a férfi, komoly munkaerő, hogy mindennap 15-20-an – ásóval és lapáttal a kezünkben – dobtuk a földet az út közepére. Amikor elkészült, olyan magas lett az úttest, hogy a szekerek nem tudtak járni rajta, esős időben csúsztak le kétfelől a sáncba – a kő akkor még Gödemesterházán volt –, így vissza kellett tapossuk eredeti helyére. Az évek teltek, a metángáz után kutató vállalat fúrásokat végzett a szénáságyi határban, és egy részt az útból lekövezett, hogy a gépei közlekedni tudjanak.
Az évek múltak, az akkori helyhatóságiak zúzott követ hozattak, és lerakták a szénáságyi határ legtávolabb eső részére, a szálteleki bejárathoz, mondván, hogy a kő a szénáságyi útra jött, és akinek kell, vigye el!
A szénáságyiaknak akkor négy kétlovas szekerük volt, amivel követ lehetetlen szállítani.
Hónapok, évek múltán elvitték a követ Bánd irányába, azok, akiknek volt hozzá járművük. Még kétszeri nekifutással kiértek az útkövezéssel a szénáságyi tetőre, de mi még mindig sárban tapicskoltunk.
Az idén, 2012-ben kétszer is megkértem az illetékes személyeket, hogy kövezzék le az elmaradt útszakaszt, de mindig nemmel válaszoltak.
Mit adott a Jóisten? Június első napjaiban megérkezett négy nagy kamion, megrakva kővel. Nem hittem a szememnek, elkezdték leüríteni. Két nap alatt lekövezték az utat.
Nem marad más hátra, mint hogy megköszönjem annak a személynek vagy személyeknek, akik igent mondtak az út lekövezésére. Köszönöm.
Nagy Zsigmond,
Szénáságy