Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A koronavírus-járvány miatt a négy fal között töltendő – egyelőre beláthatatlan – idő színesítésére kerestünk tizenéveseknek szóló tippeket, így találtunk rá a „papucslista” fogalomra, ami a bakancslistához hasonló, csak éppen nem szabadtéri, hanem otthoni célkitűzésekről, programokról szól. Csupa olyasmiről, amire az eddigi rohanásban talán gondolni sem volt idő.
A teenagers.gportal.hu honlapon olvasható ötleteket még 2011-ben gyűjtötte össze a nyári szünidő esős napjaira az oldal szerkesztője. Úgy gondoljuk, valamennyi tipp megállja most is a helyét, vagy legalábbis kiindulópontként szolgálhat egy kellemes, zártkörű délután, este megszervezéséhez.
– Nézz meg egy-két filmet, ami már régóta érdekel. Értelmesebb időtöltés, mint a cél nélküli netezés. (Az oldalon ennél a pontnál a barátokkal közös házimozizás is szerepel, ettől most eltekintünk.)
– Olvass, mert olvasni igenis jó, bárki bármit is mond. Lehetőleg ez ne merüljön ki lökött „csajos” magazinok böngészésében. Ideje keresni valami könyvet vagy ismeretterjesztő magazint, akár az interneten.
– Ha szorult beléd kreativitás, csalogasd elő, például rajzolgass, írj vagy próbálj ki bármi olyan technikát, amire eddig nem volt időd. Biztos a legtöbb házban rejtőznek valahol gyöngyök, színes papírok és sok minden más, amiből össze lehet hozni valami érdekeset. Ilyenkor is érdemes körülnézni a neten, rengeteg kreatív ötlettel teli oldalra bukkanhatsz, amelyekből azt is megtudod, hogy sokszor a legegyszerűbb alapanyagokból készíthetsz valami szuper eredetit.
– Fejts keresztrejtvényt. Minden bizonnyal van otthon valamilyen újság, amiben akad egy-két rejtvény. Kiváló agytorna (ha már a kinti testmozgásról le kell mondanod).
– Ha úgy érzed, régóta ráférne a szobádra egy kis rendrakás, akkor itt az idő! Esetleg át is rendezheted, feldobhatod valamivel a kuckód, ha már a kreativitásnál tartunk.
– Pihenj. Nem kell átaludni az egész napot, de néha bizony jól jön az embernek, ha egy kicsit csak úgy heverészhet, nem foglalkozva semmivel.
– Gondold végig, melyek azok a tennivalóid, amelyek mindig a „majd ha…” kategóriába kerülnek. Ha bármelyiket el tudod otthon végezni, ne habozz!
– Beszélgess (végre!) egy jót szintén otthon ülő családtagjaiddal, esetleg kezdjetek bele közösen a felsorolt programok bármelyikébe.
Kedves tizenévesek!
Osszátok meg velünk legjobb otthonülős tippjeiteket, vagy csak írjátok meg, hogyan, mivel töltitek az időt és milyen gondolatok foglalkoztatnak ebben a számotokra (is) új kihívást jelentő időszakban. Válaszaitokat a következő Lélekgraffiti(k)ben közöljük. Addig is vigyázzatok magatokra, egymásra!
Pályázat youtubereknek és nem youtubereknek
December 9-én hirdettük meg youtuber és nem youtuber fiataloknak szóló pályázatunkat, amelyben a slam poetry vagy rövid próza műfajában vártunk internetes élményekről – legjobb, legrosszabb, legijesztőbb, legkülönösebb tapasztalatokról – szóló alkotásokat. Eredetileg három díjat ígértünk, de a beküldött pályamunkák alapján úgy döntöttünk, négyen is megérdemlik a jutalmat. A két legjobb alkotásnak Forró-Bathó Eszter-Anna Facebook-randi és Szász Norbert Kell című írását találtuk, így a kilencedikes bolyais Eszter és a művészetis tizedikes Norbert is első díjat kap. A második helyezést Demeter Izabella tizedikes művészetis diák érdemelte ki, a harmadik díj pedig Mezei Zsoltot illeti meg, aki szintén tizedikes a Művészeti Líceumban. Most a két első helyezett írását mutatjuk be, a következő Lélekgraffitiben pedig a második és a harmadik helyezettét közöljük. Nyerteseink a székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat könyvajándékaiban részesülnek. (A csomag átadásáról a későbbiekben valamennyiüket értesítjük.) Mind a négy pályázónknak szívből gratulálunk.
Facebook-randi
Facebook: Kit ismerhetek?
Én: Hát nyilván azt, akivel már találkoztam életemben.
Facebook: Mit szólsz hozzá? Veled egykorú, édi arc, státusza egyedülálló. Számodra tökéletes és egyedülálló a láthatáron.
Én: Egy próbát megér, hátha kapunk magunkban valami közös nevezőt, egy csónakot s két evezőt.
Facebook: XY visszaigazolta, hogy ismer.
Gondolatom: Ő valóban ismer, vagy csak tudja, hogy aki nem is mer, az nem is nyer?
Messenger: XY integet neked.
Akaratlanul is hátranézek, nehogy az legyen, hogy a hátam mögöttinek int.
Jelen esetben a tévének.
Nem, nem neki, ez a világháló, nem a világ-meg-nem-váltó-háló.
Visszaintek, nem leszek bunkó,
Legrosszabb esetben ez lesz az utolsó üzenetkommunikáció.
Pont, pont, pont. Pont erre vártam, hogy írjon még valamit.
XY: Hello, nem te vagy az a lány, aki a múltkor a metrón olvasott egy könyvet?
Én: Ez valami olyan fa, ami sose ég el. A tré_fa. Mert valóban az egész elég tré.
Válaszom: Igen, a múlt héten az M1-esen, ami egész a Oktogonig vitt el.
XY: Az király, eskü, hidd el.
Szép csaj vagy s minden,
Hihetetlen, de tényleg bejössz.
Nevem honnan tudod amúgy? Vagy csak így vaktában embereket bejelölsz?
Én: Szuper vagy, Eszter, égesd le nyugodtan magad, vesd máglyára önmegbecsülésed.
De csak miután Johannának elnevezted,
Mert ugye ő is csak egyszer égett a nép előtt, akkor is nagyon, anno 1412-ben.
Válaszom: Megjegyeztem én már akkor az arcod,
S az ugye már nem gond, hogy kidob az Arckönyv, hogy ismerhetlek.
XY: Okos vagy, látom, tetszik a humorod.
Össze kéne fussunk, látni akarom közelebbről azt a szép szemed, fitos kis orrod.
Én: Na, már neki is kezdtél bókolni,
Így szoktál a Tinderen is Féjsz-bókolni?
XY Röhög egyet.
Beszélünk tovább, szidjuk a rendszert,
Kitárgyaljuk, hogy a suliban mi bánt,
Hogy miért mondhatjuk Jobbiknak Orbánt.
Estefelé megtárgyaltuk, hogy másnap találkozunk, bekapunk egy hambit.
Magyarul. Facebookon sikeresen leszerveztem magamnak egy vakrandit.
Másnap.
XY: Szia, itt vagyok, de te hol vagy?
Én: Melletted.
Ekkor rám pillant, belém néz, szívembe tekint.
Szorosan megölel, azt hiszem, szeret.
Eltol magától, és megint integet.
Pont úgy, ahogy legelőször tegnap.
Tudom, a hátam mögött most nincs tévé, félek, rápillantok,
De visszaintek, nem leszek bunkó,
Legrosszabb esetben ez lesz az utolsó intőkommunikáció.
Mert ezután felváltanak mindent a szavak,
Így lehetek azóta egy metróssal igazán szabad.
Köszi, Arckönyv, köszi, Facebook.
Ezek után még kit ismerhetek meg?
Forró-Bathó Eszter-Anna
Kell
Ezt gondoljuk mindnyájan, amikor először meglátjuk.
És századszorra is, amikor megtaláljuk az éppen igazit.
Ami pont ott virít az internet sötét bugyrainak csillogó polcain,
Arra várva, hogy lecsapjunk az akciós árhoz hozzátoldott házhoz szállításra,
Így jön ki az ára.
Hogy máris az Édenkertben érezhessük magunkat,
És ne csak a weboldalán.
Még Éva elintézte, hogy a legcsillogóbbra fájjon a fogunk.
Szerencse, éppen nincs raktáron,
Másképp nagyon hamar kimerülne apuci bankkártyája,
De a hirdetést feldobja, akárhol görgetünk lefele.
Képtelenek vagyunk szabadulni a cicás képeken való évődés közben attól a gondolattól,
hogy nem én leszek a
legszebb e vidéken.
Az esti nagy bambulásban csak egy rossz mozdulat és a Cuki cica farm helyett máris egy
esztétikusan összeeszkábált hirdetésdzsungel kellős közepén találjuk magunkat.
Ahol, mint légy a pók ádázan szőtt hálójában, ott ragadunk.
És akkor következik be az a bizonyos KELL érzés,
Amit már mindenki átélt, legalább egyszer.
Amikor a saját nyálunk csorgásától észre sem vesszük, hogy mi minden felesleges vackot
pakolunk bele az igencsak feltűnően elhelyezett kosárba.
Az én szerepem ebben az egészben nem sok,
Épp csak rólam szól.
Meg ne tudja senki, de a vonzás törvénye rám is hatott.
Olyan mérnöki precizitással szegezett 3 órán keresztül ez a ‘90-ben kifejlesztett csoda a
látás romlását egymagában megtestesítő monitor elé, hogy csak a Rendelés gomb
lenyomása után tudatosult bennem e végzetes manőverem eredménye.
Az igencsak bizalmas bankkártyaadatok fejből való bediktálása után nincs más hátra, mint
várni.
Ha nem is a csodára, bár egy kész csoda lesz, ha épségben megjön minden, gyerekkorom
egyik legjobb szórakozását képző 60 méter buborékfóliába bugyolálva.
Esőre hó, hóra eső, akár egy nap többször is.
A 3 napból 3 hét lett, a 3 hétből 3 hónap, én pedig még mindig nem tarthattam kezemben a
lehető legfelelősségteljesebben kiszelektált csecsebecséimet.
Itt kezdődik el a kétségbeesés folyamata,
Amikor őrült fejhangon sikongatva kezded el hívogatni az ügyfélszolgálatokat, kár, hogy
hiába.
Itt már tényleg csak a csoda segíthet.
És segít is, amikor végre kopogtatnak, és fellélegzel.
Innen már minden simán megy, gondolatban.
Kifejezetten gyerekkorromboló hatása van azon ténynek,
Amikor rájössz, hogy nem maradt hely a dobozban a buborfólia mellett annak, ami tényleg
a lényeg,
Így az elsőre túlságosan is könnyűnek tűnő doboz tartalmáról végleg kiderül, hogy Kínában
felejtették.
A telefonszám halott, e-mail-cím nincs,
Így az internetkábel elvágása után nem maradt más,
Mint a sarokba való lekuporodás kíséretében kipukkasszuk a jól megérdemelt fóliánkat.
Szász Norbert