Október végi sajtóhír szerint az adóhivatal miatt képtelen folytatni a légierő az amerikai vadászgépekre való áttérés folyamatában leledző pilótái kiképzését. Hofi ebből seperc alatt könnyfakasztó kabarépoént faragna, de mivel a védelmi kérdések az alkotmány szerint a mindenkori államelnök hatáskörének kiemelt részét képezik, az éppen teljes gőzzel zajló elnökválasztási kampányban erre a témára bevetésben levő vadászként kellett volna lecsapniuk a jelölteknek is. Nem repültek rá, korántsem meglepő módon.
Az adótörvénykönyvet 2016. januárban módosító kormányrendelet a biztonsági célzatú üzemanyag-vásárlást mentesíti a jövedéki adókötelezettségtől, ami logikus is, hiszen sem a baleseti mentéshez kiszálló helikopternek, sem a légteret védő vadászgépnek az üzemanyagára nem illik luxusadót terhelni. Ám az adóhivatal másképp gondolta, így idén áprilisban végeztek egy ellenőrzést a légierőnek üzemanyagot szállító cégnél, és kiróttak egy 30 milliós behajtási végzést a jövedéki adóbefizetés elmulasztásáért. A szállító ezt tovább számlázta, az egyenruhások fizettek, mint a katonatiszt, és nem maradt pénz a gyakorlórepülésekhez szükséges üzemanyagra.
Ez pont akkor történik, amikor az észak-atlanti szövetség legfontosabb keleti tagállamának légierejénél teljes gőzzel me(nne)gy az amerikai vadászgépekre való átállás, melynek során a pilótáknak kétszázórányi gyakorlórepülésre van szükségük, hogy az operatív bevetésekhez szükséges alapszintű képzésen átessenek. És persze folyamatosan edzésben is kellene tartani őket, ha nem is egyébért, mert a légi járőrözésben jelenleg is a NATO izmosabb légierővel rendelkező tagállamainak vadászalakulatai támogatják a vérszegény román és bolgár légierőt a Fekete-tenger légterében.
Hogy erre a ma egy hete felröppent hírre asztalcsapkodó dühroham vagy hangos hahotázás volt-e a reakció a szövetséges és az ügyeletes ellenségként szolgáló moszkvai kancelláriákon, lehet találgatni. Az is meglehet, hogy a történet a valóságban másképp fest, mint ami nyilvánosságra került. Ám az tény, hogy vasárnap azért az elnöki székért szállnak versenybe a jelöltek, amely funkciónak a hatásköri leírása szerint ez igen komoly ügy, pláne ha igaz. De sem a hivatalban levő, sem a székére áhítozók nem reagáltak egy hanggal sem az ügyre, újfent megerősítve, hogy itt csak a politikai haszonra megy a mérkőzés, nem azért, hogy ez az állam normális országként működjön, ahol egyszerűen nem történhet meg olyan, hogy az adófizetők pénzén fenntartott intézmények egymást gátolják hatáskörük ellátásában, a szakterületüktől függetlenül.
