A levegő vándorai

Kifeszített, mozdulatlan szárnyukkal több ezer méter távolságnyira a földtől óriási sasokra emlékeztetnek. Nem verdesnek, nem „lapátolnak”, csupán a levegőáramlatra bízzák az utazást. Talán nem véletlen, hogy nepáli repüléseiken sokszor kísérik a madarak királyai a marosvásárhelyi siklóernyősöket. 

Kifeszített, mozdulatlan szárnyukkal több ezer méter távolságnyira a földtől óriási sasokra emlékeztetnek. Nem verdesnek, nem „lapátolnak”, csupán a levegőáramlatra bízzák az utazást. Talán nem véletlen, hogy nepáli repüléseiken sokszor kísérik a madarak királyai a marosvásárhelyi siklóernyősöket. A MuresFly csapatának kétszemélyes küldöttsége azonban nem azért jött el szerkesztőségünkbe, hogy a siklóernyőhöz időnként túl közel merészkedő sasokkal kapcsolatos tapasztalatait részletezze. Látogatásuk során Iamina Ilea és Szutor Zsigmond, a MuresFly vezetője a legutóbbi nepáli expedíciót elevenítette fel, amikor is Iaminának sikerült elérni azt a magasságot, amelyet romániai siklóernyősnek még soha. A Himalája hegység Anapurna láncvonulatánál 5200 méter fölött repült a harmincas éveiben járó pilóta, és minden korábbi próbálkozást felülmúlva közelítette meg a 6900 méteres, halfarok formájú Machapuchre hegycsúcsot.

– Világrekord született? – kérdeztem találkozásunk elején.

– Magassági repüléseknél nincsenek hivatalos rekordok, de ez nem is fontos. A lényeg, hogy ez rendkívüli repülés volt – szögezte le Iamina, majd Zsigmond az előzményekről beszélt.

– Az expedícióra egy pár évvel korábban indított projekt részeként került sor. Első alkalommal 2011-ben próbálkoztunk minél magasabbra feljutni, 3200 méterig felgyalogoltunk, ott volt a starthely, de az időjárás nem kedvezett a repülésnek. Az idéni a harmadik expedíció ezen a vidéken. A Himalája egyedi mikroklímájával hihetetlen lehetőségeket nyújt a siklóernyős pilótáknak, a nagyon magas hegyek között olyan repülésben lehet részünk, amelyre máshol nem adatik meg a lehetőség, olyan helyeken repülhetünk itt, amelyeket másképp nehezen vagy egyáltalán nem lehet megközelíteni, még nagy repülővel sem. Egy alpinistának 3-4 hétbe telik, amíg megtesz egy ilyen utat, mi azt 4-5 óra alatt megrepüljük. A Machapuchre hihetetlenül szép hegycsúcs, függőleges sziklafalait egyetlen alpinistának sem sikerült megmászni.

– Le is van tiltva az alpinisták számára – szólt közbe Iamina, majd részletesen elmesélte a különleges expedíciót.

– Kilencen voltunk a csoportban, ebből nyolcan pilóták. Pokhara városából indultunk. Első nap egy alacsony felszállóhelyről, 1400 méterről négyen szálltunk fel 3200 méterig. Egy tisztás, illetve egy menedékházszerűség, amolyan kulipintyó várt ránk, ott töltöttük az éjszakát. A repülést hajnalban minél korábban kell kezdeni, mielőtt felhők alakulnak ki. A második napon egyáltalán nem volt felhő az égen, olyan ideális feltételek között repülhettünk, amilyenek csak nagyon ritkán adódnak. Az egyik pilótatársamnak, akinek szintén sikerült 3000 méter fölé emelkednie, lemerült a feláramlásokat jelző műszere, így csupán én érhettem el az 5200 méteres magasságot. Nem volt nálam oxigénpalack, puffkesztyű, becsületes felszerelés, így lefagytak a kezeim, de erre csak akkor jöttem rá, amikor kezdtem átrepülni a völgyet. Semmi mást nem láttam, csak hatalmas, havas sziklákat, amelyekhez viszonyítva az Alpok mindössze kis dombocskáknak tűnik. Ez volt életem legszebb repülése.

– Az ilyen expedícióknál a nagy tapasztalat és gyakorlás mellett rendkívül fontos a tervezés az időjárást és az útvonalat, a biztonságos leszállóhelyeket illetően, és az is, hogy a siklóernyős ki tudja használni az áramlatokat – mondta Szutor Zsigmond, aki egy magyarországi oktatóiskola elvégzése után 2008-ban kezdett siklóernyős repülést tanítani a MuresFlynál. Jelenleg 45 aktív tagja van a klubnak, közülük 35-en rendszeresen repülnek.

– Ennek a sportágnak egyrészt az adja a szabadságát, hogy a siklóernyő nagyon szűk helyen, egy zsákba összecsomagolva is elfér, így nem korlátozza a mozgást, ugyanakkor lehetőséget nyújt a pilótának arra, hogy mindenféle üzemanyag nélkül, csupán a levegő áramlatai segítségével közelítse meg, szinte érintse a hegyet. Tényleg olyan érzés, mint madárként repülni – összegeztek a pilóták. Aztán Iamina azt is elárulta: mindig tudta, hogy repülni fog. 2000-ben, 18 évesen vitorlarepülőzött, majd egyetemi tanulmányai után Amerikában, hajón dolgozott, és összegyűjtött pénzéből egy siklóernyőt vásárolt. Zsiga révén ismerte meg a MuresFly siklóernyőseit, tőlük tanulta meg ezt a sportot. Ami a jövőbeli terveiket illeti, jövő januárban Kenyában szeretnének egy minél hosszabb, 200 kilométernél nagyobb távot megrepülni, a pakisztáni Karakorum hegységben, a magasrepülés paradicsomában pedig még jobban megközelítenék a végtelent.