Az utóbbi időben heves vitákat gerjesztett a vádhatóságok titkosszolgálatokkal való együttműködésének témaköre.
Az utóbbi időben heves vitákat gerjesztett a vádhatóságok titkosszolgálatokkal való együttműködésének témaköre. Ebben a légkörben nem kavart akkora hullámokat, mint egyébként tette volna egy sajtóban megszellőztetett, állítólagos szekusbesúgó-lista, amelyen számos, most is közéleti funkciót betöltő személy neve szerepel.
Ezek a több évtized porától megtakarított listák szárazon a nyilvánosság elé dobva lejáratáson kívül semmi egyébre nem alkalmasak. Mivel az, hogy szerepel bárkinek is a neve egy ilyen jegyzéken, még akkor sem jelenti azt, hogy az illető súgott is volna, ha másnap a sajtó egy része címlapon akasztja a nyakába a besúgói címkét. A hivatalos besúgói minősítéshez a szekuslevéltárat felügyelő szakhatóság pecsétes papírja kell, és még az sem szentírás, mert nem egy ilyen dokumentum érvényét hatálytalanították már a bíróságok. Az ilyen sárdobálásnak különféle indítékai lehetnek, jelen esetben valószínűleg a tudományos akadémia elnökválasztása szúrhatott valakinek szemet, mert a lista legillusztrisabb neve az akadémia új elnökéé. Ha a személyt akarták támadni a szivárogtatók, akkor ez fércmunka volt, mert csak a választás után jött a „leleplezés”, nem előtte, amikor még az ellenjelöltek profitálhattak volna a dologból. Ha az intézmény presztízsének gyengítése volt a cél, akkor viszont talált a ködből jött mélyütés.
A múlt rendszer titkosrendőrségével való együttműködés gyanúját még egy ideig szabadon lehet dobálni, de azért a köd már oszlani
kezdett. Felszállni nagyrészt akkor fog, ha tisztázódnak a rendszerváltás 1989-1990 közötti részletei, mert ha világosan láthatjuk, hogy ki és milyen irányba térítette el a temesvári forradalmat, onnan már könnyebben érthető lesz, hogy ki tette rá a kezét az egykori titkosrendőrség adathalmazára, és az abból időnként előkapott listákat hogyan használták az utóbbi közel három évtizedben lejáratásra, politikai vagy gazdasági haszonszerzésre. Talán azt is megérthetjük, miért nem történt a rendszerváltás hajnalán teljes átvilágítás, hogy tiszta lappal, feddhetetlen emberekkel kezdődhessen az új rendszer intézményeinek felépítése. Annak az átvilágításnak az elmaradása még évtizedekig hatással lesz a közéletre, amíg fennállhat a gyanú, hogy az akkori érintettek befolyásolhatják annak az információhalmaznak a sorsát, hozzáférhetőségét, használatát. De az ilyen „leleplezések” már egyre kevésbé lesznek ártalmasak, annál érdekesebb lesz viszont arra figyelni, hogy titkosszolgák és besúgók ma is vannak, mert ilyen teremtmények minden rendszerben léteztek az idők során. És a mai életünkre már inkább ez újaknak van befolyása.
